Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺THIRTY-ONE🐺

-Igeen...-felelte lepetten.
-Kérlek gyertek át!
-Rendbeen...
Letettem a telefont és visszaültem Nora mellé.
-Meg fogsz gyógyulni-simítottam végig a homlokán.

Nemsokára megérkezett Nina és Theo.
-Szóval,miről lenne szó?-kérdezte Theo.
-Róla...-mutattam alvó kishúgomra.
-Át kéne...változtatnom?
-Igen-feleltem határozottan.
-De Stine...biztos ez az egyetlen megoldás?-kérdezte Nina.
-Igen...ha nem tesszük,meghal a rákban.Nincs már sok ideje...
-A harapásba is belehalhat...
-Meg kell próbálnunk!
Theo sóhajva nézett Ninara.
-Legyen...-felelte-De ne itt!
-Menjünk Derekhez!Van még időnk,anyám később ér haza-feleltem és felvettem Norat az ágyról.

Elmentünk Derek házához.Bent letettem Norat és Ninaval ott hagytuk Theot.Az ajtónak dőlve vártunk.Én rettenetesen feszült voltam és egész testemben remegtem.Hirtelen meggondoltam magam és rájöttem hogy ez mégsem a legjobb ötlet.Idegesen téptem fel az ajtót és rohantam be.Nina ijedten a nyomomban.De már késő volt.
Hallottam Nora sikolyát és megtorpantam.Lehunytam a szemem és vártam.Nina beért engem és megállt mellettem.
Nora a földön feküdt,véresen,Theo pedig a kezét törölgette.
Amikor összeszedtem magam,idegesen ugrottam mellé.Leguggoltam és felemeltem a földről.Nagyon vérzett,egyszerűen ömlött a vér a sebéből.Ráadásul nem vörös,hanem inkább fekete vér.Nem sokkal később a szája és az orra is vérezni kezdett.

Az ölembe vettem és próbáltam lenyugtatni.
-Stine mi történik?Ki ez és mit csinált velem?
-Semmi baj...semmi baj...-feleltem a könnyeimtől fulldokolva.
Vért köhögött fel és egyfolytában sírt.Próbáltam folyamatosan elvenni a fájdalmát,hogy enyhítsek rajta.
Theo és Nina idegesen magasodtak fölénk és figyelték mi lesz.
-Nora,kérlek tarts ki!-hajtottam a fejem a vállára sírva.
Ő csak kapkodta a levegőt és mindenét átitatta a vér.

Nem tudom mennyit ülhettünk ott,de idő közben elküldtem Ninaékat,hogy ne nézzék ezt végig.Tudtam hogy az én hibám és átkoztam magamat,hogy hogy lehettem ilyen hülye.Ha Derek itt lett volna,ő megállított volna benne.Aztán eszembe jutott anya.Hogy fogom ezt neki elmondani.Ki kell neki tálalnom mindenről.A természetfelettiről,a srácokról,Derekről és arról is hogy én mi vagyok.
Tartottam a kezemben a rákos,és mostmár selejt vérfarkas kishúgomat és együtt sírtam vele.Az fájt a legjobban,hogy ő semmit nem ért ebből az egészből és még csak beleszólása sem volt.
Kis idő múlva még köhögött egyet,majd rám nézett.
-Szeretlek...
-Én is Kicsi!-öleltem át.

Ez volt az utolsó szó amit mondott.Lassulni kezdett a szívverése és a légzése.A szeme felakadt,és egy utolsó sóhajtás hagyta még el a száját.Én sírva borultam rá.Egy borzalmas ember vagyok...
Ekkor éreztem valami furcsát az erőmmel.Nem tartott sokáig,de nem tudtam mire vélni.Felkeltem és láttam hogy én is tiszta vér lettem.Sóhajva vettem fel Norat és visszamentem a házunkba.

Otthon letörölgettem róla a vért és a ruháit is lecseréltem.Magamat is összeszedtem és vártam anyát.Az ágyon ültem és gondolkodtam,hogy hol kezdjem el.

Nemsokára befutott anya és hatalmas meglepetésemre Scott anyukája követte őt.Én idegesen pattantam fel és újra könnyes lett a szemem.
-Anya...-nyögtem fájdalmasan.
-Istenem ne...mondd hogy nem...
Én bőgve rohantam oda hozzá és megöleltem.
-Anya az én hibám.Én tettem,én tehetek róla.
-Kicsim miről beszélsz?-nézett le rám anya könnyes szemmel.
Scott anyukáj,Melissa közben megvizsgálta a húgom és ő is megállapította a halált.Viszont kiszúrta a harapást és ijedten fordult hozzám.
-Stine,szerintem most le kéne kicsit hármasban ülnünk beszélgetni...-tette a vállamra a kezét.
Én bólogattam és anyára néztem.Ő értetlenül forgatta a fejét és a húgom ágya mellé lépett.Megsimogatta a fejét és egy puszit nyomott a homlokára.Könnyes szemmel jött le velünk az ebédlőbe,ahol leültünk az asztalhoz és mindent elmondtam neki.

Az első napunkkal és a harapással kezdtem.Majd elmeséltem hogyan találkoztunk a többiekkel,és hogyan vittek el Derekhez.Elmeséltem neki mindent ami köztünk történt és azt is hogy elment.Elmeséltem az első teliholdat,a lányokkal történteket és a különböző lényeket is.Elmondtam az alfát és hogy én hozzá tartozom.Elmeséltem neki mindent Peterről,Deathonről,Deucalionról.A házról is beszéltem neki,amiben az elmúlt időt töltöttem.És végül azt is elmagyaráztam neki,hogy én mi vagyok.
-Stine...ez...eszméletlen...-felelte ijedten a történetem végén.
-Tudom...
-És...mi történt Noraval?
Elmondtam neki hogy meg akartam menteni és hogy nem túl jól sült el.Elmondtam hogy az én hibám,mert nem gondoltam bele abba hogy a harapásba is belehalhat.
-Értem...-felelte fájdalmasan-És ez a Derek...ő az akiről Nora mesélt...
-Tudtál róla?
-Azt mondta egy fiúval látott itt együtt mielőtt elmentél.
-Igen...ő volt az...
-Értem...-felkelt és mellém lépett-Csak annyit kérek hogy vigyázz magadra!Győzzétek le ezt az alfát vagy mit!És remélem visszajön a fiú hozzád!
Szorosan megölelt.
-Már csak egy kérésem van...láthatnám?
-Mármint hogy átváltozok?
Ő csak félve bólogatott.Én felvázoltam neki hogy körülbelül hogy fogok kinézni,hogy azért ne érje sokként,majd hátrébb léptem és átváltoztam.
Anya csodálva nézett rám,majd az arca eltorzult.
-Stine...
-Igen?-kérdeztem lepetten.
-Nem azt mondtad hogy sárga lesz a szemed?
-De igen...
-Hát ez nem sárga...hanem kék...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!
PEACE OUT!💙
🐯🐺