Farkasok (2. rész)

7. Fejezet

Szirt,Hó és Borostyán szemszöge:

   Szirt figyelte ahogy az új falkája körbe üli Meggyet. A nőstény tegnap este halt meg. Alpha taghiány miatt beengedte Szirtet aki rögtön elfogadta az ajánlatát és beköltözött a falkába. Ibolya kint ült egy kölykét, Szént nyalogatva. Szén már elég idős volt, hogy tanuló legyen de Ibolya nagyon ragaszkodott hozzá, miután nagy eséllyel ő volt az utolsó kölyke. A szürke kölyök végül megunta anyja aggódását és arréb ült. Szirt emlékezett hogy Kristály még régebben mesélte hogy egy egész napon keresztül ment Ibolya szülése és két kölyke közül az egyik születés után meghalt. Rét barlangjából egy vonyítás hangzott. Szirt odakapta a fejét majd észrevette, hogy Kristály figyeli. Kristály Szirtre nézett, majd dühösen kiindult. Tegnap összekapott Szirttel, és azóta hidegen viselkedett vele.

-Kristály- kezdte Szirt.

-Megint azt akarod mondani hogy Egért nem tudod elfelejteni! Elegem van belőled.- mondta a nőstény kimért hangon és kiindult. Alpha nézett fel és szigorúan méregette Kristályt

-Alpha, kimegyek járőrözni a határt Moha falkájánál.- szólt Kristály.

-Érd, Ár menjetek vele.- mondta Alpha. Érd felmordult.

-Nem hagyom itt Meggyet amikor ma feküdhetek mellette utoljára.- morogta Érd és ismét anyjára hajtotta a fejét. Alpha sóhajtott és Betájára nézett.

-Barlang te menj Érd helyett.- A nagy fekete hím bólintott és követte Árt. Cseppkő szaladt ki a barlangból és tágra nyílt szemekkel nézett végig a gyászoló falkán.

-Rét elkezdett szülni, egy kölyök már megszületett de a többi nem akar kijönni. Segítsetek!- mondta és visszarohant párjához. Ibolya kelt fel Szén mellől, még gyorsan visszanézett a nemrég eltávozott visszavonultra majd sietve ment barátnőjének segíteni.

  Hó éppen Cserje fölé hajolva figyelte falkatársa légzését amikor Gesztenye jelent meg.

-Te mi csinálsz itt? Tudod hogy csak gyógyítók jöhetnek a betegek közé.- mondta Hó és aggodalmasan figyelte Gesztenyét.

-Gyere ki velem egy percre, légyszi.- mondta Gesztenye. Hó vissza pillantott Cserjére. A nőstény félig nyitott szemekkel figyelte a gyógyító barlangban történő eseményeket majd becsukta a szemeit és egy fáradt sóhajjal álomba merült.

-Pitypang, tudsz vigyázni Cserjére, én mindjárt jövök.- mondta Hó. Pitypang bólintott majd átsétált Cserjéhez. Hó követte Gesztenyét aki az erdőben egy kis tisztáshoz vezette.

-Hó, leszel a párom?- kérdezte Gesztenye és kíváncsian figyelte Hót. Hó ledöbbent a kérdésen ám szívét melegség töltötte el. "Most mondjam el, vagy kicsit később?" jutott eszébe.

-Azt hittem hogy ez egyértelmű.- mondta Hó és átsétált a zavarban lévő Gesztenyéhez. -Igen, akarok a párod lenni.- mondta Hó majd mélyen Gesztenye szemébe nézett. Gesztenye hozzá bújt Hóhoz ahogyan a hó ismét elkezdett hullani. Hó egy idő idő után visszatért a barlangba. Gesztenye szorosan mellette ment és többször is megnyalta Hó arcát boldogan. Ahogy bementek Gerlice jelent meg.

-Kérdezzem meg hogy hol voltatok egyáltalán?- kérdezte unottan

-Szerintem ne.- jegyezte meg Gesztenye, majd még egyszer megnyalta Hót aztán elment. Hó egy ideig a hím után nézett, szíve repdeset örömében. Végül beindult a gyógyító barlangba Gerlice után.

  Borostyán Dombbal beszélgetett. A lába már jobban volt és holnaptól visszatérhetett a járőrökre. "Már épp ideje volt. Azt hittem megőrülök a táborba zárva."