Farkasok (2. rész)

6. Fejezet

Ez a fejezet Hold kölykeinek a szemszögéböl lesz:

 Kökény fáradtan ébredt. Körbenézett, és észrevette a mellette szobrozó Bogáncsot. Ezek szerint egész este itt maradt. Boldogan hozzálépett, és megnyalta a gyógyító fülét. A hím megbánóan nézett rá.

-Nem kellett volna a tóra vigyelek.- Mondta Kökénynek, de a nőstény rá se figyelt.

-Menjünk, sétáljunk egyet.- Jelentette ki boldogan, és kifutott a barlangból. Bogáncs követte a szemét forgatva. Az erdőben lefékezett, és szembe fordult a hímmel. Bogáncs tétovázott egy darabig, majd megszólalt.

-Nem akarsz átjönni a falkámban. Nem szeretnék külön lenni tőled.- Kérte Kökényt. Kökény megrázta a fejét. - Igaz. Ezek után megértem, hogy nem akarsz velem lenni. Majdnem meghaltál miattam.- Mondta szomorúan Bogáncs, és elfordult.

-Ne csináld ezt Bogáncs! Tudod, hogy nem haragszom miatta, egyszerűen csak nem. Nekem ez a falkám, itt a családom, itt vannak a barátaim. Nem hagyhatok magam mögött mindent, csak hogy veled lehessek.- Mondta sajnálkozva. Bogáncs bólintott, de nem szólt semmit. Kökény játékosan megpofozta, majd mikor a hím erre sem reagált rávetette magát. Bogáncs hagyta, hogy Kökény fölé kerekedjen. Kökény arrébb lépett, így szabadon engedve Bogáncsot. Bogáncs feltápászkodott, és most ő ugrott Kökényre. Ezúttal ő nyert. Lehajolt, és megnyalta Kökény arcát, aki boldogan hozzá dörgölőzött.

  Vidra szomorúan indult vissza a táborba. Elhatározta, hogy megkeresi Kobrát, és megkéri, hogy tanítsa meg harcolni. Hamar meg is találta, amint épp vadászni próbált a tábortól nem messze. Kobra örömmel mondott igent Vidra kérésére, tudva, hogy így abba hagyhatja a vadászatot. Bő egy óráig tanítgatta Vidrát, aki kitartóan próbálta elsajátítani a harcot.

  Pinty szomorúan körbenézett. Az éhség az egész falkát leterítette. A gyógyítók folyamatosan munkában voltak. Minnél több gyógynövény kellett, mielőtt a hó az összeset belepi. Elindult a másik falka felé. Felhővel úgy egyeztek meg, hogy a rét szélén találkoznak. Csak azt felejtették el megbeszélni, hogy melyik szélén. Körbefutotta a rétet, de sehol sem látta Felhőt. Szomorúan indult visszafelé, amikor a háta mögül meghallotta Felhő hangját.

-Várjál Pinty. Itt vagyok. Kicsit tovább húzódott a vadászat, de már itt vagyok.- Mondta, azzal hozzá dörgölőzött a fehér nőstényhez. Pinty boldogan viszonozta a köszönést.

-Nem tudsz valamit Zergéröl? Olyan búval bélelt mostanában.- faggatta Pinty Felhőt. Felhő megrázta a fejét.

-Nem, de én is észleltem. Nagyon kerüli a társaságot, mintha tartana valamitől, mintha titkolna valamit.- Felelte Felhő szomorúan.

-Neked vadásznod kell ugye?- Kérdezte Pinty. -Mehetek veled?- Felhő bólintott. Pinty követte Felhőt, és figyelte ahogy halkan, óvatosan lépdel a fehér havon. Pinty mögötte ment. Nagy zajt ő se csapott, de nem volt annyi tapasztalata mint Felhőnek. A hó meg-meg reccsent alatta, néha pedig nyakig suppedt benne. Ilyenkor Felhő türelmesen visszafordult, és kisegítette a hógödörböl, nehogy még lejjebb süllyedjen.

  Vidra Esőhöz lépett. Tudta, hogy most elvesztheti a büszkeségét, mégis meg akarta tenni.

-Eső. Leszel a párom?- Kérdezte, és elégedetten nyugtázta, hogy elérte a várt hatást. Eső levegő után kapkodva fordult felé. A megszokott nyugalom eltűnt az arcáról.

