Joker vére

Gotham végzete II. rész - Felszabadítás

Amelia

Harley elviharzása után valóban el kellett döntenem. Ki is vagyok én? Bízom-e benne vagy sem? Döntés hozásra viszont kellett időt szakítanom.
"Barbara. Sajnálom! Bízz Harleyban, ahogyan én is teszem."
Az Ösvényről szinte rohantam Gotham szívébe. Meg kellett állítanom Jokert minél gyorsabban. A robbanások miatt egyik fedezékről a másikra ugrottam. A rádióban szinte már hallottam annak a szörnyetegnek a hangját.
- Gotham polgárai. Itt élőben jelentkezik, a ti Jokeretek! A vérem csodákra képes. Az emberi agyat tudja kontrolálni. Juhuuu... - mondata vége egy nevető kacajjal ért véget. Megszakadt a vonal.
A sírás kerülgette szörnyű lelkemet. Szitkoztam magamat perceken át azt követően viszont rá kellett jönnöm hogy én túl éltem a vérének hatásait. Azért mert különleges voltam. Habár bele gondolva én is szenvedtem. Az egyik ház mögött amire még az épség szót tudtam használni egy óriási sátor bújt el. Meg kellett valahonnan közelítenem. A lehető leggyorsabban ahogy csak bírtam szaladtam oda. A denevércsalád emberei alkották a benti gyűlést.
- Amelia. - szinte mindenki az én nevemet üvöltötte. Nekem viszont ezek mellett is cselekednem kellett. Kötelességemnek éreztem.
- Bruce. Tűnjetek el innen! Azonnal. - a mosoly mely az előbb az arcukon virított akkorra elszállt. - Hallottátok amit Joker mondott! Ha túl is élitek azt hogy úgy mond fel ne emésszen képtelenek lesztek kontrollálni. Joker ráadásul azt is tudja hogy azt amit gondoltok teljesen az ellentétét fogjátok tenni. Menjetek vissza a Wayne birtokra! Én majd megoldom. - abban a percben csippant egyet a telefonom amin Harley neve tetszelgett.
Harley: Remélem megkapod ezt az üzenetet. Mondd meg Graysonnak hogy várják itthon!
Mutattam meg az előbb említett személynek aki nagy mosollyal az arcán átölelt. Ezek után ő is elhagyta a sátrat. Tim, Damien és Steph maradtak itt. A végére még Kate is vissza köszönt.
- Amelia, vigyázz magadra! - láttam a szemében valamit. Olyan különöset. Megmagyarázhatatlant. (Nem Jokert...nyugi)
- Tim, ajánlom hogy jegyezd el Stephanie-t. - ezzel valószínűleg összezavartam de nem akartam hozzá tartozni. A fülébe súgtam nehogy Steph meghallja. Damienhez sétáltam.
- Nyugodj meg. - fogtam meg kezét majd átöleltem. Arcán látszódott a félelem. Könnyezni kezdett a bal szeme sarka így ezzel próbáltam még jobban nyugtatni. - Még találkozunk Damien! - abban a pillanatban elengedtem kezét ő pedig Timmel együtt kirohant a sátorból.
- Veled megyek. - jelentette ki a mögöttem álló Steph.
- Meg akarsz talán halni? - fordultam felé és mélyen a szemét fürkésztem.
- Azt mondtad Damiennek hogy visszatérsz még. Ezek szerint nem fogsz meghalni. - félre értett. Egy 11-12 éves gyerek jobban felfogta amit mondtam neki.
- Azt mondtam még találkozunk. Ezt ő is felfogta. Lehet élve vagy a valószínűbb halottan. Valójában tudom miért akarsz velem tartani.- ezzel végre az orrára kötöttem az információkat de éreztem hogy elfog húzódni ez a beszélgetés. Már rég indulnom kellett volna.
- Miért? - kérdésére kiléptem a sátorból. A szél szó szerint elfújt volna engem. Süvített szinte repülni lehetett. Steph viszont ezek ellenére is utánam jött. Újra és újra megkérdezte ugyan azt. Miért? Amikorra már elegem lett belőle a tudtára adtam.
