Farkasok (2. rész)

13. Fejezet

Hold kölykeinek a szemszöge:

  Szil fáradtan nézte Bogáncsot, amint egy újabb adag gyógynövényt aprított össze. Már nagyjából jól volt, de Bogáncs a barangban tartotta. Ölyv és Áfonya is meghaltak a betegségben de Szil helyzete rohamosan javult.

-Szil. Tudod, már tudom egy ideje, de nem tudtam hogy mondjam el. Beteg voltál, és féltem, hogy megijeszt a hír. Azt már tudod, hogy terhes vagy, hisz már mondtam. De a járvány még mindig bujkál benned, és lehet, hogy nem éled túl a szülést.- Bökte ki Bogáncs. Szil lemerevedett a hír hallatán. Bogáncs bátorítóan nézett rá. -Már majdnem teljesen kigyógyultál, úgyhogy remélhetőleg nem jelent akkora bajt, mint gondolnád. De óvatosnak kell lenned. Tövisnek már mondtam. Már majdnem két hónapja vagy terhes. -Mondta Bogáncs, majd Szil elé tolt egy nagy adag gyógyfüvet.-A lényeg, hogy vigyázz magadra, és legyél jobban a szülésed előtt.

-Rendben.-Nyögte ki végül. Bogáncs bólintott, és kiment a barlangból. Tövis váltotta a bátját. Szil mellé kuporodott, és nekidőlt párjának.

-Biztos, hogy nem akarsz visszalátogatni a falkádba? Örülnének neked.

-Nem!- Morogta Szil. Tövis hátrébb kúszott egy lépést, és onnan nézte Szilt.

-Legalább Holddal, meg a testvéreiddel találkozz.-Mondta Tövis óvatosan.Szil sóhajtott.

-Nem merem. Ha bárki észrevenné...-Szil szomorúan nézett Tövisre.- A falkám cserben hagyott. Azt sem akarták, hogy veled találkozzak. Az már nem a falkám. Én ide tartozom, hozzátok. Itt szeretek lenni.-Tövis megnyalta.

-Tudom. De tartozol Holdnak ennyivel. Te mit szólnál, ha a kölyködröl azt hinnéd, hogy meghalt? Ugye, hogy örülnél, ha megtudnád, hogy él. Ezt nem csinálhatod vele.-Suttogta Tövis alig hallható hangon. Szil bólintott.

-Igazad van. Holnap este meglátogatom.-Tövis mérgesen megrázta a fejét.

-Nem úgy értettem, hogy most. Majd ha meggyógyultál, és megszülettek a kölykeink. -Mondta, ellentmondást nem tűrő hangon. Szil bólintott, majd vissza tette a fejét a moha kupacra. Tövis békítően melléfeküdt.

-Amint lehet, találkozni fogsz vele. Ha szeretnéd majd el is kísérlek. Csak nem szeretném ha vissza esnél a betegségbe. Már kezdesz kilábalni belőle. Szil bólintott, és nekidőlt Tövisnek.

  Mandula és Árok kimerülten feküdtek egymás mellett. Eső nem messze tőlük fekudt, Vidra mellette ült, és két befogadott kölykét figyelte. Eső hasa már nagy volt. Alig pár nap választotta el a szüléstől. Méz kölykei együtt játszottak a barlangjuk előtt. Árok kiváncsian nézegette a három kis kölyköt. Orrával megbökte a hozzá legközelebb álló kölyköt. Toll bukfencezett egyet, és ráesett két hadakozó bátyjára.

-Ne piszkáld már!- Szólt rá Mandula nevetve. Árok oda sem figyelt testvérére. Látszólag nagyon érdekesnek találta a hosszú foltos bundázatú kölyköt. Mancsával újra felborította. Vidra megnyalta Esőt.

-Gyere, lassan be kellene menned a barlangban. Már sötétedik, és hideg is lesz este. Ne betegedj meg szülés előtt.- Mondta, majd besegítette párját a barlangban. Mandula elindult utánuk, majd hátrafordult, hogy öccse is jön e. Árok lassan ment utána. Szájában Tollal. Toll rémülten nézett fel a hímre.

-Rakd már le, nem egy játék.Teljesen megvan rémülve!-Szólt rá Mandula. Árok elengedte Tollat, aki egy puffanással földet ért, majd beindult a barlangba.

  Pinty kimerülten feküdt egy gödörben. Tengelic unottan rágcsált mellette egy fadarabot. Felhő Éggel kiment vadászatot tanulni. Ég megunta a Tengeliccel való játékot, és megkérte apját, hogy tanítsa. Kicsi volt még a vadászathoz, de a tudás éhes kölyök nem akart várni. Kölyök társai fölött is mindig nyerni akart. Vadászatban is ő akart a legjobb lenni. Imádott nyerni mindenben, és meg is tett mindent, hogy nyerjen mindenbe. Pinty így egyedül maradt Tengeliccel.Tengelic más volt, mint a bátyja. Nem nagyon érdekelte a kötelesség. Mindig a jelenben gondolkozott. Sokat játszott a többi kölyökkel, és ha valamire megkérték, akkor örömmel teljesítette.