-Nem!- Jelentette ki, még mindig kábulatban. Vidra elmosolyodott. Pont ahogy gondolta. A nőstény félti a büszkeségét.

-Hát jó. Elmentem vadászni. Ha meggondolnád magad valahol az erdőben leszek.- Jelentette ki sértetten. -Pedig még nyulat is fogtam neked. Sebaj. Odaadom Borostyánnak. Vagy Virágnak. Zerge is bisztos örülne neki...- Mormolta Vidra egyre elkeseredettebben. Eső bánatosan nézte az egyre távolodó Vidrát. Hirtelen meggondolásból utána kiáltott.

-Vidra várj. Igen. Meggondoltam magam.- Vidra hátrafordult, és elmosolyodott.

-Kéred a nyulat?- Kérdezte. Eső bólintott, és követte.

  Mancs végig sétált a határ mentén. Pár napja kapta meg saját barlangját. A mellette lévő barlangokban Hód, és másik oldalán Zerge volt, bár Hód a betegsége miatt még nem költözött be. Csalán sétált oda boldogan Mancshoz.

-Mivel most nagyon boldog vagyok, neked is elmondom.- Mondta a hím. Mancs kérdőn figyelte. Csalán nem gyakran beszélgetett vele, habár Méznek sikerült finomítania a hím viselkedésén még mindig meg volt a maga beképzeltsége, és még mindig szeretett másokat ugratni vagy piszkálni. -Galamb azt mondta nem sokára megszületnek a kölykeink Mézzel!- mesélte a hím.

-De jó. Pinty mesélte, hogy neki is.- Lelkendezett Mancs, bár a téma eléggé lehangolta. Örült testvérének, és unokatestvérének, de szomorú is volt. Így még nehezebb lett a szíve a gondolattól, hogy ott kell hagyni a falkát. Eszébe jutott, hogy talán Bodza is szívesen vele tartana. 

  Kobra fáradtan felemelte a fejét. Nagyon elfáradt a sok futkosásban,és észre sem vette, hogy elaludt. Pedig eredetileg csak pihenni akart. Akác mellette aludt, fejét Kobrára döntve. Kobra óvatosan a nőstényhez bújt.Akác szuszantott egyet de nem ébredt fel.

  Tövis szemei szórakozottan ingáztak Szil szemein, de a nőstény nem nézett a szemébe. Odalépett hozzá, és arcon nyalta. Erre a nőstény lassan felé fordult.

-Mibaj Szil?- Kérdezte aggódva.Szil megrázta a fejét.

-Annyira borzasztó. Víz meghalt, és egyre több farkas beteg. Félek, hogy a következő Zerge lesz. Nem hajlandó semmilyen gyógynövényt bevenni. Nem akarja elvenni a többi beteg elől, pedig neki lenne rá a legnagyobb szüksége.- Szil sóhajtott egyet, ám a levegőt reszelősen, akadozva fújta ki. Torkából apró krákogás hallatszott. Tövis rémülten nézte párját.

-Biztos hogy jól vagy Szil?- Szil bólintott, de arca eltorzult, szemeit pedig könny lepte el a fájdalomtól. Tövis aggódva hozzá simult, de el is hátrált.

-Szil te forró vagy!- Motyogta rémülten. -Nem lehet, hogy te is elkaptad ezt a nyavalyát?- Kérdezte aggodalmasan. Szil megrázta a fejét, de titkon ő is megijedt.

-Csak fáradt vagyok. Lehet, hogy aludnom is kéne, egy normális farkashoz híven, és nem csak vadászgatnom.- Mondta, azzal elindult vissza a táborba. Tövis utána kiáltott.

-Holnap is itt leszek. Ha nem tudsz jönni valami miatt üzenj valakivel, jó?-Szil bólintott, és eltűnt a fák között.

Tövis idegesen nézett párja után. "Ha elkapta ezt a valamit, nem kéne egyedül elengednem. Mi van ha elájul út közben?" Gondolta agodalmasan, de Szil már eltünt az erdőben. 

Kész egy újabb rész, ha tetszett ne felejtsetek el kommentelni/ votet adni!

Mindenkinek sok kitartást a jelenlegi helyzet miatt!