🐺TWENTY-SEVEN🐺

812 49 0
                                    

💓Stine szemszöge💓

Semmi ötletem nem volt hogyan szabadulhatnánk meg a lézerektől.Csak feküdtünk a földön és vártuk a csodát.Teljesen bepánikoltunk és mindenkinek leblokkolt az agya.Aztán egyszercsak Liam gondolt egyet,és elkezdett az ajtó felé kúszni.Pattanásig feszült idegekkel néztük ahogy halad és figyeltük mikor ér hozzá egy vörös lézercsíkhoz.

Meglepetésünkre sikerült elérnie az ajtót.Próbálta kinyitni,de be volt ragadva.Ránk pillantott és mi azonnal kitaláltuk mit akar.A többiekkel kúszni kezdtünk Liam felé és amikor sikeresen odaértünk,együttesen próbáltuk az ajtót kinyitni.

Hosszas erölködés után sikerült is.Azt hittük megúsztuk,de hirtelen Mason felegyenesedett és egy lézerfényt megtört.Az sípolva tűnt el a szobából az összes többievel együtt.Mind kirohantunk az ajtón és észrevettük hogy mit aktivált a lézer.A plafonból egy elszívó szerű valami pumpálni kezdte ki az oxigént.Isaac gyorsan becsukta az ajtót,így a szoba valószínűleg pár perc múlva teljesen kifogyott az oxigénből.

Kicsit megkönnyebbülve dőltünk neki a falnak.Liam nagyot sóhajtva adott puszit Hayden homlokára és ránk nézett.
-Köszönjük hogy megmentettetek!
Mi mosolyogva jeleztük hogy semmiség és elindultunk kifelé.Már kint voltunk amikor nekem eszembe jutott valami.Valamit elfelejtettünk...

-Nina...-kiáltottam fel és rohanni kezdtem a vezérlő terem felé.
A többiek a nyomomba eredtek amikor rájöttek hová rohanok.
Mint az őrültek szaladtunk fel hozzájuk,mert rájöttem,hogy mostanra ők már fulldokolnak...

💓Nina szemszöge💓

Miközben ott feküdtünk,hirtelen hatalmas sípolás közepette eltűntek a lézercsíkok.Én ijedten néztem Theora és gyorsan felpattantam.Felhúztam a földről és a monitorhoz léptünk.Láttuk hogy a többiek kimenekültek,de Mason megtörte az egyik lézert.
Ijedten néztünk össze,majd egyik pillanatról a másikra éreztem hogy nehezebben veszem a levegőt.Köhögni kezdtem és a földre rogytam.Ekkor Theo is megérezte amit én.Mellém guggolt és megfogta a kezem.
-Elszívja az oxigént...-nyögte és nekidőlt a falnak.
Én levegőért kapkodva térdeltem,majd álltam négykézlábra.A köhögésemet felváltotta egy szabályos fulldoklás.Theo ölébe zuhantam és ő elkapta a vállamat.Megfogta az arcomat és mélyen a szemembe nézett.
-Tarts ki Nina!Minden rendben lesz!
Én szuszogva bólogattam és a combjára hajtottam a fejem.Próbáltam megnyugodni és szabályozni a légzésemet.

A levegő egyre kevesebb lett.A bőröm kezdett rettenetesen sápadt,majd kékes lenni.Theo arca is ugyanilyenre változott.
-Theo...én nem akarok meghalni...nem így és nem most...-nyögtem és felnéztem rá.
-Nem fogunk meghalni...
-Annyi mindent akartam még csinálni...rengeteg dolgot...de vége...
-Nina...
-Nem akarom elveszíteni a barátaimat...nem akarlak elveszíteni téged...
-Ki fogunk jutni...
-Pedig már annyira örültem kettőnknek...Egy áldás voltál az életemben...Theo...
-Ígérem hogy kiviszlek innen!Csak még egy kicsit tarts ki!
-Nem bírom...-suttogtam.

Hirtelen dörömbölést hallottunk kintről,majd Stine kiáltozását.
Hallottam ahogy kettőt belerúg az ajtóba és az hatalmas robajjal szakad ki a helyéről.Betódult az oxigén és Theoval hatalmasat lélegeztünk belőle.

Visszatért belénk az élet és feltápázkodtunk a földről.Nekifutásból Stine nyakába ugrottam aki mosolyogva ölelt vissza.
-Istenem annyira örülök hogy jöttetek!
-Sajnálom hogy eddig várattunk!-felelte Stine.

Amikor kiörömködtük magunkat,jeleztem Stilesnak.Utána elindultunk,vissza Scottékhoz,ahová megbeszéltük hogy az akció után megyünk majd.

💓Tess szemszöge💓

Idegesen néztünk egymásra és aggódva tekintettünk a bank felé.Az alfa vigyorogva állt előttünk és mi tanácstalanul ácsorogtunk ott.
Hirtelen Stiles a telefonjához kapott.Megkönnyebbült mosoly ült ki az arcára és Lydiára pillantott.
-Sikerült...-suttogta.
Mindenki felkapta a fejét és örvendezve néztünk Stilesra.
-Hát Alarin...úgy tűnik a falkánk kijátszotta a csapdádad.A helyedben megnézném hogy mennyire sikerült bárkit is fogjul ejtened!De megsúgom...levegőn kívül nem találsz már ott senkit!-lépett Scott mellé Stiles.
Az alfa vigyora lelankadt,helyét felváltotta egy dühös szempár.Fejét kapkodva indult el vissza a bankba,a falkája pedig utána.
Mi vidáman ölelgettük egymást és elindultunk Scottékhoz.A többiek már valószínűleg ott vannak.

Amikor beléptünk az ajtón,megláttuk Liamet és Haydent a kanapén.Aludtak egymás karjaiban és egy pokróc volt rájuk terítve.Nina és Stine mellettük ültek és amikor megláttak minket,mosolyogva pattantak fel és öleltek át.Isaac,Mason és Corey akkor jöttek ki a konyhából és ők is vidáman köszöntöttek.Végül megjelent Theo.
Scott odalépett hozzá.Egy darabig álltak egymással szemben,majd Scott mosolyogva ölelte meg Theot.
-Köszönöm hogy segítettél!
-Semmiség...bármikor...
-Üdv a falkában!-vigyorogtt Scott és Theo felkapta a fejét.
Nina vigyorogva ugrott a nyakába és azonnal megcsókolta.Mi Stinevel boldogan néztük őket.Scott visszalépett mellém és én hozzábújtam.
-Jól döntöttél!-néztem fel rá-Remélem mostmár megbocsájtottál neki!
-Igen...-felelte mosolyogva és végignézett Theon és Ninan.

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!
PEACE OUT!💙
🐯🐺

Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now