Ragadozómadarak

82 9 0
                                    

Ennek az egésznek az érdekében Bruce-ra volt szükségem. A pihentető alvás után már Batgirl ruhámban sorakoztam előtte.
- Menjünk el Mount Justice-ba! - értetlen arccal figyelte mozdulataimat aztán utánam sietett.

1 órával később

Amint megérkeztünk megláttam Diana-t és egy öleléssel gazdagabbá tettem. Roy-ra vándorolt tekintetem, mosolyogva követte tetteimet. Mellém lépett és a komolyságomat akarta eltüntetni.
- Hát nem sietted el azt hogy elmondod. - viccelődött velem én pedig hozzáakartam kezdeni mondandómhoz.
- Azért jöttem ide, mert szeretném megköszönni hogy megtartottátok a titkomat, már aki tudta hogy élek és mert szeretnék egy csapatot. Meg kell találnom Harley Quinn-t. - a háttérben láttam ahogy Superboy megérkezik és karjaiba M'gann. Róluk elpillantva figyeltem Olivert és azt akit már mióta várok hogy megismerjek. Fekete Kanári. Meglepődtem és próbáltam nem kiugrani a bőrömből. Barbara történetei után csodáltam Dinah Laurel Lance-t. Amikor Oliver és Ő közeledni kezdtek felém majdnem elestem aztán ráeszméltem... ő is egy ember. Magas hangsávval.
- Örülök hogy megismerhetlek! Sokat hallottam már rólad, Amelia. Dinah Laurel Lance. - nyújtotta kezét felém aztán Oliver odaszólt neki kijavítva nevét. - Lance-Queen. - megmosolyogtam szavain aztán bemutatkoztam.
- Amelia Hope Smith. Számomra megtiszteltetés. Barbara sokat mesélt rólad. - leültem a kis kanapéra ő pedig követett.
- Akkor szükséged van egy csapatra. Azt hallottam.
- Ahhoz emberek is kellenének. - csalódottan hajtottam le fejemet ő pedig így szólt felvidítva engem.
- Egy már van. - örömmel hallottam ezt a három szót. A képernyők mögé bújtam azonnal és a kamerákat figyeltem visszamenőleg. Hátha Harley-t megpillantom valamelyiken, sajnos tévednem kellett. Dinah elkezdte mondani hogy kit ajánl a csapatba ám én egy egészen különböző személyt képzeltem el. A hírekben szereplő nő hangja csapta meg a fülemet.
- "Gotham utcáin száguldanak a motorok köztük, ott van a Vadásznő is. Vajon velük van vagy ellenük? Hamarosan kiderül.
- Vadásznő? Ő kicsoda? Soha nem hallottam róla. Te mit tudsz róla, Dinah?- Kanári mellém lépett és elkezdte mondandóját.
- Helena Bertinelli. Gothamben született. Laurelnek szoktak mellesleg hívni.- megállt és Bruce felé fordult várva hogy folytatja szavait ám a férfi hallgatott. A mi ügyünk, mi is oldjuk meg. Onnan Mount Justice-ból rácsatlakoztam a Batbarlang gépére és kész. Megtaláltam az aktáját. Le mentettem aztán felolvastam. Ezek mellesleg ilyen röpke 4 perceknek feleltek meg.
- Helena Rosa Bertinelli, a Gotham egyik maffia családjának lánya, számomra irányíthatatlan. Makacs és bosszú éhes. A családját egy esküvőn gyilkolta meg egy bérgyilkos, ő pedig ezt végignézte. Arról fogalmam sincs hogy az a bérgyilkos életben van-e. - fordultam meg és szinte tudtam hogy Bruce eltol a számítógéptől és letörli a mappáit. A pendrive amire le mentettem azt a zsebembe helyeztem. A székről felálltam és elindultam a kijárat felé. Még visszaszóltam de már csak ennyit: - Köszönjük a segítségedet, Bruce!
Mosolyogva távoztam aztán Gothambe teleportáltunk. A barlangba érkeztünk meg ahol Tim és Dick várt minket Steph társaságában.
- Sziasztok. - biccentettem fejemmel majd észrevették Laurel mögöttem és egyszerre köszöntek nekünk.
- Szóval Kanári, téged is bele rángatott? - a kötőszóra kissé értetlenül rá pillantottam Dickre.
- Nincs ott az is! - Grayson ekkor mondta Stephnek hogy Alfred megakar nekik mutatni valamit. Laurel pedig a számítógéphez ült. Megnézni kiket is üldöz a Vadásznő. Tim közelebb lépett hozzám aztán elkezdte mondandóját.
- Tudom hogy legszívesebben rám se néznél. - őszintén rá egy cseppet sem haragudtam. - Hallottam amikor múltkor veszekedtél Stephanie-val,én őszintén azt hittem hogy jól fogtok kijönni. - tényleg azt képzelte? Stephanie-t a legidegesítőbb...
