Reflections

LADYBUG WEEK - DAY 5. AU

Ki volt olyan szemfüles, hogy az előző részben észrevette Marseille-ben a kis érdekességet? 
Senki? Akkor lapozzatok vissza, hogy realizálva a helyzetet, derülhessetek kicsit. 😉

A mai rész slusszpoénját, vagyis a totális balfaszságunkat (főleg enyémet) a fejezet végén olvashatjátok. 😄

Most pedig jó szórakozást kívánok a nem szigorúan vett Alternatív Univerzumos történetemhez!

****

- Nem hiszem el! Csakis én lehetek ilyen szerencsétlen! - nyögtem, miközben épp Macskáról kászálódtam le egy felettébb zavarba ejtő pozitúrában történt földre érkezésből. 

-Én inkább szerencsésnek mondanálak, hisz rajtam landoltál. - ült ki kaján vigyor arra a csengős nyakú fejére. 

-Hűtsd le magad, nem maradok sokáig az öledben. - vetettem még oda, majd végre sikerült minden testrészemet Macskától elkülöníthetővé varázsolnom.

-Hogy a fenében kerültünk ide? - néztem körbe, mikor felálltam. Egy pillanattal ezelőtt még épp dobtam volna fel jojóm, hogy hívjam a szerencsés erőt, mikor oldalról valami nekem csapódott. Ez a valami pedig mint kiderült, Chat volt. Egy találat elől akart megmenteni, helyette viszont sikerült a sárga nyalábnak mindkettőnket eltalálnia. Most pedig szeretett Párizsunkban voltunk ugyan, de mérföldekre a támadás helyszínétől.

- Gondolom az akuma ereje repített át a városon. - szólt közbe vállvonogatva partnerem. - Akkor induljunk vissza. - közölte lezseren és már nyomta volna is a botján lévő jelet, hogy a megfelelő hosszúságúra állítsa eszközét a tetőkre való fellendüléshez.

-Várj! - rántottam vissza műfarkánál fogva. - Láttam valamit. - súgtam oda neki, majd még mindig az övet markolva berángattam a legközelebbi üzlet szűk beugrójába. 

Jól tippeltem. Ahogy felnéztünk a magasba, a velünk szemközti manzárdokon egy fekete árny suhant át. De nem akármilyen! Ez az árny ugyanis a pontos másom volt, bár mégsem a megszokott alakomat tükrözte. Ugyanis fekete szerelés borította személyazonosságom bitorlójának testét neon zöld szegésekkel. Ehhez persze társult a hosszú fonat, valamint a kissé túl nagy cicafülek.

-Jákk, ilyen csúnya volt a szemem? - fintorogtam, mert a látott zöld macskaszem míg társam kinézetéhez alapvetőnek és teljesen hozzáillőnek hatott, addig ez a tükörképemen inkább kicsit riasztónak tűnt. Én pedig belegondoltam, hogy valószínűleg pontosan így nézhettem ki, mikor a helyzet szülte kényszerből kivételesen én utasítottam Plaggot, hogy engedje ki karmait.

- A te szemed mindig csodálatos Bogárkám. - nézett le rám lágyan Macska, én pedig ebben a pillanatban realizáltam, hogy az inkább csak egy embernek elegendő helyen milyen szorosan is bújtam hozzá, hogy észre ne vegyenek minket. 

- Térj vissza a valóságba Cicus, és inkább azt mondd meg, hogy ki lopta el a szerelésem. - néztem rá bosszúsan és amennyire csak tudtam elhúzódtam tőle.

- Ha jobban belegondolsz az inkább az én szerelésem, hisz te is csupán kölcsön vetted a múltkor. - vágott művi gondolkodó fejet, bár semmi kedvem nem volt most ehhez a fajta szórakozáshoz. De mikor folytatta volna, valami újból bekerült a perifériás látásunkba. 

Biztos voltam benne, hogy a róka kwami hősruhájába bújt alakot látom, de most a nőies idomok helyett egy határozottan szexi pasi ugrándozott a magasban a kéményeket kikerülve, pontosan az előző ál Lady Noire-t követve.  

- Csukd be a szád, mert nyáladzol. - tolta fel mutatóujjával állkapcsom Chat, miközben eléggé flegma hangon közölte a tényt, miszerint látható módon cseppfolyóssá válok. Zavarom leplezni próbálva szóltam be neki.