Seliel ❴Ninjago❵

THIRD

Lehunytam szemeimet, s hagytam, hogy a magasban érezhető szellő lebegtesse hullámos rózsaszín tincseimet. Kellemes érzés járta át testemet. A bennem lakozó aggodalmakat és izgalmakat mélyen legyűrtem. Legyűrtem, mert nem aggódhatok amiatt, hogy Garmadon kitudja miféle gonosz tervet eszelt ki, ami miatt valamennyiünk a halál kapujához léphet. Éreztem, hogy vörösvérsejteim az oxigén miatt frissen áramolnak testem minden egyes porcikájában. A nap ragyogóan fénylett az égbolton kellemes meleget eresztve magából. Közben Kai és Skylor közötti beszélgetést hallgattam, ami egy görbét varázsolt arcomra.

-Két éve nem találkoztunk! -sóhajtotta a sármos szépfiú.

-Igen! -mondta Skylor. Hangjából áramlott a szomorúság, a csalódottság. -Hiányoztál! -mondta ki hirtelen, amire kinyitottam kékben úszó íriszeimet.

Egymás szemeibe voltak elmerengve. Kai nem mondott semmit, csak mosolyogva nézett a lány szemeibe. Skylor mindig vagány lány volt, ami miatt tiszteltem is. Kiállt magáért, barátaiért és akármennyire is fájt neki az apja okozta bonyodalmam, akkor is megvédte, ha bárki szidni merte. Ha gondod volt vagy esetleg bármi rosszat csináltál nem azt mondta, hogy semmi gond, hanem mint egy anyuka kioktatott. Az elején megrémíszt a stílusa, mert bunkó és nagyszájú, viszont ha jobban megismered egy olyan barátot lelsz benne, akit soha nem akarsz elveszíteni. Gyönyörű és szenvedélyes egyesítése. Emellett csábító, erős és maximalista. Kai egy olyan lányt talált magának, akit nem szabad elengedni. Mert különleges a maga módján.

Gondolataimból a kettejük közt megejtett csók szakított ki. Széles vigyorral orcámon néztem a két szerelmes galambot. Odáig vannak egymásért, ez nem tagadás. És, hogy őszinte legyek a helyes mellé egy gyönyörű személyiség illik.

-Min gondolkozol Seliel? -kérdezte Skylor a fiú mellkasának dőlve.

-Semmin... -intettem le.

-Persze!

Csak megvontam vállamat, majd a tűz mestere szemeibe néztem. Összevontam szemöldökömet, s szemkontaktussal megbeszéltük a dolgokat. Elmosolyodott.

-De amúgy tényleg Seliel! Miért nem dobod be neki magad? -kérdezett rá Kai is.

-Feltegyem a kérdést, hogy honnan tudsz az egészről vagy inkább ne, mert túl kiszámítható? -néztem szúrós szemekkel barátnőmre, aki csak szélesen mosolyogva megvonta vállát.

Kai elnevette magát, amire Skylor is, természetesen rám is átragadt, így én is nevetésbe törtem ki. A többi nindzsa is odasétált hozzánk. Két lány volt a társaságban. A fekete, rövid hajú és egy robot. Viszont volt egy fiú robot is, aki a fehér ruhát viselte. Zöld, kék és végül... Végül a fekete. Valahogy nem éreztem kéztetést arra, hogy a fekete nindzsa szemeibe nézzek, még akkor se, ha tökéletesen éreztem tekintetét magamon.

-Szia újra! -lépett be a személyes terembe a kék maskarás.

-Hello! -biccentettem fusztráltan. -Megtennéd, hogy... -itt vállánál megfogva egy kicsit hátrébb löktem. -Bocsánat, csak zavart, hogy beléptél a személyes terembe.

-Miért van mindenkinél az, hogy fusztráltan érzi magát ilyen esetben? -vonta föl azt a szemöldökét, amiben helyezkedett egy vágás.

-Miért neked, hogy esne ha így beszélnénk hozzád! -lépett hozzá a fekete nindzsa, s teljes testével a kékhez simult.

-De te egy háztömb vagy! -lökte arrébb a srácot, aki csak két lépést hátrált. -Be is sajdult a kezem míg ellöktelek! -hisztizett.

-Olyan rinyagép vagy! Menstruálsz? -pimaszkodott vele Cole.

-Fogd be! -akadt ki teljesen.

-Tiszta ideggörcs vagy! -idegesítette az agyát tovább a fiú.

Nem mutattam, de belül igenis jól szórakoztam kettőjük közti vitán.

-Cole komolyan fogd be vagy feldugom az ujjam a seggedbe és villámokat fogsz fingani! -fenyegetőzött, mire undorodva néztem a kék pizsamásra.

