Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺TWENTY-NINE🐺

Az elkövetkezendő két napban nem mozdultam ki a házból.Csak feküdtem az ágyunkban és sírtam.Felidéztem a régi emlékeket.Elképzelni sem tudtam hogy mi történhetett Derekkel.Csak reménykedtem hogy egyszer tényleg visszajön,ahogy megígérte.
A többiek rengetegszer hívtak már,de soha nem válaszoltam nekik.Bezártam az ajtót és Peteren kívül senki nem jött be a házba.

Egyik reggel viszont tudtam hogy meg kell néznem az üzeneteket.A harc már nagyon esedékes és segíteni akarok a falkámnak.A kezembe vettem a telefonom.Igazam is lett mert egy Scottól kapott üzenetben azt írta hogy mindenki menjen hozzá ma délután.Felsóhajtottam és összeszedtem magam.Amennyire lehetett eltűntettem a két napi punnyadásom nyomait.Felöltöztem,sminkeltem és megcsináltam a hajam.A kezembe vettem a deszkám és megálltam az ajtó előtt.Nagy levegő,és kinyitottam az ajtót.

Azonnal megcsapott az őszi nap illata.Rám sütött a Nap és az erdő sárgába borulva tárult elém.Sóhajtva indultam el Scotthoz.

Nemsokára odaértem.Az ő ajtójuk előtt is időztem egy kicsit,majd becsengettem.Tess nyitott ajtót és amikor meglátott felcsillant a szeme.
-Stine!-köszöntött mosolyogva és szorosan megölelt.
-Szia!-feleltem,de én nem tudtam mosolyogni.
Behívott és leültetett a kanapéra.Deucalion és Satomi jött ki hozzánk nemsokára,majd Scott is megjelent.
-Szóval te lennél a hiúz?-ült le mellém Satomi.
-Én...-feleltem egykedvűen.
-Sajnálom,ami történt!De van még remény-tette kezét a vállamra.
Én a földet pásztáztam és nem szóltam semmit.

Kis idő múlva befutottak a többiek is.Nina is kitörő örömmel fogadott és mellém telepedett a kanapéra.Amikor mindenki elhelyezkedett,Scott, Deucalion és Satomi álltak fel.
-Mint látjátok megérkezett a segítségünk-kezdte Scott-Ki kell találnunk hogy fogjuk az alfát legyőzni,minél hamarabb.A halottak egyre sokasodnak Beacon Hillsben.
-Scottnak igaza van.Ez az alfa rettentő veszélyes és kiszámíthatatlan.Amikor azt hinnénk hogy nem tud semmiről,addigra ő már ki is találta hogy vágjon vissza-felelte Deucalion.
Mi egyetértően bólogattunk.
-Hol van Derek?-nézett körbe Stiles.
Én felsóhajtottam és éreztem a gyűlő könnyeket a szememben.
Scott rám pillantott majd Stilesra nézett.
-Majd ezt talán kicsit később megbeszéljük...-felelte óvatosan.
-Meghalt?-kiáltott fel idegesen Liam.
-Nem én nem azt...-mentegetőzött Scott.
-Akkor hol van?Azt mondtátok visszajön velük-mondta aggodalmasan Corey.
-Talán nem tartja be a szavát?-szólalt meg Theo.
-Theo!-kiáltott rá idegesen Nina.
Én eddig bírtam.Felpattantam és könnyes szemmel rohantam ki a szobából.
-Szép volt!-hallottam magam mögött Isaac ideges hangját.

Kirohantam az udvarra és leültem a küszöbre.Újra sírni kezdtem és az arcomat a kezembe temettem.
Ekkor hallottam hogy nyílik az ajtó és valaki leül mellém.
Meglepetésemre Isaac volt az.
-Hé!Semmi baj!-nézett rám.
Én szipogva pillantottam fel rá.
-De van!Derek nem jött vissza és senki nem tud róla semmit-feleltem idegesen.
-Oké ez igaz.De most gondolj bele,Derek nem egy beszari fajta.Erős és tud magára vigyázni.Biztos jó oka van hogy nem jött vissza.
-Lehet...
-Biztos vagyok benne!
-Miért segítesz nekem?
-Mert tudom milyen ez most neked.Engem Derek tett vérfarkassá.Ő volt az alfám akire felnézhettem.A falkánkban volt még két ember.Erica és Boyd.Ők mindketten meghaltak.Az apámat megölte a kanima még régen.Dereken kívül nem maradt senkim.Persze itt vannak a többiek akik nagyon fontosak nekem,de Derek az egyetlen aki igazán kötődik hozzám.
-Értem...-feleltem-Én viszont nem tudom miért kötődöm hozzá ennyire.
-Mert szereted.Ezt nem lehet megmagyarázni.Egyszerűen így van.Erős,védelmező és figyelmes is tud lenni.Kötődsz hozzá mert menedéket adott neked.Menedéket akkor,amikor a legnagyobb szükséged volt rá.Ez köt hozzá ennyire-mosolygott.
-Lehet...-feleltem én is apró mosollyal.
-Nem mondom azt neked hogy engedd el,vagy felejtsd el őt,de szükségünk van rád.Szükségünk van a tiszta gondolkodásodra és a harctudásodra.És ez csak úgy mehet ha nem törsz össze.
-Rendben-feleltem és határozottan felpattantam-Erős leszek,és nem török össze.
-Na ez a beszéd!Ilyennek ismertelek meg!-mosolygott és ő is felállt.
-Isaac...köszönöm!-néztem a szemébe és ő vidáman bólintott.
-Minden rendben lesz!-tette a vállamra a kezét.

Visszamentünk a többiekhez.Nem mondtunk semmit,csak hallgattuk ahogy Stiles vázolja a tervet.
-Nincs ezen mit szépíteni,meg kell támadni őket és legyőzni.Viszont ezt is okosan kell.Például használhatnánk az ő fegyverüket.Amikor a legkevésbé számítanak rá,akkor érkezne az erősítés.
-Ez kiindulásnak jó-gondolkodott el Scott.

Hirtelen neszezést hallottunk az ablak alól.A levegő megfagyott és egy pillanatra mindenki elcsendesedett.
Scott mutatta Stilesnak hogy beszéljen tovább.Stiles lepetten kezdett halandzsázni,miközben Theo és Scott közelebb léptek az ablakhoz.
-Egy kém!-kiáltott fel Theo idegesen.

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!
PEACE OUT!💙
🐯🐺