- Tényleg? - elpattant valami, talán az ideg határom? - Azt hitted jól fogunk kijönni? Lehet igazad van. - elgondolkodtam azután rá vágtam. - Mégsem. Viszont nem érdekel. Ti egyformák vagytok ezért alakítotok jó csapatot. Nekem viszont a legfontosabb jelenleg megtalálni Harley-t. Meg Helena-t. - szaggatva beszéltem mivel nem tudtam miről is kellene. Zajt hallottunk, aminek okozója,Roy mögöttem termett hirtelen. Meglepve figyeltem és köszönés helyett inkább ennyit mondott: - Tudom hol van, Bertinelli! - sétált a motorhoz majd hátra nézett: - Akkor jöttök? - vigyorogtam miközben felültem a sajátomra. Kanári, Roy és én mentünk Gotham határáig ahol a Vadásznő már harcolt. Pingvin? Meg akartam nézni hogy emlékszik-e még rám. Neki futásból az egyik embere nyakába ugrottam combjaimmal pedig össze szerettem volna roppantani koponyáját. Persze egyből rájöttem hogy ha hozzá érek már az is elég. Ezt megtéve elesett, jó magam pedig lepattant róla. Futni kezdtem Pingvin felé aki esernyőjét rám tartotta:
- Mint a régi szép időkben, ugye? -kérdeztem tőle ördögi mosollyal. Ki gúvadt szemekkel figyelt engem, mintha kísértet lennék.
- Te meghaltál! - ijedten el akart iszkolni,habár Helena nem hagyott neki szabad utat. Gordon megérkezett és már vitték is Arkhamba. A látomás. Nem arra nem szabadott volna gondolnom, mégis éreztem hogy közeledik. Az az időszak. A Vadásznő mellém lépett és engem nézett.
- Ki vagy te? - egyszerűen sejtette hogy nem a Steph féle Batgirl áll mellette.
- A nevem Amelia Smith. Szükségem van rád! - arcát felém fordította. - Van egy csapatunk... - nem hagyta hogy befejezzem. El kellett sütni-e egy poént.
- A vörös fiú meg a szőke madárka? - bólintottam. - Mi a feladat? - félmosolyra húztam a számat és akkor meg bizonyosodtam arról hogy a csapat megfelel neki. Habár Roy nem volt a tagja.
- Meg kellene keresni egy személyt. - akarattal vagy akaratlanul ismét szavaimba vágott.
- Kit? Ki olyan fontos hogy én kellek? Miért nem Batmant keresed fel? - gondolkodás nélkül rá vágtam.
- Azért mert ő okozta a bajt. Miatta kell meg találnom. Mivel elüldözte. Nygmát meg lecsukatta. Ő nem tud segíteni.- felém nézett egy afféle "ismerem őt" arccal. Elhittem neki viszont tényleg Bruce nem tudott volna segíteni, se rajtam, se Harley-n. El kellett mennem ugyan is nem szerettem volna fényes nappal visszatérni a Wayne kúriába. Néhány lépés után viszont megfordultam és még ennyit szóltam hozzá: - Ha esetleg érdekelne, várj meg minket holnap, sötétedés után 1 órával pontosan Gotham határánál. - ezt követően ott hagytam és csatlakoztam Roy és Laurel társaságához.
Fél órába sem telt ismét a barlangba tartózkodni. Újra ott ültem a nagy képernyő mögött és elmélkedtem. 3 év után visszajöttem Gothambe és olyan lettem mint ő. Batman. Ezért Bruce-nál azt is jelentette a honlétem hogy a dolgok 60%-a az én vállamat terhelte. Ezért aznap hajnalban Selina mellett lehetett megtalálni. Habár igazán nem ezen járt az agyam, hanem Roy tettén. Vajon tényleg Helena honléte miatt jött utánunk? Összezavarodtam és fogalmam sem volt miért is gondolok egyfolytában rá? Talán.... Nem... Az ki van zárva.
Mellesleg ő mögöttem sétált körbe-körbe, Laurel pedig az egyik széken ült és Bruce régi Batman ruháit bambulta. Nekem Harley jelenlétéről kellett volna meg tudnom valamit ám ezt sikertelenül. Annyira jöttem rá hogy Gotham határán kívül tartózkodik, valahol az Arkhamtól néhány km-re. Egy kisebb bunkerben. Abban a pillanatban belém hasított az érzés. 
"Harley sétált, valamilyen helyen. Szárazság és pusztaság. A lehető legjobb környezet. Az egyetlen földből kiemelkedő hegy oszlop szerűség igazi búvóhelyet rejtett. Ott kell lennie."
A bevillanáskor arcát megláttam. Harleynak. Könnyeim szemem sarkából végig folytak puha bőrömön majd államról a földre pottyantak. Örömömben történtek ezek az események. Végre újra megpillanthattam a kis szőkét.