-Undorító vagy Jay! -jegyezte meg a hollófekete hajú lány. -Csak tudnám, hogy lehetek veled együtt! -maszírozta meg orrnyergét fáradtan.

Mire Jay bármit is tudott volna válaszolni a repülő hajó leszállt. Valami föld alatti helyen lehettünk, mert a nap sugarai nem ragyogtak át rajta, csak a sötétség vett körül. A lápmák fénye is gyérül világított, nem segítette meg helyzetünket.

-Megjöttünk nyomoroncok! Hahahaha! -kacarázta a gonosz nő, akitől felfordult gyomrom. -Kövessetek, ideje találkozni a nyereménnyel! -szállt le a hajóról, amire felkaptam táskámat és követni kezdtük.

Nagyából feltérképeztem a helyiséget, de csak a sötétség vett körül minket, ami elég nyomasztóan hatott. A lila hajú beletaposott a talajba, mire a lámpák erősebb fényre gyúltak, s ezáltal egy utat világítottak meg. A nagy darab motoros megállt velünk szembe.

-A nevem Killow! -hangja irritálta dobhártyámat.

Rideg volt és kemény.

-Elmondom a szabályokat! A szabály az, hogy nincs szabály! Csak, hogy egy régi legendától idézhessek! ,,Csak egyetlen egy maradhat!" -röhögte el magát otrombán.

Ismerősen csengett ez a mondat. Ha az emlékezetem nem csal Skylor mesélte, amikor apja mondta ezt mindenkinek az Elemek tornáján. Csak egyetlen egy maradhat... Túl gyanús volt számomra és érezni lehetett benne a halál apró jeleit. Ezért is szeretem az erőmet. Könnyedén kitudom deríteni a mondatok súlyát és fontosságát.

-Csak egy kérdés! -nyújtottam fel kezemet, mire a mamlasz rám vezette tekintetét.

-Igen Pinky Pie? -mikor ezt elsütötte a motorosokkal együtt hangos röhögésbe tört ki.

-Hahahaha, nagyon vicces még azóta is keresem a humort. -tapsoltam unottan. Elhallgattak.

-Nagy a szád kislány! -jegyezte meg a hegyomlás.

-Inkább legyen nagy szám, mint mogyorónyi agyam! -fontam keresztbe karjaimat.

Killow idegesen pattant fel motorjából. Ha meg is rémített nem tántorodtam el és az arcomra se hagytam, hogy kiüljön a félelem apró jelei. Csak rezzenéstelen arccal fókuszáltam az idegen szemeibe. A levegőben érezni lehetett a kialakult feszültséget. Síri csönd volt, ami ebben a szituációban fülsüketítően hatott. Felém jött. Duzzadt karján az ér itt-ott idegesen pattogott. Pofáján is egy-két ideg megrendült. Elém lépett. Mintha Ninjago City egy magasba nyúló tornya lett volna.

-Darabokra tudnálak roppantani! -mondta érzéketlenül.

-Tedd meg! -tártam szét karomat.

Őszintén nem tudom mi ütött belém. Csak azt, hogy szembe szálltam egy olyan személyel, aki itt magát királynak hiszi. Szüleim halála után merev lettem és távolságtartó. Tudtam, hogy kell kezelni egy befásult személyt. Killow se volt más. Egy nagyképű seggfej, aki azt hitte, hogy itt neki van uralma. De tévedésbe esett.

-Csak nem tudom Garmadon mit fog hozzá szólni! Mert ha jól emlékszem ez arról szól, hogy az elemei harcosok egymással küzdjenek meg! Biztos nem lenne veled elnéző, ha a párbaj előtt kivégeznél egy elemi mestert! -olyan maró gúnnyal mondtam a szavakat, hogy égette nyelvemet.

Killow fújtatott egyet idegesen, mintha egy bika lenne.

-Hagyd Killow! A nagyszájú csitriket hamar lezúzzák! Hahahaha! -nevetett a tetkós fejű, majd elvezette a mustromot. -Most pedig keressétek meg a szobátokat idétlenek! -ekkor a földből egy nagy épület emelkedett fel.

-Legyetek résen, nehogy valami csapda is legyen benne! -jegyezte meg a zöld nindzsa, majd a többiekkel elindult.

Egyedül maradtam és figyeltem az előttem heverő épületet. Lehet, hogy nagyszájú vagyok, de csitri nem! Ezért is fogom megnyerni, ezt a játékot!

Hello!

Azért tudok hozni nektek részt, mert beteg vagyok és így nem megyek iskolába! :) Remélem tetszett a rész, ha igen dobj rá egy vote-ot vagy pedig egy kommentet! Egy kérdés; Mi a véleményetek Selielről? :)