Ígérem |Oikawa × Reader - Befejezett|

- 6 -

Hogy tetszik eddig a könyv?☺️❤️

___

Reggel hamar elkészültem, és próbáltam sietni az iskolába. Nem tudom, hogy mi van velem, de látni szeretném őt. Nagyon.
  A helyzet az volt, hogy félévkor elment a barátnőm az iskolából. Ő volt az én társaságom, az egyetlen barátom az iskolában. Azóta nem is igazán beszéltünk egymással. Ők külföldre költöztek, én pedig itt maradtam. Nehéz időszakon mentem akkor keresztül. Miután a barátnőm elment, közelebb kerültem a két fiúhoz. Beszélgettek velem, és velem töltötték az idejüket. Nem tudom milyen okból változott meg minden, de barátok lettünk, január óta.
  Amint az iskolába értem, meg is pillantottam Izumit, egyedül az iskola előtt. Szokásos reggeli cigarettáját szívta, Oikawa társasága nélkül.

  - Szép jó reggelt az úrnak! - mosolyogtam rá, majd megakartam ölelni, ő azonban kitért előle - Izumi?

  - Bocs, csak tiszta füst leszel - fújta ki magából a levegőt, ezzel együtt távozott belőle a füst is.

  - Eddig se lettem füstős - néztem rá teljesen értetlenül. 

  - Akkor is - emelte a cigarettáját a hamutartó felé, majd az elejéből lerázott némi hamut - Inkább mesélj mi volt tegnap - emelte vissza a cigarettát a szájához, majd beleszívott egy nagyot.

  - Tegnap? - kérdeztem vissza.

  - Igen, tegnap - emelte el a füstölő tárgyat a szájától - Shittykawa mindent elmondott, de azért kíváncsi vagyok a te verziódra is - húzott mosolyt a szájára.

  - Nem történt semmi. Csak együtt aludtunk... - beszéltem magam elé teljesen zavartan.

  - Tiszta vörös vagy - nevetett ki, majd ismét beleszívott a cigibe.

Hirtelen fordultam el, hiszen ez nagyon égő volt számomra. Neki még nem nagyon említettem, hogy tetszene nekem Oikawa. De attól tartok, hogy a cselekedeteimből, és a reakcióból, hamar ráfog jönni, vagy már rá is jött.

  - Ha tudnád, hogy miként rohant hozzám azaz idióta - fújta ki a füstöt majd folytatta - Reggel együtt jöttünk az iskolába. Neki már akkor furcsán nagyon jó kedve volt. Jobb, mint általában. Megkérdeztem tőle, hogy mégis mi ütött belé. Ha láttad volna az arcát... - lepődött ő is meg picit, hiába ismerte a történetet - ...akkora boldogsággal mesélt el minden részletet. Egészen attól, hogy elmentél tőle, odáig, hogy reggel hazajött tőletek.

  - Tényleg? - néztem rá szinte felvillanyozva. Jó ezt hallani - És most merre van? 

  - Elment nekem reggeliért. De már visszakéne jönnie.

Abban a pillanatában hallottam meg némi léptet magam mögül. Egyből meg is fordultam, s ennek következményeképp szembe találtam magam a barna hajú fiúval.

  - [Név]? - pislogott párat a fiú, majd nagy mosoly jelent meg az ajkán.

Egyből ugrott, és szoros ölelésbe vont. Kellemesen hatott rám az ölelése.

  - Menjetek szobára - sóhajtott Izumi, majd elnyomta a csikket.

  - Iwa-chan, miért vagy ilyen bunkó?! - vágta be Oikawa a hisztis énjét, majd Izumi felé vágta a dobozos kávét, amit a fiú sikeresen el is kapott.