Seliel ❴Ninjago❵

SECOND

Egy fárasztó futás után gondoltam benézek barátnőmhöz a Chen tésztázóba. Izzadtan és fáradtan estem be a finomabnál-finomabb illatokat árasztó helyiségbe. Egyből levetődtem a púlt elé, s vártam, hogy Skylor észre vegyen. A hely üres volt és nyugodt. Nem is telt sok ideig, mert amint leültem már észre is vett és felcsillant narancssárga szemekkel sietett hozzám.

-Szokásosat? -mosolygott rám kedvesen, mire fáradtan biccentettem. Oda adta a vizemet és kezét megtörölve leült velem szembe. -Nem értem, hogy tudod magad reggel 8-kor lefárasztani! -kacagta, ami görbét csalt arcomra. -Még mindig nem beszélsz sokat! -forgatta meg szemeit hozzászokva, hogy a 2 évvel ezelőtt történt incidens miatt nem igazán szólalok meg csak ha nagyon muszáj.

Az ajtó felett lévő csengő csilingelni kezdett, amire mindketten oda kaptuk a fejünket. A postás volt az és két levelet tartott kezében. Felénk lépett, majd felénk nyújtotta azokat.

-Gondoltam, hogy kedves Seliel kisasszony reggel nyolckor nem fog a házában tartózkodni! Természetesen tudtam, hogy ilyenkor merre szokott járni, így elhoztam a levelét! -csak intettem egyet köszönöm képpen, mire megbillentette kalapját és elviharzott.

Mindkettőnk levelén ugyanaz a pecsét állt. A jelet meglátva egyből kikerekedtek szemeim. Garmadon jellegzetes jelképe virított a fából készült anyagon, így nem habozva téptem fel a levelet. Skylor is ugyanígy tett és elkezdte hangosan olvasni.

,,Kedves Meghívottak!

Sok szeretettel vár titeket Garmadon és fiai a megmérettetésen, amin bármely elemi mester megméretettetheti erejét a másikkal szemben! A győztes szembeszállhat a végzetével! Velem! Ezesetben várom az összes meghívott mestert a kanyonban Ninjago City mellett pontban 10:00-kor!

          Garmadon"

-Najó... Ez olyan, mint amit apám csinált! Az elemi torna! -csapott idegesen az asztalra barátnőm.

-Az elmeséltek alapján igen erre lehet következtetni... Viszont én elmegyek, márcsak a tét miatt! -tettem le az asztalra a lapot, majd összekulcsoltam ujjaimat.

-És mi a másik oka? -vigyorodott el mindensejtően.

Csak megforgattam szemeimet.

-Annak már 2 éve Skylor! És te vajon miért jössz? Csak nem valami tüzesre vágysz? -fontam keresztbe karjaimat önelégült vigyorral arcomon.

-Forró csoki miatt? Dehogyis! -legyintett. -Megakarom nézni mennyire kopizzák apám stílusát!

-Ühüm, hogyne! Szólj ha elhigyjem Smithné! -nyitottam ki a kivezető ajtót, majd visszafordultam. -Ott találkozunk! -küldtem felé puszit.

-Bárcsak inkább maradtál volna csöndben! -maszírozta meg orrnyergét.

Kacagva kiléptem az utcára, s futni kezdtem vissza a házhoz.

Hazaérve lefürödtem és összeszedtem az összes holmit, amit fontosnak tartottam. Felvettem a ninja ruhámat, majd a hátizsákomat felvéve felszálltam motoromra, s Ninjago városát elhagyva száguldoztam az álmom megvalósításához.

A kanyonhoz érve már mindenki ott volt és érkezésemre mindenki felém kapta tekintetét. Letámasztottam motoromat, majd határozott léptekkel mentem át az emberek között, miközben levettem fejemről arcomat fedő maszkot, ami alól rózsaszín hullámos fürtjeim utat engettek maguknak. Voltak olyanok, akik olykor-olykor összesúgtak hátam mögött egy ,,Ez meg ki?" ,,Életemben nem láttam még!" mondatokat. Nem foglalkoztam velük, csak odasétáltam Skylorhöz.