- Bizonyítani akarsz. Timnek. - lehurrogtam és ez után külön váltunk. A csatornában találtam egy biztos menedék helyet. Ott viszont a patkányok nem hagytak nyugodni. Egészen a végéig követtek ahol ki kellett ugranom. Elvezettek Joker rejtekhelyéhez. Soha többé nem piszkálnom a patkányokat. Az ajtó amit először láttam meg a legközelebbi épületen szinte magától kinyílt. Nyikorgó hangra számítottam mint amit egy régi elhagyatott háztól lehetne várni ám csalódnom kellett. Az óriási gépezet amely fogadott egyszerűen zseniálisnak lehetne mondani. Jól megépített találmány az biztos. Az ámuldozásomnak viszont véget kellett vetnem. Joker pillantottam meg a mikrofon mögött unottan. Gyengének tűnt gondolom a vére miatt. Önmagát is felemészti.
- Hogy lehet az hogy te még életben vagy? - szólalt meg mély és egyben vérfagyasztó hangjával majd később hangulatot váltott és így folytatta. - Amelia. Nem jössz be? - nevette el a végét. Tudtam hogy csapdába fog csalni de belementem a játékba.
- Ülj le. Mindketten tudjuk hogy élve egyikünk sem fog kijutni innen. - ezzel egy pisztolyt helyezett az asztal közepére. Míg én ezt figyeltem hátulról megleptek a "kis segítői". Az egyiket olyan szinten vágtam álba hogy le kellett csücsülni-e a földre. A másik a falhoz szorított azt hitte ezzel meggyengít de persze tévedett. Hasba térdeltem majd össze esése előtt még sarkammal fejbe küldtem. Joker ekkor fogott rám fegyver. Nem azt amelyiket az asztalra tette hanem egy teljesen másikat. A hasamba lőtt. Próbáltam el hajolni de hiába. Vissza sétáltam az asztalhoz és leültem a székre.
- Most már tudhatod én hogy is érzem magamat. Nyugodj meg! Meg lehet szokni! - nevetett meg kínomban pedig nekem is mosolyt csalt arcomra. Leállt a gép Joker pedig próbált feszült lenni ám már képtelen lett volna erre.
- Tudod... - álltam fel nézve őt ahogy haldoklik. - élve ki jutok innen. A holnapot viszont én sem fogom már meglátni. Igazat adok neked. - egyik lábamról a másikra léptem. Egyensúlyt vagy ritmust próbáltam keresni. Abban a pillanatban jelent meg Steph és átkaroltam bal kezemmel őt. Annyit vettem már csak hogy rohanunk az immáron napsütéses délelőttben. A távolból egy régi ismerőst pillantottam meg. Roy. Számom kiejtettem nevét és ezzel könnyek jelentek mega szemeim sarkában. Le folytak arcomon a földig pedig meg sem álltak. Megérintettem arcát tudva hogy tényleg ő e az. Ott volt. Újra előttem.
- Amelia... - igaza lett és ismét láthattunk egymást ám én már nem bírtam tovább lehunytam szemeimet miközben ők próbálták elállítani a vérzést. Fölöslegesnek tartottam.

Wayne birtok

Nagy ünneplés tört ki a Wayne kastély emeletén. A konyha körül. Az alatta levő barlangban csak Tim Drake és Damien Wayne járkáltak össze vissza. Türelmetlenül várták amire belép az akinek a napsütéses délelőttöt köszönhetik. Az újszülöttet persze ők is köszöntötték de neki csak másodlagosnak számított. Hirtelen amikor betoppant Roy és Steph a fiú karjaiban pedig Amelia minden megváltozott. Feltűnés mentesen le hívtak Alfredet. A vörös fiú megemlítette hogy a vérzést az ájulása előtt sikerült elállítania. Alfred azt ajánlotta bekötözi de aztán gyorsan vigyék fel az ágyába pihenni. Ezt Roy megtette magára hagyva Steph-et és Tim-et. Damien még vissza ugrott bocsánatért. Azok után nem gyűlölte Stephanie Brown-t. Remélte hogy ez kölcsönös és hogy Amelia ezt tartaná helyesnek. Roy három napot töltött az ágynál. Semmit sem reagált a lány. Abban az eltöltött időben Bruce és a denevér család többsége is az ágy mellé költözött. Öt nap után végre nem zsúfolták be magukat oda. Hagyták pihenni az életben levő Ameliát.