- Minden rendben van? - tette fel a kérdést vállamat megfogva a vörös.
- Igen... remekül vagyok. - mosolyogtam miközben kezeimmel le töröltem a folyékony örömkönnyeket.
- Inkább ramatyul. - próbált poénkodni Roy. Félmosolyra sikerült húzni számat. Valamiért spontánul belenéztem szemeibe. Átölelte bal kezével a távolabbra eső vállamat én pedig mellkasára dőltem.
- Szerinted megfogjuk találni? - ezt a kérdést nem várta tőlem, csak akkor ha már nagy gond van. Mondjuk azt sem említettem meg hogy ő nem fog velünk tartani. Ettől eltekintve megfogta mindkét vállamat és elég volt ennyit mondani:
- Itt és szerintem Mount Justice-ban is mindenki hisz benned. Tudjuk hogy ilyen makacs lány nincsen még egy. - mosolygott aztán a kijárat felé indult. Visszafordult és szavaira azóta is emlékszem. - Elmegyek de ígérem látjuk még egymás ebben az életben. Viszlát, Amelia! - intett egyet aztán elteleportált Mount Justice-ba. Ezek szerint tényleg csak Helena miatt jött? Olyan furcsán éreztem magamat. Fáradt is lehettem, a szavak meg napi rendszerességgel kavarogtak a fejemben. Laurel idejött hozzám és megnyugtatóan ezt állította: - Szerintem ne csüggedj, ha azt mondta idézem, látjuk még egymás, akkor az úgy lesz. - valamennyire ismerhette Roy-t és szavai után tényleg jobban lettem. Azt követően elindult fel, nekem pedig fel kellett tennem egy kérdést, ami számomra roppantul nehéz.
- Laurel, szerinted egyszer végleg Jokerré válók? - kérdésemre nem válaszolt ugyan is már felment a lépcsőn. Ez egy örök rejtélyt hagyott a fejemben. Órákig csak is a számítógépet néztem egészen addig a percig amíg az álom le nem győzte szervezetemet.
Másnap reggel már Alfred ébresztett fel. Abból a szép álmomból. Kávéra volt szükségem habár délután 4 órát ütöttek. Gyorsan le húztam majd felálltam és rendbe raktam magamat a szükségleteimmel együtt. Laurel is velem egy cipőben járt mivel az ebédlő asztalnál vele futottam össze. Éppen Dickkel beszélgetett és egy olyan érzés csapott meg hogy valamit a csapatunkról beszélt. Lassan újra sötétedett így Kanárit le hívta, kék szemű barátomnak meg ismét gratuláltam az apaságához. A barlangba fel szálltunk motorjainkra majd Gothamen átmentünk napnyugtakor. Határa előtt egy igen ismerős személyt tárcsáztam.
- Szia, Barbara. Tudnál nekünk segíteni. - elképzeltem ahogy mosolyog a vonal végén.
- Amelia. Jó újra hallani a hangod. - ebből már sejtettem hogy segít nekünk.
- A tiédet is. Abban kérném segedelmedet hogy Gotham határa után hány kis bunkert tudsz mondani, ami hegyben található?- szó szerint hallottam a fejében levő kattogást, gondolkodott. Perceken belül megszólalt.
- Arkhamtól a híd amely összeköti Gothammel azon végig mész aztán balra ki a városból. A határ az úgy megy hogy ahol most ti vagytok egyenesen majd balra. - belezavarodtam de a legtöbb dolgot össze tudtam valahogyan kötni. - A nagy hegyet azonnal ki fogod szúrni. Sok sikert, Amelia! - itt lerakta, nálam pedig kép szakadás történt. Mikorra rá eszméltem hogy már a megérkeztünk a határhoz ennyit ki tudtam nyögni.
- Köszönöm, Barbara. - mosolyogtam aztán leszálltam a motorról és üdvözöltem a távolban látott Helena-t. 
- Mégis eljöttél. - ahogy a motoros közeledett egyre jobban bizonyosodtam meg abban hogy az nem Bertinelli. Hanem ő. - Laurel gyorsan. - tereltem az út egyik szélére. Kanári mikor meglátta ennyit súgott a fülembe.
- Hogy lehet a hogy nincs Arkhamban? - elgondolkodtatott de végül ezt kellett felelnem.
- Ő Joker. Mindig meg fog szökni onnan. Addig amíg... - nem akartam kimondani azt a szót. Laurel megértettem.
-... Tudom. Induljunk. - mikorra fel szálltunk a motorra és gázt adtunk egy hang szólalt meg mögöttünk. Akarom mondani ordított utánunk.
- Már meg se vártok! - széles vigyorra húztam a számat majd be várva őt követtük Barbara utasításait amíg meg nem érkeztünk a nagy hegyhez. A bunkerbe.

Joker véreWhere stories live. Discover now