Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺SEVENTEEN🐺

Derekkel komótosan sétáltunk a házhoz az erdőben.Amikor odaértünk leraktam a táskám és az ablak elé álltam.Szép őszi délután volt.
Észrevettem hogy Derek a szoba közepén áll idegesen és figyel.
-Van itt valaki-suttogta.
Én elindultam felé,de hamar megtorpantam.
-Szervusz Derek!Jó téged újra látni!-szólalt meg egy női hang.
Derek morogva forgolódott és kereste a betoloakodót.
-Ejnye,hát szabad így köszönteni a vendéget?Pedig vettem a fáradtságot és beköszöntem.Tudod,igazán jól elbeszélgettünk Peterrel az időjárásról...
Ekkor Peter gurult ki mellém megkötözve.Én tágra nyílt szemekkel néztem rá.
Aztán egy női alak rajzolódott ki a sötétből.
-Kate...-morogta Derek.
-Aww legalább a nevemre emlékszel.Érdekes a húgod nem tudta ki vagyok...Amikor kettévágtuk-kiáltott a nő.
Egy hosszú botszerű tárgyat tartott a kezében.Egyszerre megnyomott egy gombot rajta és a bot szikrázni és sisteregni kezdett.
Derek felé ugrott,de a nő maga elé tartotta a botot és Derek egyenesen belesétált.Rángatózva esett össze,majd Kate újból megrázta.
-Mit művelsz te ribanc?Fáj neki!-vicsorogtam és léptem egyett Derek felé.
-Stine semmi baj!Maradj veszteg!
Én szikrázó szemekkel és kiengedett karmokkal haladtam a nő felé.
-Derek fékezd meg a macskádat,mert lehet hogy te kibírtál 9000 voltot,de ő már nem biztos hogy sértetlenül megússza-kezdett el előttem hadonászni a sokkolóval.
Én morogva hátráltam előle.
-Hagyd őt ki ebből!-nyögte Derek és feltápászkodott a földről.
-Gyere cica,cic cic cic!-gúnyolódott és felém ütött a sokkolóval.
Eltalált vele és én fájdalmas üvöltés mellett a földre zuhantam.Minden izmom megfeszült és éreztem hogy a testemet átjárja az áram.Sziszegve hemperedtem kettőt és Peternek ütköztem aki idegesen fészkelődött.

Derek morogva pattant fel de ő is kapott egy újabbat a sokkolóval.
-Elképesztő milyen könnyen el lehet titeket intézni-nevetett Kate.
-Mit akarsz?-sziszegte Derek.
-Egy csalit.A macskádat akarom.Csalinak használjuk az alfával szemben,hogy elkaphassuk.
-Ezt gyorsan elfelejtheted-állt meg nehézkesen a lábán.
-Miért Derek?Tudtommal nem a te bétád.Hanem Alariné.Miért védenéd meg valaki más farkasát?
-Ő hozzám tartozik.És ha azt hiszed hogy odaadjuk neked hogy csalinak használd,nagyon tévedsz.Szerinted mekkora életbiztosítás neki,hmm?Ha esetleg az alfa támadását túléli,ti biztos végeztek vele.
-Hát...az már nincs benne az egyességbe,hogy sértetlenül kapod vissza-vigyorgott gonoszan.
-Gyorsan verd ki a fejedből ezt és takarodj!
-Pedig olyan szép macska,formás példány-lépett mellém és a hajamnál fogva rángatott fel.
Én sziszegve és kómásan néztem fel,de még mindig remegtem az áramtól.
-Igazából megértem miért nem adod könnyen.Mint már mondtam,szép jószág-nyitotta szét a számat és szemügyre vette az agyaraimat.
Majd újra a földhöz vágott és én nyüszítve csattantam a padlón.
-Elég lesz Kate!-ragadta meg Derek a karját és hatalmasat rántott rajta.

