Farkasok (2. rész)

12. Fejezet

Lakota/Hold/Luciána szemszöge:

  Luciána sétált be Patak mögött a gyógyító barlangba. Együttes erővel próbálták Somt kényelmesen elhelyezni. Amikor sikerült a kijelölt fészekre emelni a beteg vadászt Luciána sóhajtott egyet. Az egész falkában nyomott volt a hangulat Dér halála után, az se derítette jobb kedvre a falkát, hogy Hal is meghalt. Moha, Kakukkfű és Somt pedig mintha kicserélték volna. Som teljesen be bágyadt, feladva a harcot a betegség ellen és teljesen lebetegedett, Kakukkfű a feladataiba merült, hogy ne legyen szabadideje. Moha pedig csendes lett, nem osztotta meg senkivel a gondolatait. Hó szomorú kéréseire lett figyelmes Luciána. A fehér nőstény a barlang leghatuljában állt Omega fölött.

-Ribizli. Kelj fel, még nincs vége. Vár rád mindenki. Kelj fel, kérlek...- kérlelte. Luciána nyelt egyet. Tudta hogy Hót Omega húzta ki a szomorúságból amit Gesztenye halála okozott. Gyakran megfigyelte, hogy Hó Omegával beszélget, és a hím mindent elkövetett, hogy újra boldog legyen Hó még betegen is. "Nem halhat meg ugyanúgy mint Gesztenye." Gesztenye halála két hónapja volt.

Dér halála óta egy hét telt el és a hó egyre jobban olvadt. Az élelem még mindig kevés volt miután egy csomó kisállat meghalt a hideg miatt. Cserje szervezete végül feladta a harcot és az idős vadász Dér után két nappal meghalt. Hó három napja szülte meg három lányát Rókát egy vöröses farkast aki nagyon hasonlított egy rókára csak világosabb és nagyobb volt, Rózsát egy fehér kölyköt halvány vörös háttal, farokkal és folttal a homlokán és Körömvirágot egy világos vörös kölyök egy sötét szürke folttal a hátán. De e vészhelyzet miatt nem tudott rendesen pihenni és már az első nap után is a beteg barlangban segített míg Lakota, Szikla vagy Borostyán vigyáztak a kölykökre. Szarvas is elnevezte két kölykét, a hím Görény lett és ő egy barna hím volt tesója Medve egy barna nőstény volt aki hasonlított anyjára.

  Lakota figyelte ahogy Róka, Rózsa és Körömvirág békésen aludtak. Hó rábízta őket amíg bement segíteni. Toll, Veréb és Holló kint játszottak csendben. Szikla jelent meg Nyírfával, Bogárral és Vidrával. Szikla egy nyulat cipelt Nyírfa egy vékony nyestet, Bogár két kis pockot Vidra meg egy mosómedvét tartott a szájában. Lakota izgatottan megnyalta a szája szélét, ahogy figyelte a prédát. Moha sétált oda hozzájuk.

-Nagyon jól ment a vadászat.- mondta elismerően. Cseresznye, Bagoly és Villám nem sokkal utánuk érkeztek meg egy kis őzbakkal.

-Nem kéne lejárnunk a lábunkat hogy ha Borostyán, Kökény, Macska, és Akác tudnának vadászni.- morogta Cseresznye.

-Nem várhatod el hogy terhesen kergessék a prédát.- szólt közbe Moha meghallva Cseresznye megjegyzését. Cseresznye suhintott egyet a farkával idegesen, de nem vitázott alphájával. Lakota visszafordult és orrát hozzáérintette a három békésen alvó kölyök fejéhez.

  Reggel Holdat Vidra ébresztette. Fia nagyon izgult a mai nap miatt, de Hold egész este fent volt, és a betegeket felügyelte. Nyújtózott egyet, és felkelt. Semmi kedve nem volt kimenni a hideg, szeles időbe, de tudta hogy milyen fontos ez fiának.

-Anya gyere gyorsan. A többség már kint van a kőnél. Moha már nagyon várja, hogy mindenki ott legyen.- Mondta türelmetlenül Vidra, és kisietett a barlangból. Hold kis idő múlva követte. Pitypang is ekkor érkezett meg, és így a betegeket leszámítva teljes volt a falka. Hold megdöbbenésére nem a kövön ülő Moha kezdett beszélni, hanem a mellette álló Eső. Fia párja kihúzta magát, és barna szemeivel biztosan mérte végig a falkát, mint aki tudja mit csinál.

-Ez a falka nagyon jól ismeri azt az illetőt, akiről beszélni szeretnék. Halrol lenne szó, a régi Alphánkról.- Eső szünetet tartott, és megvárta amíg a felháborodott morgás alábbhagy.- Az utóbbi időben több falkatársunkat is megölte. Köztük Dért is, aki Alphánk párja volt és egy nagyon mélyen tisztelt vadász.- Moha elfordult, hogy ne látszódjon az arcán a bánat. -De más áldozatai is vannak, olyanok akiknek semmi közük nem volt hozzá, csak bosszúszomját próbálta csillapítani meggyilkolásával. Mandula, és Árok anyjával is ő végzett. Nem tudhatjátok ki az, nem a mi falkánkból való. De alig hat hónapos kölykei árván maradtak, és bár már majdnem felnőttek, szükségük van egy családra, és egy falkára. Én találtam rájuk, és ha a falkának nincs ellenére, együtt Vidrával befogadnánk őket.-Mondta, majd hátrált, és előre tolta a két sötét barna kölyköt. A világosabbnak a kettő közül volt egy fehér folt a mellkesán. A két kölyök megszeppenve figyelték a farkasokat, akik jelenleg a sorsukról döntöttek.