Festék és Bakelit || ✅

[TIZEDIK FEJEZET]

Nem, mintha engem megérintett volna!

De kétségkívül zavarba hoz már a puszta közelségével is és úgy remegnek a lábaim, ha belelép az intim szférámba, mintha egy tizenöt éves kislány lennék. Az az igazság, hogy ha nem zavart volna meg senki sem minket azon az este, őszintén nem tudom, meddig mentem volna el vele, ez pedig egy picikét jobban fáj a méltóságomnak, mint bármi más ezen a Földön. Tudom, hogy csúnya dolog ezt mondani, de hálát adok az égnek, hogy Judy belázasodott és Alex felhívott, hogy van-e lázcsillapítónk; ez – ha nehezen is – elszakított Xavier Holt mámorító ajkaitól és elhadartam neki, hogy mi történt, ő pedig készségesen hazavitt.

'Kellően kizökkentett Judy a harminc perccel ezelőtt történt esetből, de még mindig megfeszült a testem minden porcikája, ha a mellettem ülő fiúra néztem. Helyette az elsuhanó fákat figyeltem, ahogyan fokozatosan lelassítanak annak hatására, hogy mi is megállunk a kocsival.

- Szóval... – nyelésre kényszerültem, mikor Xavier megszólalt és egyenesen megborzongtam a hangjától. Túlságosan felhevültek voltak az érzelmeim. Nagyon is. Idióta hormonok! – Itt is vagyu...

- Xavier – annyira keservesen kiéreztem a szavaiból, hogy meg szerette volna beszélni ezt, istenem! De nem tehettem, most nem; Judy beteg, és nem érek rá egy hosszabb beszélgetésre, éppen ezért is fordultam végre Xavier felé és hagytam, hogy pillantásai megtalálják az enyéimet. – Xavier, beszélni fogunk erről, rendben? Ígérem. De szükség van most rám a házban és nem mehetek bele egy ilyen témába most veled.

Féltem, hogy megsértem Xaviert. Nem szerettem volna, hiszen nem csinált az égvilágon semmi rosszat. Sőt, ha nagyon őszinték akarunk lenni, minden bőven is jó volt...

A fiú lágyan elmosolyodott, miután gyorsan elhadartam, hogy amúgy át kell most állnom anyukává és akármennyire is szeretném, nincs idő vele arról beszélgetnem, hogy mi az istent is csináltunk most, majd óvatosan nagy tenyerébe vette az arcomat. Szemeim lecsukódtak az érintésére, pontosan tudta, hogy miket vált ki jelenleg belőlem és fogadni mernék, hogy élvezte ezt.

Visszacsókoltam, mikor megéreztem lassú csókját a számon és hangos sóhaj szaladt ki azon, mikor fogai közé vette alsó ajkamat és pontosan a megfelelő értékű erősséggel beharapta azt.

Ó, Xavier Holt...

- Ez kellett még éjszakára – mormolta halkan, én pedig vettem egy mély levegőt és újabb csókra mozdultam, de még pont időben leálltam és inkább csuklóját megfogva jeleztem, hogy nem vihetjük ezt tovább.

Miért ilyen nehéz ez?

- Nem csinálhatsz ilyeneket – suttogtam, majd kinyitottam a szemeim és belenéztem az övéibe. Gyönyörűek voltak, mint mindig, de most megszólalt a vészjelző a fejemben, ahogyan elmélyedtem bennünk. Soha nem engedhetem, hogy belebolonduljak Xavier Holtba.

- Miért nem? – kérdezte, majd lassan megtalálta a nyakam egy pontját és egy egész euforikus löketet adott lágy csókjaival a testemnek. Mosolyogva csóváltam meg a fejem, majd a házunkra néztem.

- Mert egy hímringyó vagy, Xavier Holt – mondtam ki őszintén, Xavier pedig némán belenevetett a nyakamba és felegyenesedett. – És soha nem fogok beléd esni.

- Soha? – kérdezett vissza játékosan, én pedig nemet intettem a fejemmel és újra visszavezettem a tekintemet a házra. Judy, mennem kell Judyhoz.

- Megleszel nélkülem, ugye? – néztem rá, ahogyan a vállamra akasztottam ölemben lévő táskámat, amíg ő sóhajtva visszahajolt a saját térfelére és a kormányra helyezte két tenyerét.