Farkasok (2. rész)

16. Fejezet

Főként a három testvér szemszöge, meg lesz Szikla és Éjfélnek egy-egy rövidke része: 

  Éjfél dühösen hallgatta ahogy Barlang beszámol arról hogy Moha beljebb rakta a jelzéseket.

-Ezek szerint harcot akar.- morogta, majd végig nézett falkáján akik aggódva várták a döntést. -Pinty és Ár, azt akarom hogy az összes többi kölyökkel menjetek el a területünk szélén található barlangba. Moha arra számít hogy kölykökkel leszünk tele de ez nem fog bekövetkezni.- mondta. A két nőstény bólintott és elkezdték kiterelni a kölyköket. Miután elmentek Éjfél ismét végig nézett a falkáján. A farkasok néma csöndben ültek, szemükkel alpha minden lépését követve miközben lelkileg felkészültek az összecsapásra.

-Nem engedünk nekik. Lehet hogy kevesebben vagyunk de egy dolog biztos. Nálunk van a meglepetés ereje. Érd, Cseppkő, Szirt és Kristály. Menjetek be a fa alatti üregbe. Dió, Bot, Felhő, Róka és Barlang ti menjetek be a maradék barlangokba. A gyógyítók menjenek el a gyógyító barlangba, és készüljenek fel hogy a sérülteket gyógyítsák. A többiek, mi itt várjuk őket.- jelentette ki Éjfél. MIután mindenki elfoglalta a helyét megjelent az első csapat a másik falkából.

  Szikla érezte hogy feláll a hátán a szőr. Mikorra odaértek a táborhoz már folyt a harc, és észrevette hogy Hegy már sérülten fekszik a földön, Patak fölé hajolva.

-A sérülteket vigyétek a bokrok alá.- szólt Moha majd a hím elugrott, amikor Felhő neki ugrott. Patak bólintott és elkezdte Hegyet lassan vonszolni. Hold ugyanezt tette Dombbal. Szikla észrevette Éjfélt és hirtelen feltámadásbol volt Alphája felé vette az irányt. Mielőtt letámadhatta volna azonban Éjfél megfordult és hirtelen erővel fellökte Sziklát. Szikla beleharapott Éjfél fülébe de a nagy fekete hím lerázta fogait és egy adag szőrt kitépett Szikla hasáról. A fájdalom ellenére Szikla tovább harcolt, de érezte hogy ahol Éjfél karma érintkezett a bőrével vér kezdett kifolyni.

-Tudod Szikla, remek életed lett volna ha nem árulod el a falkádat egy ostoba nőstényért.- morogta Éjfél. Szikla friss dühvel kezdte harapni Éjfélt. Ellenfele nyüszített halkan amikor Szikla fogai belemélyedtek a hátába, de mindkét hím ugyanolyan elszántsággal támadta a másikat.

-Senki... senki sem sértheti meg Lakotát.- morogta és érezte hogy foga bőrbe harap. Hirtelen Éjfél súlya eltűnt róla és a fekete hím egy szürke farkassal birkózott. Szikla szemébe csöpögött a vér de mégis felismerte a farkast. Szíve felmelegedett majd fáradtan lecsukta a szemét egy másodpercre. Újra kinyitotta és beszállt a csatába párja oldalán.

  Lakota nem látta maga előtt ellenfelét, csak annyit látott hogy elzavarja Éjfélt Sziklától. Érezte hogy Szikla segít neki és kis idő után kitisztult látása.

-Nyugi Lakota, vége.- súgta oda Szikla. Lakota lenézett és látta hogy Éjfél nehézkesen véve a levegőt feküdt a földön. Szemében düh égett de most ez nem érdekelte Lakotát.

-Jól vagy?- kérdezte Sziklától és megijedve kezdte nyalogatni a sebeit a fehér hímnek.

-Igen, ne félj miattam.- mondta Szikla bár nehézkesnek tűntek a szavak. Lakota belenyomta fejét Szikla szőrébe aki kedvesen megnyalta.

  Luciána észrevette hogy tesója éppen Sziklával ült a csata közepén. 'Hát persze, hogy most is szakít arra időt, hogy Sziklával legyen." gondolta felháborottan. Kristály ugrott neki és ezért nem tudta tovább figyelni a két farkast. Luciána összezárta állkapcsát amikor forró fájdalom lepte el mancsát. Kristály teljes erejével ráharapott. Luciána beleharapott a nőstény nyak szőrével és kicsit sikerült felsérteni a bőrt. Kristály elengedte a lábát és próbálta felborítani Luciánát, a nőstény hirtelen erőkitörés miatt Luciána kénytelen volt elengedni a szőrét és félreugrott, majd egy gyors mozdulattal kikapta a nőstény lábait. Kristály vicsorogva nézett fel ellenfelére mielőtt felrúgott hátsólábaival. Luciána hátraesett, majd megrázva fejét újra Kristályra vetette magát.