Farkasok (2. rész)

18. Fejezet

Hold kölykei szemszöge:

  Kökény éppen a rét felé ment, ahol Virággal találkozni szoktak. Hirtelen a mellette lévő bokor megzörrent. Tél idegesen nézett a bokor irányába. Kökény hátrált egy lépést, kölykeit is magával húzva.

-Nyugi, csak én vagyok. - Monda Bogáncs, és elő lépett a bokorból. - Érdekelt, hova mentek el minden nap. De gyógyító vagyok. A lopakodást még tanulnom kell. - azzal megnyalta a megdöbbent Kökényt.

- Csak... sétálgatunk. - Hazudta azonnal Kökény. Bogáncs fejcsóválva nézett Kökényre.

- Tudod furcsa amikor valamit el akarsz előlem titkolni. Másnak egész ügyesen hazudsz, de előttem csak dadogsz. Nyugodtan elmondhatod hova mentek.- Mondta kedvesen, és közelebb lépett Kökényhez. Hirtelen kiabálásra lettek figyelmesek.

-Bogáncs! Gyere! Gólya elájult.-Kiáltotta Szil kétségbeesetten. A két farkas egymásra nézett majd rohanni kezdtek a tábor felé, a kölykök már elég ügyesek voltak, hogy tartsák az iramot. Bogáncs odafutott, és óvatosan megigazította Gólya mozdulatlan testét. Hársfa épp akkor ért vissza egy levéllel a szájában, amiben víz volt. Óvatosan megnedvesítette Gólya felyét, már az összes testvére megtanulta mit kell tenniük ha öccsük elájul. A hím hamarosan prüszkölve kinyitotta a szemét, és ijedten nézett anyjára. Szil közelebb ment Gólyához, és nyalogatni kezdte. Kökény hirtelen felkiáltott.

-Hol van Zsálya?- Kérdezte ijedten. Bogáncs is felkapta a fejét. Az egész falka Zsályát kezdte keresni, de sehol nem érezték a szagát. Kökény összeszorított fogakkal futkosott ide-oda a falka területén. Bogáncs oldalról nagyot lökött rajta, mikor már huszadszorra járta be a territóriumot. Kökény felborult, és idegesen nézett párjára.

-Ennek semmi értelme. Biztosan haza fog találni. Nem lesz semmi baja. Ha össze-vissza futkosol azzal nem segítesz.- Mondta Bogáncs, és idegesen nyalogatni kezdte párját.

  Vidra fáradtan pihentette a fejét Eső hátán. Egész nap a territóriumot járőrözte két kölykével, Mandulával és Árokkal és testvérével Kobrával, és most kaptak egy kis kimenőt Mohától. Így együtt volt az egész család. A hat kis kölyök ott játszott mellettük. Árok azzal szórakozott, hogy a hátára borította Tollat, aztán hagyta hogy felkászálódjon, és amikor végre talpra állt újra kezdte a műveletet. Mandula kimerülten nézte testvérét. Menyét a hátának dőlve pihent. Fogadott testvérei közül Mennyéttel volt a legjobban. Folyam unottan rágcsált egy fadarabot, Ölyv pedig Gímet bámulta. A hím szokás szerint észre sem vette, inkább elmerengve figyelte az erdőt. Végül Ölyv feladta, és szomorúan össze gömbölyödött a földön.

  Érd futott be a táborba. Szájában egy ismeretlen kölyköt cipelt. A kölyök haragosan kalimpálva próbált ellenállni a hím szorításának. Pinty végignézett a kölykön, és nyomasztó érzés fogta el. Ismerős volt neki a kölyök. Nem a színe, inkább a mozdulatai, Az alakja, meg a szőrzete. Hirtelen leesett neki. Olyan volt, mint testvére, Kökény, csak éppen fehéren, és barna szemekkel. Idegesen felpattant, és oda sétált Érdhez.

-Hol találtad ezt a kölyköt?- Kérdezte feszülten.

-Fagy falkájánál lévő határunk közelében. A mi területünkön volt, úgy hogy elhoztam. Talán ismered?- Kérdezte szúrós szemmel. Pinty hirtelen megfagyott. Tehát tényleg Kökény kölyke.

-Nem... vagyis igen, illetve, nem még nem láttam ezt a kölyköt, és nemtudom hogy hívják, de tudom ki az anyja. Szóval vidd vissza a határhoz, és engedd haza.- Mondta Pinty. Érd gúnyosan elmosolyodott.

-Ugyan! Előbb beviszem Alphának.- Közölte azzal otthagyta a megdöbbent anyát. Felhő odalépett Pinyhez, és megnyalta a fülét, de a nőstény haragosan elhúzódott, és otthagyta. Felhő mérgesen bámult apja után. Kis idő múlva Érd jött vissza Alphától.