Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺FOURTEEN🐺

2019.szeptember 8.
Amikor reggel felkeltem,Derek már nem volt mellettem.Hatalmasat ásítottam és felültem az ágyban.Nyújtózkodtam egyet és körbe néztem.Derek az ablak előtt üldögélt és bámult kifelé.Én nagyon vicces kedvemben keltem,így izomból hozzávágtam egy kispárnát.Ő csak halál lassan megfordult és összehúzott szemekkel vigyorgott rám.Én felhúztam a szemöldököm és a másik párnát is hozzádobtam.Ő erre már kicsit mérgesebben felvette a párnát és rám pillantott.Na,most kell menekülőre fogni-gondoltam és felkapva a pólómat rohanni kezdtem.Futás közben felvettem a pólóm és menekültem.Hallottam Dereket magam mögött.Közel volt,de nem elég közel hogy elkapjon.Befordultam egy kis szobába.Az ablakban nem volt üveg,így gyorsan kiugrottam rajta és kint is találtam magam.Egy fa mögé bújtam,remélve hogy nem vett észre.Próbáltam lassítani a légzésem és óvatosan kikukkantottam a fa mögül.Megkönnyebbülve láttam,hogy sikerült leráznom.
Amikor viszont visszafordultam egy sikoly hagyta el a számat,mivel Derek előttem volt és elkapott.Felvett a nyakába és visszacipelt a házba.Én próbáltam szabadulni a szorításából,de az igazat megvallva eléggé paráztam hogy leesek.Végülis nem olyan vicces két méter magasról a földre zuhanni.

Bent levágott az ágyra és visszadobta a párnákat.Én nevetve terültem el az ágyon és figyeltem gyorsan járó mellkasomat.Derekre pillantottam,aki duzzogva visszaült az ablak elé.Felkeltem az ágyról és mögé lépkedtem.
-Awww a kisfarkas bedurcizott!-markoltam meg óvatosan a haját.
-Nem!-felelte,de nem nézett rám.
-Ahaaa,ezért vagy ilyen grumpi cat!-nevettem.
Leültem mellé és feltekintettem rá.Az ujjammal az arcához értem.
-Haragszol rám?-kérdeztem és próbáltam a vigyort levakarni az arcomról.
Ő csak felém fordította a fejét,de már ő is mosolygott.
-Igen-jelentette ki gúnyosan és visszafordult.
Én egy hirtelen ötlettől vezérelve felálltam mellé és gyors puszit nyomtam az arcára.Elvigyorodtam és a tekintetét fürkésztem.Ő csak a szemevel rám sandított és teljesen elmosolyodott.
-Na és most?-kérdeztem.
-Nap végéig eldöntöm-felelte gúnyosan.

💓Tess szemszöge💓

Amikor Scott hazavitt Lydiától kicsit csalódott voltam.Furán éreztem magam és egész este Scotton kattogtam.Furcsa volt nekem ez az egész.Egyik nap irtó aranyos velem,aztán meg olyan közömbös.Próbáltam felhívni Stinet,de nem értem el.Ninat szintúgy nem.Hirtelen azon kaptam magam,hogy sós könnycseppek áztatják az arcomat.A párnámra hajtottam a fejem és így aludtam el.

Reggel a telefonomra ébredtem.Nina hívott vissza és azonna fel is vettem.
-Szia Tess!Mi újság?
-Ne is kérdezd!Pocsékul vagyok...
-Miért?
-Nem tudom.Scott miatt.Annyira bánt ahogy ma viselkedett velem...
-Dehát elhívott hogy kísérd el,nem?
-De...de akkor is.Olyan volt mintha különösebben nem akarna velem beszélgetni.Nem tudom megmagyarázni...
-Egy kőbunkő volt,igaz?
-Nem tudom...-kezdtem újra sírásba.
-Jaj életem!Várj összeszedem magam és átmegyek!

