𝑲𝑷𝑶𝑷 ☾ 𝑰𝒎𝒂𝒈𝒊𝒏𝒆𝒔

⌜Komolytalan... NamJoon ⌟

"Okos lány vagy te. Tudod jól. Nem szoktam hazudni. Nem te vagy az egyetlen lány, akivel lefekszem.. azt gondoltam, ezt tudod. És őszintén? Nem vagy egyáltalán különb náluk, sőt.. igazából fogalmam sincs, miért csinálom még ezt veled, amikor nálad ezerszer jobb lányokat is megkapok" vágta hozzád ridegen, te pedig akkor, abban a pillanatban ledermedtél kegyetlen szavain.

Sírni tudtál volna, de nem adtad meg neki ezt az örömöt.

"Hasonló a helyzet nálam is."

"Ohh, igen?"

"Ohh, igen. Tudod mit? Most mondtál okosat. Nem baszakodom veled többet, de szó szerint, szóval most húzz el, amíg szépen kérlek rá" közölted vele erélyesen, és még te magad is meglepődtél, hiszen a hirtelen jött magabiztosságtól erősnek érezted magad akkor. Abban a percben.

"Különben?" vonta fel a szemöldökét. "Azt gondolod a többi kisfiú tud olyan örömet szerezni neked, mint én?"

"Tudom."

Namjoon elnevette magát.

"Szerencséd, hogy jó kedvemben vagyok."

"Tűnj el."

"Megyek már, ne aggódj ... csak nem tudom, hova menjek? Talán a legjobb barátnődhöz? Tutira nem mondana nekem nemet.."

"Megadjam a számát és a címét?"

"Nem kell, már tudom. Nincs olyan, amit ne tudnék.. ezt ne felejtsd el!" jelentette ki, majd magadra hagyott.

A benned lévő düh és keserűség fojtogatott, torkodban a gombóc egyre fájdalmasabbra nőtt, így ordítani sem tudtál volna, könnyeid megindultak, az agyad pedig újra és újra lejátszotta ezt a jelenetet, hogy még jobban fájjon. Semmi sem tudott megnyugtatni, gyűlölted magadat. Sejtetted, hogy más csajjal is összeszűri a levet, de legbelül remélted, hogy ez nem így van.

Sikerült álomba sírnod magad, és hajnalban egy telefonhívásra ébredtél meg.

"Halló?" szóltál bele álomittas hangodon.

"T/N?"

"NamJoon?"

"Igen, nyisd ki az ajtót!" parancsolt rád, te pedig kikeltél ágyadból és beengedted. 

Alig bírt megállni a két lábán, így beléd csimpaszkodott, végül az ágyadon elterült. Tömör alkohol szaga megütötte az orrodat, így világos volt, hogy egyáltalán nem volt magánál. Talán ez volt az oka, hogy életében először, szorosan magához húzott téged és átölelt. 

"T/N.."

"NamJoon. Részeg vagy. El se kezd.. Komolyan mondtam, amiket mondtam ma."

"De te.. nem lehetsz mással.. rajtam kívül" motyogta. "Mert te az enyém vagy. Esküszöm megölöm azt, aki egy ujjal is hozzád ér."

"Nem vagyunk együtt, Namjoon."

"Már akkor az enyém voltál, amikor megláttalak..." folytatta továbbra is, de egy szót sem szóltál. "A hülye szüleim meg válni akarnak, egyikük sem foglalkozik igazán a húgommal, az apámat szinte sosem látom, arról nem is beszélve, hogy az egyik nyomorék a suliból be akar köpni. Vittek már előzetesbe, de valahogy mindig sikerült megúsznom a sittet némi óvadékkal, viszont most komoly bizonyítéka van ellenem és.. rohadtul nem akarom, hogy itt legyen vége.." magyarázta feldúltan. Az a Namjoon akit te ismertél eltűnt. Sebezhetővé vált ebben a pillanatban. Szerettél volna neki visszavágni, de aztán.. "T/N.. csak rád számíthatok... mondd, kérlek, mondd, hogy minden rendben lesz.. kérlek.." nyöszörögte meg gyötörten.