Vérfürdő Beacon Hillsben [Teen Wolf f.f.]BEFEJEZETT

🐺SIXTEEN🐺

💓Tess szemszöge💓

-Szia!-köszöntem Scottnak.
-Szia...-köszönt vissza és végignézett rajtam-Gyönyörű vagy.
-Köszönöm!Te is jól nézel ki!-mosolyogtam.
Scott kinyújtotta a kezét és megfogta az enyémet.Kivezetett a motorhoz és el is indultunk.

Csak haladtunk előre,de még mindig nem tudtam hová visz engem.Nem sokkal később megálltunk az erdő szélén.Scott leállt a motorral és megfogta a kezem.
-Gyere!-mosolygott és elindultunk az erdőben.
Csak egyre beljebb és beljebb mentünk,még el nem értünk egy helyet.A távolban apró fényeket láttam pislákolni,de Scott eltakarta a szemem.Kénytelen voltam bízni benne és arra menni amerre vezetett.Kis sétálás után megálltunk,és levette kezét a szememről.Ekkor valami varázslatos hely tárult elém.Mindenhol kis mécsesek,gyertyák.Egy farönkre terítő volt rakva és tele pakolta Scott mindenféle nasival.Ha felnéztem,tisztán lehetett látni az égboltot,mivel egy kis tisztáson voltunk,ahol nem voltak fák.
-Scott ez gyönyörű!-ámultam és megöleltem őt.
-Örülök hogy tetszik...Hát akkor,ülj le!-mutatott egy kis párnára a farönk mellett.
Leültem és elkezdtünk beszélgetni.Idő közben nasiztunk,este pedig megnéztük a Naplementét.
Ekkor Scott egy kis dobozt húzott elő és a kezembe adta.
-Első randis ajándék.Ja és virágot is hoztam-kelt fel és egy kis vázából kivette a csokrot.
Én csak pirulva bontottam ki a dobozt.Egy gyönyörű nyaklánc volt benne.A szürke láncon lógó medálba üveddarabkák voltak.Úgy nézett ki mint egy éppen széttörő ablak,ami hirtelen megállítottak.
-Ez abból az üvegből van amit először összetörtél Lydia segített megcsinálni-mondta Scott.
-Istenem...annyira figyelmes vagy...-néztem fel rá.

Ezután csak lefeküdtünk a fűbe és késő estig nézegettük a csillagokat.

💓Stine szemszöge💓

Miután Tess elment,Nina keresztbe tett kézzel lépett elém.
-Stine!Te valamit titkolsz előlünk.Vagy legalábbis nem mondasz el valamit.
-M..mire gondolsz?
-Nem nagyon tudom elhinni a kis mesédet a futásról,késő este az erdőben...-mosolygott.
Én csak zsebre tettem a kezem és némán álltam előtte.
-Srác van a dologban?
Én még mindig nem mondtam semmit csak hatalmasat sóhajtottam.
-Szóval igen-vigyorodott el.
-Nina...
-Nem kell mentegetőznöd.Na mondd ki az!
Én csak nemlegesen bólogattam.
-Akkor csak annyit mondj el,hogy a csapatból van?
-Hhhh...igen-feleltem.
-És vele voltál tegnap?
-Igen-feleltem-De mostmár hagysz?
-Miért nem mondod el?
-Mert kicsit még szeretnék várni vele.Meg amúgy is...nem hiszem hogy egyébként annyira sok közünk lenne egymáshoz.Barátok vagyunk...
-Ugye nem hiszed hogy ezt beveszem?És magadnak se meséld ezt be!Oké ezt gyorsan verd ki a fejedből-nevetett.
-Mindegy...az a lényeg hogy várnék még vele egy kicsit...mert még én sem nagyon tudom mi lesz...de idővel mindent megtudtok.
-Remélem is!-mosolygott Nina.
Megölelt és hazament.Én is így tettem és hazadeszkáztam.

Megálltam az ajtó előtt és benyitottam.Hirtelen valami hatalmas fájdalmat éreztem és csak azt vettem észre hogy a földre zuhanok.
-Nicsak ki jött haza?-az alfa magasodott fölém a kanimájával.
-Hagyjatok!-mondtam és feltápázkodtam.
-Te az én falkámba tartozol.Ilyenkor két lehetőség van.Vagy belépsz,vagy kénytelenek leszünk végezni veled-vigyorgott ördögien-Szóval a válasz?
-Nem fogok közétek belélni.Megvan a saját falkám...
-Scotté...tudom.De remélem sejted hogy ott nem vagy más mint befogadott árva.Kivert kutya,akit szánalomból fogadtak be.Nem oda tartozol.Hanem hozzánk.
-Nem-jelentettem ki és kiengedtem a karmomat.
Ő intett a kanimának a fejével,aki megállt előttem és átváltozott.Én is így tettem és hatalmas üvöltés hagyta el a torkomat.Egymásnak estünk.Alkalmaztam mindent amit Derek tanított és elég jól álltam.Kis harc után meglendítettem a karom és felhasítottam a kanima torkát.Ő visszaváltozott és a nyakához kapott.Én is visszaváltoztam és felemeltem a véres karom.Megtántorodtam és a falnak ütődött a hátam.A kanima egy darabig vergődött,majd elszállt belőle az élet.Én ijedten rogytam össze és potyogni kezdtek a könnyeim.

Amikor az alfa meglátta hogy megöltem a társát,izzó szemekkel indult meg felém.Megállt előttem és a magasba emelte karmokban végződő kezét.Én becsuktam a szemem és összehúztam magam.Már majdnem lesúlytott hogy megöljön,amikor hirtelen valami hátulról elkapta a karját.
-Rossz helyre keveredtél Alarin!-jelent meg Derek feje az alfáé mellett.
Kicsavarta a karját és a falhoz vágta.Az gyorsn felpattant és nyüszítve rohant el.Én még mindig remegtem és sírtam.
-Stine-lépett elém Derek,majd lepillantott a kanima holttestére.
-Istenem Derek-borultam a nyakába sírva-Én...én megöltem...megöltem a kanimát...Derek megöltem valakit...
-Shhhh...önvédelem volt.Ne felejtsd el...
-De...de...-nyögtem fájdalmasan.
Derek csak a homlokomra hajtotta az övét és a szemembe nézett.
-Helyesen cselekedtél.Érted?Ha nem ölöd meg,ő végzett volna veled,és még ki tudja kivel a falkából.
-Azt mondta nem tartozom közétek.Kivert kutya vagyok,akit kegyelemből befogadtak...
-Ez nem igaz!Nem igaz érted?Te hozzánk tartozol...Hozzám tartozol...Mostantól én vagyok érted felelős...
-De...
-Én vagyok érted felelős.Vigyázok rád.Tessre Scott,Ninara pedig Theo.Mind biztonságban vagytok.
-Köszönöm-feleltem elfojtott hangon és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Eljössz hozzám?-kérdezte pár perc múlva.
Én csak mosolyogva bólogattam.Felmentünk a szobámba és nekiláttam pakolni.Derek addig az ágyamra ült és megvárt.Néhány ruhát és a telefonomat dobáltam bele a táskámba,majd felkaptam a deszkám.
-Kész vagyok-álltam meg Derek előtt.
Ő felvette a kispárnámat az ágyamról,amin farkasos huzat volt.
-Ezt kár lenne itthagyni...-mosolygott és átnyújtotta a párnát.
Én mosolyogva tettem a táskámba és elindultunk hozzá...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE OUT!💙

🐺🐺