Nina igazat mondott,pár perc múlva már csöngetett is az ajtómon.Nagyon édes volt,a pizsamájára csak egy pulcsit kapott fel,a haja kócosan virított a fején,felkontyolva.Amikor belépett azonnal magához ölelt.
-Stine?Vele nem beszéltél?-kérdezte.
-Nem értem el...
-Az hogy lehet?Stine mindig elérhető.Általában.Na jó nem mindig hallja meg ha hívják.De akkor visszahív...
-Tudom.Nekem is furcsa volt kicsit.
-Remélem nincs baj...mondjuk biztos csak elaludt.Híres a délig alvó képességéről.
Erre elmosolyodtam.Csináltam magunknak kávét és kiültünk az erkélyemre.
-Figyelj!A fiúknak néha vannak rossz napjaik.Attól hogy most ilyen volt veled,nem jelenti azt hogy nem bír.Egy nap nem jelent semmit.Higgy nekem!Oda van érted-kortyolt nagyot a kávéból Nina.
-Meglátjuk majd-feleltem-És veled mizu?Hogy sikerült a randi?
-Nagyon jól!Konkrétan...szerintem összejöttünk-mondta mosolyogva.
-Naaa tényleg?Gratulálok!Igaz pont Theoból néztem volna ki legkevésbé hogy ilyen figyelmes tud lenni.
-Na azért vannak még nehéz esetek.Például Derek.Most gondolj bele!
-Azért Derek nem néz ki olyan rosszul,valld be!
-Nem is azt mondom.Igaz hogy jól néz ki,de nem tudom annyira elképzelni egy nagyon romantikus alkatnak.
-Romantikusnak nem romantikus,de azért azt biztos tudja hogy bánjon egy lánnyal-feleltem.
-Lehet.A kis grumpi cat fejű-nevetett Nina.
-A tömény embergyűlölet és depresszió-mondtam.
-Mint Stine.Teljesen olyan,nem?
-De kajak!...-feleltem és elgondolkoztam egy pillanatra.
-Mi az?-kérdezte Nina.
-Semmi csak...eszembe jutott valami...
-Mi?
-Egy álmom.Az volt benne hogy egy fiú pánikrohamot kap és Stine azzal segít neki hogy megcsókolta.Nem sokkal később ugye Stine pánikbeteg lett...
-Igen.
-Na de nem ez a legfurább...
-Hanem?
-Akkor még nem tudtam hogy ki volt a srác de idő közben rájöttem.
-Na és ki volt az?
-Derek...-feleltem.
-Hmm...ez nagyon érdekes...
-Ugye?Csak nem tudok rájőnni hogy mi lehet a jelentősége...
-Talán...ez egy jóslat?Annak hogy esetleg...
-Össze illenek?-néztem fel Ninara aki bólogatott.
-A fene se tudja-dőlt hátra és az utolsó korty kávét is megitta.
-Jaja majd meglátjuk.Most először arra kéne ráönnünk hogy Stine hol van...

💓Stine szemszöge💓

Nem sokkal később felöltöztem én is és azon kaptam magam,hogy Derekkel a kanapén ülünk és olvasgatunk.Nem szóltunk,csak élveztük egymás jelenlétét.
Hirtelen nyílt az ajtó és Peter trappolt be rajta.Először elment mellettünk,majd visszahátrált és tágra nyílt szemekkel nézett minket.
Derek próbálta ignorálni és a könyvébe meredt,de addig nézett minket Peter,hogy felnézett és megszólalt.
-Szeretnél valamit mondani?
-Mit keres itt?
-Az az én dolgom,nem a tied-felelte nemes egyszerűséggel és visszamélyedt a könyvbe.
Peter ekkor rám nézett kérdő tekintettel és én megvontam a vállám.Ő vigyorogva trappolt fel a lépcsőre,majd visszakiáltott.
-Remélem én leszek a tanúd az esküvőn,Derek!
Derek lassan felemelte a fejét.A tipik "most felmegyek és kiheréllek" fejét vágta.Bacsapta a könyvet és idegesen rám mosolygott.
-Magbocsájtasz egy pillanatra?
Én csak mosolyogva bólogattam és Derek elindult ideges léptekkel fel a lépcsőn.
-Peter!-kiáltotta és eltűnt a lépcsőfordulóban.
Én csak mosolyogva ráztam a fejem.Letettem a könyvem és szemügyre vettem Derek olvasmányát.A természetfelettiről szólt persze.Magamhoz húztam a táskámat és matatni kezdtem benne.Nagyszerű,a telefonom otthon hagytam.A kezem megakadt a deszkámon.Vigyorogva húztam elő és nekiláttam (a házban) gördeszkázni.Mivel nagy volt a hely,hatalmas köröket tudtam megtenni.Amint éppen kanyarodtam el a lépcső mellett,megakadtam valamiben.Derek épp akkor jött le,én pedig telibe neki mentem.Felborítottam és a mellkasán kötöttem ki,az arcom pedig 2 centire volt az övétől...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a kövi rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE OUT!💙

🐺🐺