Hagyjatok boldognak lenni

Harmincötödik rész: Házsártos reggel és a bebikázott autó

A keddek mindig baromi nehezen indulnak.
Kikelni az ágyból, elcsoszogni a konyhába, összeszedni magam, Chicagoba tömegközlekedéssel eljutni a kávézóig. Minden egyes lépésem fizikai fájdalommal jár.
-Szép jó reggelt!- köszönt a kávézós kollegám, Brody.
-Jobbat!- morcoskodom belépve a kávézóba. A takarítók némán mosták a padlót, Brody kávézott és a rádiót állítgatta.
-Látom nem aludtál valami jól!- szürcsöli tovább a kávét.
-Egyszerűen nehezen megy ez a korán kelés dolog.- vonok vállat és bevirhazok.
Igyekszem minél tempósabban összekapni magamat és nyitni az üzletet, mert már tűkön ülve várnak az egyetemisták arra, hogy elfogyasszák a reggeli kávéjukat.
A reggeli csúcsban egy pillanatnyi időnk sincsen megpihenni és egész tizenegy óra magasságáig végig talpalunk és pörgünk.
Brody és én ilyenkor egymáson keresztül mászva szolgáljuk ki a kávézókat, akik aztán elégedetten távoznak tőlünk.
-Huh, lerohad a lábam!- huppanok le végre olyan tizenegy fele, mert a talpaim kezdték feladni a szolgálatot.
-Kérsz egy kávét?- röhögött rajtam Brody.
-Nem, köszi. Tele vagyok már csak a szagával is.- túrtam bele a hajamba.
-Mit lazsálunk itt, Sophie Reed?- áll meg a pult előtt a legjobb barátom, Maxim.
-Hát téged meg mi szél fújt ide? Csajod elengedett?- tápászkodtam fel, hogy kiszolgáljam.
-Haha, de vicces kedvében van valaki. Menstruálsz?- vágott vissza élesen.
-Az a szerencséd, hogy nem.- forgattam a szememet, mert ma tényleg baromi házsártos voltam.- Mit kérsz?- pislogtam rá.
-Latte machiatot szeretnék kérni.- túrt bele a rövid szőke hajába.
-Közepes, ugye?- nyomtam be a kávégépet.
-Pontosan. Nem jössz este baseballra? Rodneyval megyünk.- invitált.
-Én meg a baseball?- húztam fel a szemöldökömet.
-Miért ne?- tárta szét a karját.
-Jó, hánykor?- töltöttem ki a kávéját.
-Hatra érted megyünk.- kacsintott.
-Rám te ne kacsingassál!- ráztam a fejemet.
-Nyugodj már le!- röhögött ki.
-Nyugodt vagyok.- válaszoltam neki, majd távozott.
A munkaidőm további része mondjuk, hogy gyorsabban eltelt, így kicsit lelkesebben sétáltam át a parkolóba, mert úgy döntöttem, hogy én ma nem megyek be az órámra, hanem megpróbálok kezdeni valamit a tegnap este a parkolóban hagyott kocsimmal.
Már lélekben rákészültem, hogy el kell vontatni, vihetem a bontóba és spórolhatok új autóra.
Odaérve a kicsike kocsimhoz egy papír cetli fogadott a szélvédőn.
"Bebikáztam neked, menni fog mint, akit puskából lőttek ki. B"
Elolvasva az irdatlanul csúnya írást egyből tudtam, hogy kitől származik és kitört belőlem a nevetés.
Nem hiszem el, hogy ennyire próbálkozik.
Egyszerre esett jól és bizonytalanított el Blake cselekedete és pár pillanatig tényleg elgondolkodtam azon, hogy neki ez valóban ennyire fontos, hogy újra a bizalmamba férkőzzön.
Mindenesetre próbáltam elhessegetni a Blake körül forgó gondolataimat és ara gondolni, hogy mit kell majd vennem a Walmartban bevásárlásként.
Hihetetlen ez a srác. Állandóan meglep.