Farkasok (2. rész)

5. Fejezet

Virág, Vipera és Villám szemszöge:

  Virág rohant át egyik fészekből a másikba. A betegség szaga nagyon erős volt a kis barlangban, ahova bevitték a betegeket. Virág óvatosan áthajolt Vízen és megnyalogatta tesója fülét. Moha elrendelte hogy senki sem jöhet be ebbe a barlangba gyógyítókon kívül így csönd uralta a barlangot. Virág felrágott egy margitvirágot, parlagfüvet és varádicsot, majd a pépet Víz elé rakta. "Kérlek edd meg!" kérlelte magában Virág és örült amikor látta hogy Víz óvatosan felnyalja.

-Pinty, légyszi hozol vizet a közeli patakból egy mohán?- kérte Virág. A fehér nőstény bólintott és felvéve egy mohát kisietett. Virág egy darabig utána nézett, majd újra öccse felé fordult. Víz állapota egyre romlott. Virág megborzongott, ahogy végig nézett a betegeken. Tegnap Völgy teljesen belázasodott, ahogy testvére és Nyest is így ők is bent voltak Hód és Víz mellett. Csak remélhette, hogy nem lesznek többen, de úgyis tudta, hogy csak egyre rosszabb lesz a helyzet. A járvány azonban egyre jobban elterjedt, és fennállt a veszélye, hogy a gyógyítók, akik a legtöbbet vannak a betegekkel, szintén megfertőződnek. Virág gyorsan elrágcsált egy csontdarabot, majd folytatta a betegek kezelését Pinty és Liliommal.

  Vipera elmélázva nézte Gombát. Gyönyörű volt, és titokban mindig is azt remélte, hogy egyszer a párja lesz. De a nőstény bele volt bolondulva Villámba. Ez kívülről is nyilvánvaló volt. Ahogy nézte, ahogy beszélt hozzá... De Villám nem vette észre. Persze Villám sose volt egy lángész. Lépten nyomon megbántotta Liliomot. Nem szándékosan, csak úgy véletlen. Vipera morogva nyújtózott egyet, és felállt. A vadászatban eléggé elfáradt, ezért lepihent, de most újra hívta a kötelesség. Lassan elindult a nagy kö felé, ahol Alpha a beszédeket szokta tartani. "Alpha. Mi lehet Hallal? Mókussal együtt megszöktek, és azóta senki sem látta őket." Gondolataiba mélyedve sétálgatott, lehajtott fejjel. Hirtelen beleütközött egy farkasba. Felemelte a fejét, és Akáccal találta magát szemben.

-Nem tudsz vigyázni!-Mordult rá idegesen a nőstényre, és hátrahúzta az ínyét. Mérges volt Víz betegsége miatt, ezért az utóbbi időben elég goromba volt. Akác megszeppenve nézett fel a nála magasabb hímre.

-Bocsi, nem láttam.-Motyogta alig hallhatóan. Vipera morogva fölé emelkedett. Jól esett neki, hogy végre valakin levezetheti a feszültségét. Mély, dühös morgást hallott a háta mögül. Hátrakapta a fejét, és farkasszemet nézett Kobrával.

-Vipera! Megtennéd, hogy szükség helyzetben nem zaklatod a kissebeket?- Kérdezte keményen, éles hangon. Vipera kihallotta, az erős dühöt a hangjából, és rájött, hogy ez a szidás, nem csak azért járt, mert egy nála gyengébbet piszkált. Kobra reakciója egyértelművé tette, hogy rossz célpontot választott. Kedvetlenül mordult egyet, és otthagyta a dühös hímet. Mikor visszanézett, látta ahogy Akác boldogan Kobrának dől, Kobra pedig fülön nyalja. Dühösen elkapta a fejét, és gyors léptekkel elindult az erdőbe, levezetni feszültségét.

  Villám nyújtózott egy nagyot. Szemei megakadtak Esőn. "Esőt nagyon érdekelte mit meséltem. Hátha tetszem neki." gondolta magában, de szíve mélyén tudta hogy őt nem érdekelte tetszik-e vagy nem a nősténynek. Leginkább az érdekelte hogy felfigyeljenek rá a nőstények, leginkább egy nőstény de ezt nem akarta bevallani magának. Tekintete mégis Liliomra tévedt. A fiatal fehér nőstény nyugodtan beszélgetett Cserjével, aki vadászat után jelezte hogy nagyon rosszul van. Villám végül átsétált Esőhöz.

-Szia Eső.- mondta és próbált meggyőzően mosolyogni. Észrevette hogy Eső óvatosan a kis Vidrára néz majd vissza Villámra. Arra ami utána történt nem számított Villám. Eső odarohant Villámhoz és fülön nyalta a hímet. Villám hátrált egy lépést majd eszébe jutott egy ötlet. "Ha azt tettetem hogy Eső párja vagyok, akkor lehet hogy Liliom jobban felfigyel rám" gondolta és viszonozta a nyalást. Meglepetésére Eső fintorral az arcán, egy gyors mozdulattal letörölte magáról, majd arcára újra mosolyt eröltetett. Villám zavarodottan nézte. Ekkor meglátta, hogy Vidra tekintete valósággal lyukat fúr az arcára. Gyorsan elfordult. Nem akart Eső játékszere lenni, arra hogy magára hívja Vidra figyelmét. Otthagyta a nőstényt, és az erdő felé indult. Kis idő után lépteket hallott maga mögött. Hátranézett, és észrevette a felé szaladó Vidrát. Összerezzent, és megállt, de mégis nem tudta megállni, hogy gúnyosan elmosolyodjon. Vidra hamar beérte, és lefékezett előtte.