Seliel ❴Ninjago❵

TENTH

Beérve a szobámba letusoltam, majd átöltözve folyamatosan kattogott az agyam, hogy mit is tehetnék annak érdekében, hogy megtudjak valami olyasmit, ami tönkre vághatja őket. Valami olyat, amit ha az egész világ megtud garmadoni lázadást fog okozni, mégis félelem érzet nélkül fog lezajlani. Elmélkedésemből ajtóm hangos ütögetése szakított ki.

-Seliel! -ismertem fel barátnőm hangját.

-Igen? -siettem az ajtóhoz, hogy betudjam engedni őt.

-Elsőnek is magyarázatot követelek, másodszor pedig öltözz! Megyünk táncolni! -lökött be a szobába korántsam vidám kedvében.

-Nincs mit mesélnem! -vontam meg vállam hanyagul.

-Vagy inkább nem akarsz beszélni róla! -forgatta neg szemét, miközben szekrényemhez ment, s elkezdte feltúrni azt.

-Hééé... -szóltam oda neki, mert azért mégis csak rend volt benne.

-Pofád befogod Seliel Bucket! -szólt vissza élesen, amire engedelmesen húztam be nyakam. -Miközben keresek neked valami értelmes ruhát a táncikáláshoz, addig szívesen hallgatom, hogy mi a jó büdös francot csináltál te!?

-Muszáj? Semmi kedvem és erőm Cole-ról beszélni! -dünnyögtem, amire felém lesett, s szemeibe nézve egyből mesélésbe elenyedtem. -Kicsit kiakadtam azon, hogy miképp bánt Karloffal... Mert ő nem ilyen. Lehet komoly és merev, de nagyon-nagy szíve van! Aztán mintha beszédem egyik fülén be, majd a másikon ki olyan reakciót mutatott. Én pedig gondoltam, akkor ez egy tökéletes lecke lenne arra, hogy kicsit visszatérjen önmagához. -keresztbefont karokkal ültem az ágyamon, miközben megvontam vállam.

-Ohh drágám, ha te tudnád, hogy milyen jelenetet lecsapott utána! A fiúk is mondták, hogy soha nem látták még ilyennek. Teljesen meglepte őket! -megrémített szavai.

-Miért, micsinált? -csípőre tett kézzel fordult felém. Oldalra billentette fejét, s úgy nézett rám.

-Ne aggódj, senkit nem ütött meg! Csak egy kicsit szétzúzta a helyiséget, de amúgy semmi torokfolytogatás nem volt!

-Skylor! -szólítottam meg a lányt. Összevonta szemöldökét.

-Félek... -nyögtem ki, miközben arcomat tenyereim közé temettem.

-Te? Te félsz? -ült le mellém, majd elhúzta arcomból kezemet. Rámmosolygott. -Seliel Bucket, aki már lassan hét éve lakik az éttermemmel szemben és minden reggel elmegy futni, majd bejön vizet inni, fél?

-Eléggé... -válaszoltam meg számára szórakozott kérdését.

-Mégis mitől? -vetette fel lábát törökülésben, s kíváncsi tekintetekkel méregetett. Sóhajtottam, közben összeállítottam fejemben, hogy mit is fogok neki felvázolni.

-Nem tudom... Félek, hogy ez a hely nincs jó hatással ránk. Hogy csak szétszakít minket tétovázás nélkül és talán legközelebb nem lesz olyan ember, aki kegyelmez idegességében egy másik embernek! Elvesztettem Cole-t és félek, hogy téged is elfoglak. Mert te vagy az egyetlen, aki igazán számít nekem, s belehalnék, ha valami ezt szétroncsolná! -birizgáltam paplanom anyagát, miközben fel-fel néztem legjobb barátnőmre.

Arcvonásai megkeményedtek, ahogy monológom fogaskerekei között úsztak. Nem tudott, mit mondani, s ez kiakasztott. Ő nem így érez?

-Sel, soha nem bocsáltanám meg magamnak, ha ez történne! Legjobb barátnőm vagy, amióta csak betértél az éttermembe! -ölelt meg, ami kívételesen jól esett.

-Szerintem Cole-nak meg vázold fel, hogy mi a konkrét oka is annak, hogy ezt kellett tenned! Talán miattad egy kicsit meggondolja, hogy mit miért tesz! Tényleg okos srác és beles. -itt elnevettem magam.