Farkasok (2. rész)

19. Fejezet

Szirt/Borostyán/Hó szemszöge:

  Borostyán gondterhelten nézett ki a barlangból. Tegnap este eszébe jutott Virág és azóta lelkiismeretével küzdött.

-Kakukkfű, tudsz vigyázni a kölykökre?- kérdezte végül. Kakukkfű felnézett aggódó szemekkel.

-Mi a baj? Reggel óta nem vagy olyan mint régen. Tudom mikor van valami bajod. Mi történt?- kérdezte Kakukkfű aki Borostyán mellé húzódott és hagyta, hogy párja a mellkasára rakja fejét.

-Bűntudat...- kezdte Borostyán. A földet bámulta, nem mert Kakukkfű szemébe nézni.

-Mi miatt? Na, nyugodtan mond el.- mondta Kakukkfű és elkezdte Borostyán füleit nyalogatni aki belefúrta fejét a hím szőrébe, ahogy egyszer anyjáéba is tette. Mint amikor el akart menekülni az összes hibájátol, a múltjától.

-Virág és kölykei miatt.- nyögte ki Borostyán végül, és mintha szíve kicsit megkönnyebbült volna. -Amikor kirakattam a falkából, nem gondoltam bele... túl el voltam foglalva, hogy Karom meg akarta a kölykeimet ölni. Viszont eszembe jutott, hogy Mézéknek is milyen nehéz egyedül. Hát még egy egyedüli farkasnak egy alom kölyökkel. Önző voltam- mondta ki Borostyán egy szuszra és becsukta szemeit. A bűntudat újra lecsapott rá, és menekvés képpen még jobban párjához bújt. Ahogy beszívta Kakukkfű illatát egy nyugodt érzés fogta el. Tudta, hogy ha valaki, akkor Kakukkfű mindig ott lesz mellette.

-Menj el, keresd meg.- ajánlotta fel Kakukkfű. Borostyán bólintott, és kicsit felnevetett ahogy Tó és Kígyó átborult a farkán.

-Azt akartam, este kimegyek.- határozta el, és megnyalta kölykei fejét.

  Hó kint sétált az erdőben. Árok sétált mellette, folyamatosan beszélve. A hím még mindig sántított, ezért Hó kikérte, hogy segítsen neki gyógynövényeket keresni, miután úgyse tud gyakorolni. Viszont most már kicsit kezdte megbánni döntését. A kis hímnek be nem állt a szája, és mindig talált valami újabb, érdekesebb dolgot amiről fecseghet. Azonban Hó nem lehetett haragos a barna tanulóval szemben. Egész nap be volt zárva, csak a nála kisebb kölykökkel tudott társalogni, vagy a visszavonultakkal.

-Annyira rossz, hogy Mandula annyival több mozdulatott tud, amíg én még alig tudok egy párat. Legalább....- magyarázta Árok. Hó sóhajtott halkan. Gondolatai elkalandoztak a saját kölykei felé. "Vajon mit csinálhatnak most? Úgy velük lennék. Ha nem kéne kint keresgélnem növényeket." gondolta és majdnem felborult Árokban.

-Na! Csak megálltam megszagolni, hogy mi ez a szag.- mondta Árok aki meglepetten hátrakapkodta mancsait amikor Hó ránézett. Hó felnevetett és megnyalta Árok fülét aki a fehér foltot nyalogatta a mellkasán zavarában.

-Semmi baj.- mondta de maga se tudta felismerni a szagot. Közel voltak a határhoz, Csalán és Barlang falkájával, de ők nem jönnének át ide akkor sem ha nem hagyta őket az a kínzó gondolat, hogy vesztettek Moháék ellen. Hó megpillantott egy barna szőr tincset ami egy tüske bokorban volt. Ijedten hátrahőkölt és tágra nyílt szemekkel kémlelte a környezetét.

-Mi az?- kérdezte Árok.

  Szirt diadalmasan nézte ahogy a puma menekül. Csak utána jött rá, hogy egyenesen Moha falkájának a területére kergette falkájával együtt. Érd magabiztosan indult vissza, a Betát pedig Cseppkő, Mező, Topáz és Ég követte. Szirt megrázta bundáját és kicsit grimaszolva elindult. Egy mélyebb karmolás volt hasán és minden lépésnél fájt.

-Mi a baj Szirt?- kérdezte Topáz. A tanuló kicsit lemaradt a többiektől amikor észrevette, hogy mostoha apja lemaradt.

-Semmi, csak egy seb.- mondta Szirt és farkával végig simította Topáz hátát akinek az arcán két karmolás látszott, amit a puma okozott. Ahogy visszaértek a táborba Ibolya, Pinty és Rét jöttek ellátni a sebeket.