Joker vére

Joker visszatér

Csak néhány nap telt el a Roy-val való akcióm óta. Hazatérésemkor csak Alfred finom reggeliére volt szükségem. A megszokott isteni étel várt. Harley még aludt, én pedig az étkezést követően a fürdőszobába menekültem. Látomásomból képek villantak be agyamba. Harley és én. Nee! Karjaimba feküdt látszólag holtan. Ezt nem bírtam tovább. Szemeimből könny szökött ki ami után orromhoz kaptam kezeimet. Vér.

Töménytelen mennyiségben perceken át majd mikor abba hagyta, térdre rogytam. Üvölteni lett volna kedvem mégsem jött ki hang a számon. Erőt véve magamon feltápaszkodtam és a barlangba indultam. Orromat meg töröltem mégis a kisírt szemeimet nem tudtam elrejteni. Főleg Tim előtt nem. Azonnal elkapta karomat és rám nézve magához szorított. Csak mi voltunk a barlangban. Ki mászva kezei közül nyomokat akartam keresni. Joker után. Beleegyezett úgy ahogy és civil ruhában elindultunk szétnézni Gotham utcáin. Az egyik (a sok közül) sikátorba beérve egy üzenet szerűségre figyeltem fel. Lilával felírva: Joker itt járt/ Joker was here. Friss festék amit nem rég használtak.

