Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺THRITY-SEVEN🐺

-Kate...-morogtam idegesen.
-Ó nézd!Itt van Derek macskája,mondd hol hagytad a drágalátos gazdádat édesem?-nézett rám gúnyosan.
-Tudtad...tudtad hogy nem farkas vagyok...
-Persze hogy tudtam,a vak is láthatta-nevetett fel.
-Szóval Scott...Mit is szeretnél tőlem?-tért a lényegre az alfa.
Scott felemelte a fejét és megvillantak vérvörös szemei.
-Harcolni.A falkámért...és a barátaimért.
-Állok elébe!-eresztette ki karmait az alfa és üvöltve indult el Scott felé.
Ő viszonozta az üvöltést és az ő karmai is előtűntek.Tess idegesen lépett hátra mellém és én kicsit arrébb húztam őt.A többiek is hátrálni kezdtek,de hirtelen Liam és Hayden összeesett mellettünk.
-Kate!-fordultam hátra és láttam ahogy Kate a sokkolóját tartja felénk.
Ezzel ártott nekem...ezzel ártott Dereknek...
Azonnal átváltoztam és a hiúz üvöltésem hallatszott az erdőben.
-Gyere cica!Játszuk le csak mi ketten!

Azonnal rávetettem magam,elkerülve a sokkolót.Kate a közelharcban sem volt valami rossz,így sikerült védenie a támadásom.Megpróbált megütni a sokkolóval de még időben ki tudtam verni a kezéből.Nem volt más választása,fegyver nélkül kellett harcolnia.
Felidéztem mindent amit még annó Derek tanított nekem és próbáltam Kate ellen használni.Kiegyenlített volt a harcunk,de nem tudtuk egymást különösebben harcképtelenné tenni.

Mögöttünk Scott és az alfa küzdött,a többiek pedig a fejüket kapkodták közöttünk.
-Itt hagyott téged hah?Mégsem olyan figyelmes jópasi,igaz?-próbált az érzéseimre hatni.
-Vissza fog jönni hozzám...-sziszegtem és löktem egyet Katen,aki kicsit megtántorodott,majd folytatta a harcot.
-Előbb fogsz te meghalni!És majd én megvigasztalom,ne aggódj!Elmondom neki hogy meghalt a húgod,és hogy te ölted meg.
-Nem...-kiáltottam.
-De igeen!Hamar elfelejt majd,ha újra én leszek mellette.
-Soha nem mehetsz a közelébe többet-morogtam idegesen.
-Dehogynem!Jobbat mondok,nála fogok lakni,és én alszom majd vele,a te helyeden,és én fogom a ruháit is felvenni,na mit szólsz hozzá?
Nekem itt pattant el valami az agyamban.Hatalmasat üvöltve löktem Katet a földre,majd nekiestem a torkának és hegyes karmaimmal tépni kezdtem.Minden dühömet kiadtam magamból,de miközben a vér folyt a karomon,sírva fakadtam és bömbölve vetettem véget az életének.

Felkeltem,megfordultam és szemügyre vettem véres kezeimet.Remegő végtagokkal néztem a többiekre,akik sokkos arcokat vetettek rám.Én nyeltem egyet és letöröltem a könnyeimet.
Magam sem tudom miért,de Isaachez rohantam és szorosan magamhoz öleltem.Becsuktam a szemem és szipogva próbáltam realizálni mit is csináltam az előbb.Isaac kis tétovázás után visszaölelt és dadogva mondta.
-Igazából,soha nem bírtam...
Erre a többiek felnevettek és én is megnyugodtam egy kicsit.

Visszakaptuk a tekintetünket Scottékra.Óriásit harcoltak és mi izgulva drukkoltunk Scottnak.Nem kímélték egymást és már mindketten tele voltak sebekkel.Ekkor Scott leszorította a földre az alfát és vicsorogva mondta az arcába.
-A falkád nélkül senki vagy!
-Nem sokáig!-nevetett az alfa és hatalmasat üvöltött.
Mi lepetten néztünk körbe,mire először Liamnek esett le mi is történik.
-Erősítést hív!Visszahívja a falkáját.
-Ezt már nem hiszem el!-sóhajtott Malia és morogva kiengedte a karamit.

Nemsokára megjelentek a farkasok és azonnal az alfájuk segítségére siettek.Hirtelen a harc kellős közepén találtuk magunkat.Egy farkas azonnal nekem is esett és elterültem a földön az ütésétől.
-Josh?-néztem fel.
-Fordul a kocka hiúzka-ragadott meg és felrántott a földről.
Már éppen a végső csapásra készült,amikor kicsavartam a karját és magam elé löktem.Felugrottam és elkaptam a fejét.Egy gyors mozdulattal eltörtem a nyakcsigolyáit.Vergődve esett össze,én pedig mehettem segíteni a többieknek.
Tess és Lydia csak úgy irtották a támadóinkat a sikolyaikkal,mi pedig a fogunkat csattogtatva küzdöttünk meg néhányukkal.Fél szemmel azért Scottra és az alfára is figyeltünk.
Láttam Scotton hogy fárad és a sebei egyre sűrűsödtek.Viszont a vérfarkasok egyre fogytak.Amikor minddel sikerült végeznünk,vagy harcképtelenné tennünk,mindenki felsóhajtott és végignéztünk magunkon.Mindenki csupa vér volt és tele voltunk sebekkel.

Figyeltük az alfák csatáját és kezdtünk kicsit pánikolni,mivel Scott tényleg kezdett vesztésre állni.A mellettem álló Tessre pillantottam,aki idegesen morzsolgatta a kezét.Amikor Scott újabb ütést kapott és elterült a földön,nem bírta tovább és sikoltva lökte el az alfát Scottól.Alarin a falnak csapódott,ami berepedt mögötte.
Tess azonnal odarohant Scotthoz és felsegítette a földről.Utosló erejét összeszedve a földön fekvő alfához lépkedett.
-Ennyi volt  Alarin...nem fogsz több embernek ártani...-mondta Scott.
Nagy levegőt vett,felemelte a karját és elvágta az alfa torkát.Az élettelenül terült el a földön.Scott odalépett hozzánk és határozottan közölte.
-Vége van...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!
PEACE OUT!💙
🐯🐺