Hagyjatok boldognak lenni

Harmadik rész: A felügyelő

Nem aludtam sokat az éjszaka. A gondolataim órákon keresztül Blake felbukkanása körül cikáztak. Képtelen vagyok megérteni, hogy mit keres Chicagoban miközben eddig el se hagyta Indiana államot. Most meg rögtön Chicago, pont, ahol én vagyok.
Annyira utálom a feltörő érzelmeimet és, hogy ennyi idő után ekkora félelmet vált ki belőlem ez az ember.
Képtelen voltam másra gondolni az éjjel. Összesen aludtam vagy két órát de akkor is vele álmodtam, ami reggel igencsak meglátszott az arcomon.
-Úristen!-motyogom alig hallhatóan a tükörképemnek. A hajam kócos, szememet alig bírom nyitva tartani és az alatt lévő táskákat még Gucci is megirigyelné. Nem volt kérdés, hogy az alapból is előnytelen külsőm sok feljavításra szorul.
Közel egy órába tellett, hogy szalonképes külsőt varázsoljak magamnak és kimerjek menni az utcára.
Mivel a hűtőben semmi más nem volt néhány szem paradicsomon, egy doboz sörön és néhány szelet szalámin kívül ezért, úgy döntöttem, hogy inkább leugrok reggelizni valahova munka előtt.
A legnagyobb meglepetésemre Maxim állt a kocsimnak dőlve és láthatóan engem várt. Maxim a kevés közeli barátaim egyike, gimi óta együtt csapatjuk és végig mellettem volt a süllyedésemnél illetve a felemelkedésemnél egyaránt.
Az öltözéke most is igencsak bohókás volt és elég fáradtnak tűnt.
-Hát te?-léptem mellé és egy gyors öleléssel köszöntöttük egymást.
-Zane mondta, hogy vigyázzak ma rád.-lökte el magát a kocsitól.
-Szóval tudsz róla.-sóhajtottam.- De nem kell rám vigyázni. Meg tudom védeni magamat.- tettem csípőre a kezemet.
-Tudjuk de azért jobb, ha valaki melletted van míg ez a gyökér a városban tartózkodik.- magyárazta és meg sem várva a reakciómat, fogta magát és bepattant az anyós ülésre. Hát jó.
Elhajtottunk egészen a Breakfast Brunchig, Chicago legjobb reggelizőjéhez, hogy minnél távolabb legyünk a belvároshoz.
A BB egészen a kikötőnél található és csodálatos panoráma nyílik a folyóra és a partra.
-Felvetted már az óráidat?- kérdeztem a legjobb barátomat miközben beleharaptam a vaskos croissantomba.
-Aha.-felelte.
-És miket?-Miért kell ezt harapó fogóval kiszedni belőle?
-Sophie, nem örülök annak, hogy itt van.-váltott témát és egyértelműen Blakeről beszélt.- Én is találkoztam vele.-motyogta.
-Tessék? És ezt miért csak most mondod?- ejtettem el a reggelimet.
-Nem tudom. De örülnék ha nem mennél a diákház környékére! Most ott lakik.-utasított.
-Hogy ott lakik?-kerekedett el a szemem.- Nem is főiskolás!-hebegtem.
-De, az Indianapolis Art Universityn tanul grafikát.-magyarázta tovább Maxim.
-És ezt te mégis honnan tudod?-akadtam ki mert, ez túl sok információ volt nekem egyszerre.
-A tegnapi buliban én is ott voltam és hallottam, hogy egy lánynak ecseteli az életét. Na, és ugye most a IAU tagozatai közül áthelyztek ide párat, köztük őt is.-fejezte be.
-Szegény lány, szóba sem kéne állnia vele.-mormogtam.
-Szóval szépen kérlek, kerüld el azt a területet!-kötötte a lelkemre mire én csak bólintottam.
A reggelink további része csendesen telt, mert mindkettőnknek Blake körül jártak a gondolatai.
-És akkor most azt tervezi Zane, hogy ezentúl, az egész fősulis tanulmányaim alatt minden egyes nap valaki majd kisérget mindenfele?- vontam fel a szemöldökömet.
-Nem tudom, hogy mi a terve de a lelkemre kötötte, hogy ma mindenképp vigyázzak rád.- kortyolt az italába.
-De ma dolgoznom kell délutántól estig.
-Akkor ma a Bad Burgerben töltöm a délután!- közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga miközben felállt az asztaltól és fizetni indult. Jó napunk lesz.