Azonnal átváltozott és beleüvöltött a nő arcába.Mivel a sokkoló mellettem hevert,nem tudta mivel megvédeni magát.Derek a nyakánál fogva emelte fel,Kate pedig fulldokolva könyörögni kezdett.
-Ha nem hát nem.Ha elengedsz megtarthatod a retkes macskád!
Derek vörös szemei lángoltak a dühtől.Az ajtóhoz vágta Katet,aki felpattant és menekülőre fogta.

Derek mellém lépett és óvatosan felemelt.Az ágyra rakott,majd Petert is kioldozta.
-Nem vicces valakit alvás közben megtámadni!Gyere,most állj ki velem amikor ébren vagyok!-üvöltött Peter Kate után.
-Higgadj le Peter,elment!-lépett Derek egy kis csaphoz és vizes ruhát tett a homlokomra.
-Ostoba tyúk!Csak lássam meg mégegyszer...-dühöngött tovább-Én visszafekszem aludni.Jóéjt fiatalok!
Feltrappolt a lépcsőn és Derek intett neki,majd leült mellém az ágyra.
Én szuszogva meredtem a plafonra és még mindig remegtem egy kicsit.Lassan felemeltem a kezem és szemügyre vettem.Mint a kocsonya,úgy reszketett.
Derek aggódva nézett rám és megfogta a kezem.
-Derek...-nyögtem és megpróbáltam felülni,sikertelenül.
-Hé hé,nyugi!Ne mozogj-támasztotta meg a hátam a másik kezével és visszafektetett.
-Jól vagy?-kérdeztem bágyadtan.
-Igen...de ez most nem lényeg.Neked nagyobb bajod van.
-Megmaradok Derek...ne izgulj-mosolyogtam rá halványan.
Láttam rajta hogy mennyire rettenetesen ideges és aggódik.Kapkodta a fejét és a kezemet egy pillanatra sem engedte el.
-Ne haragudj én...megígértem hogy megvédelek...
-Derek!Nem a te hibád volt-néztem rá.
Ő nagyot sóhajtott és elfordította a fejét.
-Menj,készülj aludni!-mondtam-Pihenned kell,és nekem is.
Gyorsan bólogatott és felpattant,majd eltűnt a szobában.Én fájdalmasan felültem és magamhoz vettem a ruháimat.Nehezen átöltöztem és a fejem alá raktam a farkasos párnám.Kihúzodtam az ágy szélére és vártam Dereket.
Nemsokára vissza is jött hozzám és bedőlt az ágyba.Automatikusan felém fordult és figyelte minden egyes levegővételemet.
-Hogy érzed magad?-kérdezte.
-Kicsit még fáj...de megleszek...nemsokára-feleltem.
-Várj!-ült fel.
Megfogta a kezem és láttam hogy koncentrál.

Hirtelen fekete erek jelentek meg a karján és az én kezemen.Pár perc múlva ámulva tapasztaltam,hogy már nem érzek fájdalmat.
-Istenem Derek...te...
-Elvettem a fájdalmad.Jobb már?
-Sokkal-mosolyogtam és megöleltem.
Látszott rajta hogy meglepte,de kis tétovázás után ő is visszaölelt.
-Ki votl ez?-kérdeztem visszadőlve az ágyba.
-Kate Argent.Egy vadász,aki még mindig előszeretettel irtja a fajtánkat.Ő okozta a tüzet,amibe majdnem az egész családunk belehalt.És az egyik húgomat,aki valahogy túlélte,szintén ő ölte meg.
-Ritka egy szar alak-feleltem,mire Derek elmosolyodott.
-Aludjunk mostmár!Rádfér a pihenés-mondta és a hátára fordult.
-Rád is!-feleltem mosolyogva és amutomatikusan a vállára hajtottam a fejem.Ő mindkét kezével átkarolt,én pedig a mellkasára tettem az enyémet.Így aludtunk el végül...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!
PEACE OUT!💙

🐺🐺