Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺TWENTY-TWO🐺

💓Stine szemszöge💓

Forgolódtam az ágyamban,nem tudtam benne elaludni.Felültem és megtöröltem a szemem.Ez nem mehet így tovább.Nem akadhatok ki minden egyes percben.Amúgy is,most Liam és Hayden a legfontosabb.Viszont valamiért nem tudok elaludni az ágyamban.Ekkor egy gondolat villant az agyamban.Villámgyorsan összedobáltam pár ruhát,köztük Derekét is,majd deszkára pattantam és elmentem az erdőbe.Lassan,óvatosan besétáltam a házba.Sötétség honolt a hatalmas és régi építményben.A vér már felszáradt,a felgyülemledt port kifújta a szél,az ajtó hiánya miatt.Ezért kicsit hűvös is volt,de pont ez érdekelt legkevésbe.

Tiszta este volt.Hűvös,de tiszta.Kinéztem az ablakon. Nemsokára újra telihold.Sóhajtottam és az ágyunkra vándorolt a szemem.Lassan odalépkedtem és lehelyeztem a táskámat rá.Nagy levegőt vettem és átöltöztem.A ruháimat és a cuccaimat bevittem a kis szobába és Derek cuccai mellé tettem.A trikójában,és mivel nem volt ott más,fehérneműben dőltem le az ágyra.Egy darabig még bámultam a plafont és azzal nyugtattam magam hogy visszajön.Megígérte nekem és vissza fog jönni hozzám.

Amint a gondolataimba mélyedtem,neszezést hallottam.Az ajtó felől jött.Lassan felkeltem és magamhoz kaptam az íjam.Nyilat helyeztem bele és kihúztam a lövésre várva.Lassan és óvatosan közelítettem az ajtóhoz(vagyis a roncsaihoz).Egy pillanatig reméltem hogy a szabadon beáramló szél az,de hamar tévedtem.Egy alak rajzolódott ki a sötétben és kék szemei világítottak a sötétben.Morogva közeledett és pedig az íjjal távolodtam.Amikor kilépett a hold fényébe felismertem.
-Peter?
-Stine?
-Mit keresel itt?-kérdeztem és leengedtem a nyilat.
-Tudod...ez az én házam.Jobb kérdés inkább az,hogy te mit keresel itt?-dőltötte oldalra a fejét és elém lépett.
-Nem tudom...-feleltem sóhajtva és lehuppantam az ablakpárkányra.
Ő meglepetésemre leült mellém és bíztatóan pislogott rám,hogy nyugodtan mondjam.
-Csak...nem tudtam otthon aludni.Úgy éreztem itt könnyebb lesz.
-Derek...igaz?
-Igen...-sóhajtottam és könnyek gyűltek a szemembe-Peter ne haragudj!Nem is tudom mi a francot csinálok...Felveszem a ruháit,amiket imádtam rajta és betörök a házába én...
Ő ujját a szám elé tette,ezzel jelezve hogy nem kell magyarázkodnom.
-Tudod...-kezdte-Megértelek.Dereknek voltak szerelmei előtted is,nem is kevés,de látom,hogy te igazán fontos vagy a számára.Valahogy más mióta veled van.És akármennyire úgy látszik,hogy folyamatosan csak szekáljuk egymást,örülök hogy boldog.Felőlem az egész ruhatárát kiürítheted,és akkor alszol itt amikor akarsz.Ha Derek eddig beengedett,nem én foglak téged kidobni,erről biztosíthatlak.És tudod miért nem?-nézett rám.
Én nemlegesen bólogattam.
-Mert Derek nem enged akárkit magához közel.Ennyire közel.És elárulok egy picike titkot is neked...Én is kedvellek,és boldog vagyok hogy Derek mellett vagy...és hogy vigyázol rá...
Meglepően kedves volt,amit először nem tudtam hova tenni.Talán belé is szorult egy kis emberség és érzelem?Mindenesetre mosolyogva néztem fel rá.
-Köszönöm!
-Na most pedig irány aludni!Holnap hosszú napotok lesz.
-Miért?
-Ki kell szabadítanotok Liaméket.

💓Tess szemszöge💓

Miközben a tetőn üldögéltünk,hirtelen megláttam hogy Stine kimegy az ajtón,és elindul az erdő felé.Scott is felkapta a fejét és kérdőn nézett rám.
-Hova megy?
-Derekhez...-feleltem sóhajtva.
-Talán hagynunk kéne,lehet még segít is neki hogyha ott van-mondta Scott.
-Talán...
-De holnap el kell mondanod neki!Mindenképpen.Higgy nekem,ha később mondod el annak csak rosszabb következményei lesznek!
-Rendben...holnap elmegyek hozzá.
-Szeretnéd hogy elvigyelek?
-Nem köszönöm!Most picit kettesben kéne lennünk...
-Ahogy szeretnéd...-felelte és bíztatóan rám mosolygott...

☀Reggel☀

Elindultam az erdőbe és egyenesen a Hale házhoz mentem.Az őszi Nap fényesen szórta rám fényét.Kifejezetten meleg volt aznap.Lassan haladtam mert még szerettem volna a gondolataim összeszedni.

Amikor odaértem nagyot sóhajtottam és beléptem az ajtón.
-Stine!-szóltam halkan.
Megláttam hogy Stine az ablakban ül,rövidnadrágban és Derek trikójában.Hosszú térdzokni volt rajta és a szükre,hosszú haja kócosan kiengedve simult a hátához.Kezében bögre,amiből gőzölgő kávét szürcsölgetett.

Amikor bementem hátrakapta a fejét és mosolyogva nézett rám.Letette a bögrét és felém rohant.Szorosan megölelt.
-Tess!Honnan tudtad hogy itt vagyok?És mit keresel itt?-kérdezte derült arccal,nekem pedig összeszorult a szívem.
-Beszélhetnénk?
-Persze!-mondta és leültetett maga mellé az ablakba-Szóval?
-Hát...el kéne hogy valamit mondjak neked...
-Halljuk!-felelte és belekortyolt a kávéba.
-Szóval én...volt egy álmom...
-Megint?-kérdezte izgatottan.
-Még...a harc előtt.
A bögre megakadt a kezében.Láttam rajta hogy nem szívesen emlegeti fel megint mi történt.Nagyot sóhajtott és kérdőn nézett rám.Én összeszorított fogakkal kezdtem mesélni.
-Megálmodtam Stine...tudtam hogy Derek elmegy és hogy te kiborulsz.Tudtam hogy elviszik Liaméket és tudtam hogy elbukjuk a csatát.Nem tettem semmit,pedgi megmenthettem volna mindenkit.Nem mondtam el neked...és végignéztem ahogy összetörsz...-fakadtam ki.
Ő lepetten nézett rám.Lassan letette a bögrét és sírva a nyakamba borult...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!
PEACE OUT!💙
🐺