Joker vére

Barbara

   Már két hete folyamatosan csak edzés, evés, alvás. Ezzel teltek a napjaim többsége. Bruce és én a képességemet vettük át általában ezek mellett. Ha valakit vagy valamit megérintek az ő életéből látok meg dolgokat.
   Szerda reggel, jól emlékszem arra a napra, lementünk a barlangba kora hajnalban. Megfogtam Bruce alkarját és a múltjába nyerhettem betekintést. Az ő szüleit a saját szeme láttára öltek meg. Ettől kissé könnybe lábadtak szemeim. Ezért is kellett elengednem a kezét és ijedten hátrálni kezdtem. Bruce kissé megszeppent a mozdulataim láttára.
– Mi a baj? Amelia? - aggódva kérdezett, ám én képtelen voltam válaszolni. Kezeimen a zöld csak egy kicsit tűnt el a többi megmaradt.
– Ameddig nem higgadsz le, addig ott fognak maradni.
– Sajnálom - a szülei miatt mondtam neki ezeket a szavakat, de ő nem erre értette.
– Nem baj , még nem nincs nagy rutinod. Figyelj, Soha ne mutasd meg harc előtt, közben még a végén se az érzéseidet. Rendben?
– Értettem - majd mikor felfelé indult a lépcsőn egy eléggé személyes kérdést tettem fel neki.
– Mikor öltek meg a szüleidet Bruce? - nem néztem a lépcső tetejére, csak megvártam, amíg meglepődve válaszol.
– Gyerek voltam még - mondata után sétált ki a barlangból, én pedig a számítógéphez siettem információkra szomjazva.
Mappák: Tim Jackson Drake, Richard John Grayson(azt már olvastam), Damien Wayne, Jason Todd. Alfred Pennyworth?
Nem akartam bele ütni az orromat, akkor semmibe, így Timet kerestem meg. Vagyis csak szerettem volna, de egy nő állt az ajtónál, én pedig megtorpantam. Vörös haja akárcsak az enyém szinte ragyogott, akárcsak a magasságunk is megegyezett. Ki lehet ez a lány? Félve gyökereztem a fal mellé majd mikorra Tim észrevett, azonnal odaintett nekem, ám én bizonytalan léptekkel válaszoltam.
– Amelia, ő itt Barbara Gordon - megfogtam a kezét, ekkor rádöbbentem, hogy hatalmas hiba volt.
Láttam a lány halálát a közel jövőben, ahogy Joker ott áll az ajtajánál és fegyverrel a kezében egyszer csak lő. A kezeim ismét zölddé váltak, ám már nem zavart. Viszont a legnagyobb baj az volt, hogy nem engedtem el Barbarát. Amikor vége lett ennek az egésznek, én szólaltam meg először.
– Nyugodj meg, előfordult már - nem volt ideges sem pedig ijedt, inkább váratlanul érte őt. Erre persze értetlenül bámultam rá, de mivel ostobának tartom az akkori önmagamat, pont azért, mert nem mondtam el neki, mit láttam.
– Köszönöm Bruce, hogy elhívtál! Örültem, hogy megismerhetlek Amelia. Beszélhetek veled négyszemközt! - furcsának tartottam a viselkedését, de végül beleegyeztem. A többiek nem voltak meglepve, arra gondoltam tudják milyen is Barbara.
– Mesélj magadról - szólalt meg a szobában majd leült a székre, én pedig vele szemben az ágyamra.
– Te vagy Batgirl! Ugye? - kérdésemre kicsit elhúzta a száját, de aztán valahogyan megnyílt. – Azért gondolom ezt, mert a barlangban volt valami a te neveden. Nyugodj meg új vagyok a városban és úgy se ismerek senkit. Csak azt, aki a Wayne birtokon lakik. Meg Jokert - az utolsó szóra elfintorodott majd visszakérdezett. Kíváncsi természetem a hadarásomat is tetőzték
– Honnan ismered ?
– Ha Bruce vagy Tim nem mondta el, akkor majd én megteszem. Tizenhat éves vagyok Timnél egy évvel fiatalabb. Elszöktem otthonról csak is azért, hogy megtalálja a bátyámat, aki itt tűnt el Gothamben. Persze, Joker elrabolt és kísérletezett rajtam... - mutattam meg neki a karomat, amire láttam az arcán a sajnálatát, de az én számból már természetesnek tűnt a történet. – Elájultam majd találkoztam Timmel, ő pedig idehozott. Nagyjából két hete, hogy itt vagyok és őszintén örülök, jól érzem magamat, amíg fel nem erősödök, addig itt kell maradnom.
  Egészen estig a szobámban beszélgettünk, a fiúkról, Jokerről, Harleyról, az ő kapcsolatát Dickkel és az enyémet Timmel. Megígérte, hogy bemutat Karának (Supergirl), M'gannak (Miss Marsi) és Artemisnek. Elmesélte a történeteit Batgirlként, amikor először találkozott Kanárival. Amint elment kicsit bűntudatom lett, amiért nem mondtam el neki. Este mikor Tim nézett be hozzám, az ablaknál állva gondolkodtam.
– Mi a baj? Már vacsora közben is láttam, hogy valami nyomaszt - ekkor nem bírtam magammal, átöleltem olyan erősen, ahogy még soha senkit.
– Kezdesz megijeszteni.
– Sajnálom, de Barbara veszélyben van - ideges arcára váltott. – Csak annyit mondj, hogy mellette kellene lennie valakinek. Dicknek - közöltem vele sírva a dolgokat.
– Mit láttál? Amelia? - nem akartam válaszolni mégis kénytelen voltam azt tenni.
– Joker... - ezzel elájultam, de még azt hallottam, ahogy Alfred belép a szobába és felhívja Brucet.
Álmomban össze-vissza kavarodtak a gondolataim viszont rájöttem, hogy a srác, aki életben van ő lehet Jason.