Először azt hittem valaki szórakozik de a kiscetlit megtalálva rájöttem mindenre.
- Itt vagyok, Amelia! - ijedten néztem körül ám egy árva lelket sem találtam. Gyorsan a zsebembe gyűrtem azt követően pedig siettem vissza Timhez. Már akkor tudtam hogy életben lesz mire fogok vele találkozni. Szédültem és Timet használtam támaszként. El akartam indulni de nem ment olyan egyszerűen. Kinek vállára dőltem észrevette rosszullétemet és ez ügyben az ölébe kapott. Így sétáltunk vissza a Wayne-birtokra. Bruce tekintetével találkoztam legközelebb, aki látszólag állapotomat nézte kék szemeivel. Amikor végre magamhoz tértem azonnal orromhoz kaptam. Végre elmúlt számomra a veszély. Azt gondoltam. Óvatosan felálltam két lábamra amik eléggé mereveknek tűntek. Lassú sétálásba indultam az ablak felé. Harley arcára lettem figyelmes, aki csak ennyit tudott mondani.
- Jön! - könnyek szöktek szemei sarkába. A kisszőkére néztem ijedt arccal. Megöleltem volna de olyan dolgokat zúdította volna rá amik megterhelőek.
- Már itt van! - szép lassan elléptem mellőle és az ablakig meg sem álltam. Ami ott várt engem az annyira meglepő és hihetetlennek tűnt. Pedig már azt hittem nem történik ez meg. Kint egy romokba dőlt Gothamet láttam. Az ég sötétben borulva, felhős és viharos időjárás. Bűnözők sokasága lehetett az elborult városban. Talán még néhányan túszokat is ejtettek a civilek közül. Ott álltam az ablaknál és azon tűnődtem hogy tudok-e ezen javítani. Lentről kopogtatást hallottam. Az ajtó köré gyűltünk mindannyian. A küszöbnél Edward Nygmát láttam meg. Kalapja valahol a földön heverhetett ugyan is nem volt feje tetején. Aggódva jött ide hogy segítsen. A fiúk nem bíztak benne egy cseppet sem.
- Mennünk kell! Bruce küldött! Higgyétek el! Amelia a denevérlány legalább te! - nézett bele szemeimbe én pedig tudtam hogy igaza van.
- Menjetek vele! - Dick és Tim bólintottak de Damien azonnal visszakérdezett. Válaszom csupán annyinak bizonyult számára hogy az én kedvemért. A Wayne villa legvégébe vitt minket Rébusz. Egy titkos földalatti bunker ami elvezethet akár Metropolis-ig. Ed te egy zseni vagy. Aztán eszembe jutott az igazság. Joker követni fog. Ő mindig tudja hogy hol vagyok. Mikor már majdnem mindenki bent volt én ezt mondtam Nygmanak.
- Én... nem mehetek veletek! - szemeiben láttam hogy tudtam miért, de ő elfogadta. Tim viszont kirohant pontosan elém. Az eső csak rá tett egy lapáttal. Erre a helyzetre.
- Neeeem... nem engedem hogy elmenj! - a háttérben Dick éppen Harleyt fogta vissza aki szintén visszaakart volna tartani.
- Tim... tudod... nekem ezt kell tennem. Erre teremtett meg Joker. Azért hogy ellenne forduljak és a végére mire megölöm őt, ráébredjek arra hogy én már nem Amelia Hope Smith vagyok. - Dick a háttérben annyiban örült, végre megtudta a középső nevemet. Fél mosolyra húztam a számat. Megfoghattam volna Timothy kezét de azzal csak nehezebb lett volna mind neki, mind nekem. Fejemmel bólintottam Nygmanak aki le tuszkolta őt a többiek közé.
Elindultam a romokba dőlt város felé, önmagamként. Nem bújtam el egy álarc mögé, egy maszk kinek hogy tetszik. Gotham közepén Batmant pillantottam meg aki küzdött életéért ami ha nem mentem volna már rég nem lenne. Mikor újra lezuhant a földbe mellé siettem.
- A... Amelia! Mit keresel itt! Nygma... - félbe kellett szakítanom.
- Eljött. A többiekkel elmentek. Siess utánuk! Fuss! - utolsó szavaimat ordítva neki majd halkan. - Kérlek Bruce! - nevemet utánnam kiáltva tudtam hogy fontosnak tartott. Miattam küldte Nygmát. Védelmezni próbált. Befogadott. Szemeim sarkába csöppnyi könny szökött ami a másik percben el is tűnt. Aztán megláttam a kocsi halom tetején őt. Jokert. Körülötte Bane, Ivy és a Őrült Kalapos. Azonnal rám küldte embereit akik közül talán Isley volt a legkönnyebb. Suhantam kikerülve mérgező tüskés indáit, azt követően pedig csak meg kellett fognom valamelyik testrészét. A nyaka tűnt egyszerűnek. Levetítettem előtte azokat amiket tett, mindenkivel. Bane már más tészta lett. Az el tervezés ugyan az lett volna, helyette viszont a mellkasához kellett érnem. Mindenki aki valaha szerette őt és mégis ő elhanyagolta őket. Borzalmas. Jervis Tetch egy alávaló gazember azzal az órával. A fülemben hallom azóta is a tik-tak szólamú nótát. Nehéz közelébe férkőzni de én egy kést elszedve a földről, egyszerűen odadobtam. Az óra tönkre ment. Felmásztam a kocsik tetejére ahol már várt rám.
- Lám, lám mégis csak használod a képességeidet. Akarom mondani képességedet. Te leszel az utódom. - be dühödtem és neki rontottam. Nyakát fojtogatni próbáltam de sikertelenül. Hasba rúgott amivel a földre kényszerített. Nevetve ez mondogatta: - Tudtam hogy ez lesz!
Arcon vágtam néhányszor ő pedig ezeket egy vállszúrással köszönte meg. Mikor végre készen álltam megtettem. Aki teremtett megtudta valójában milyen is önmaga. Egy elveszett, összetört lélek és elme együtt, akit nagy csalódás ért. Annyira erősen fogtam fejét és ezzel együtt küldtem át neki a fájdalmait, mire kezeim fényleni kezdtek. Vakítóan fehéren. Ordítottam mert rettenetesen fájt, aztán a után robbanás melyet én okoztam, már nem éreztem semmit.

Tim szemszöge

Miután elment Amy nem sokkal visszajött Bruce. Ránk talált ezen az eléggé tágas búvóhelyen. Én rohamoztam meg először.
- Hol van? Azt hittem veled tér vissza. - reméltem hogy ide hozza. Hozzám. Szemeimet már így is áztatta a könny, ezzel meg pánikba is estem. Aztán később megtörtént a robbanás. Azonnal kisiettem és láttam a végre újra napos és már amennyire vidám Gothamet. Béke lett. Ő viszont nem jött ide vissza órák múlva se. Azok után fordultam magamba és nyomokat kezdtem el keresni utánna. Nem halhatott meg! Nem teheti ezt velem!