Joker vére

Joker "halála"

Tim szemszöge

Reggel félve néztem rá az órámra. 8:00. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Amy már elindulhatott. Gyorsan felöltöttem magamra a Vörös Robin ruhámat majd futottam Alfred isteni palacsintája után. A legforróbbat vettem ki amit a legnagyobb sebességgel el is pusztítottam. Lendületesen lefutottam a barlangba. Bruce már várt rám. Megálltam mint aki csalódott abban az emberben akitől elvárta volna azt hogy visszatartsa. De ő nem tette meg. Szomorú voltam mert tudtam hogy mekkora fájdalom lesz Amelián. Dick is éppen mögöttem jött le a lépcsőn ami nagy mázli volt.
- Szükségem van Éjszárnyra. Kérlek! - néhány perccel később át öltözve várt a motorjánál. Indulásunk közepette egyszer kérdezte meg a legfontosabb kérdést amire nem tudtam a választ. Hova megyünk? Fogalmam sem volt róla csak azt az egy házat kerestem amiről képet láttam a szobájában. Órák múlva megpillantottam a távolban.

Ameliához visszatérve

Olyan 9-10 körül érkeztem mivel néha megálltam aludni egy keveset. A ház előtt néhány percet gondolkodtam majd kattogásokat hallottam és ugyanazt a vékony hangot amit a látomásban. Tudtam elkéstem. Sírva futottam majd motort hallottam a távolban. Tim. Már ő is hidegen hagyott. Anyám élete akkor fontosabbnak bizonyult. Segítenem kellett ám fogalmam sem volt hogyan. Összezavarodottnak éreztem magamat és ostobának. Amint az ajtóhoz értem anyámat láttam meg mögötte pedig egy szörnyeteget. Jokert. Hátra nézve apám holttestével találtam magam szemben. Anyámat hozzám lökte majd felszívódott. Minél hamarabb elakartam menni onnan ám már késő volt. A robbanás túl gyorsnak bizonyult és anyám feláldozta magát. Értem. Az én semleges életemért. A karjaimban tartottam és néztem élettelen testét. Még nem halt meg viszont már csak ennyit tudott nekem mondani:
- Keresd... meg... a... bátyádat. - majd örökre álomra hajtotta fejét. Zokogtam, mert minden olyan gyorsan történt. Anyámat leraktam a puha tapintású fűre majd a már felrobbant ház felé futottam. Megtaláltam apám holttestét és... Jokerét. Azt hittem az túlélte ám láttam ugyanazt a zöld hajú, fehér arcú szörnyeteget. Megmozdult majd az egyik Batrangot kivéve le akartam dobni, de nem tettem meg. Valami visszafogott. Hagytam futni de sérültségében néhány méter után elájult. Reméltem hogy meghalt. Tim és Dick anyám holtteste mellett álltak és engem vártak. Közömbösen elsétáltam közöttük és leültem a fűben. Erősnek akartam magamat mutatni de ez nem sikerült. Néhány könnycsepp elhagyta a szemem sarkát majd a Vöröske huppant le mellém. Átölelt és vállára hajtva fejemet elgondolkodtam a jövőn. Meg kell keresnem a bátyámat.
- Tudom hogy most nehéz neked. - suttogta a fülembe. Néhány perccel később Grayson is leült a másik oldalamra.
- Tudjuk milyen érzés. Legalább is én. - mondta bánatosan.
- Mindkettőtök mappáját olvastam így számítottam ezekre a válaszokra. - ekkor kérdő tekintetettel néztek rám.
- Milyen mappa? - halvány mosollyal jutalmaztam meg egyszerre kérdezésüket.
- Brucenak aktája van mindenkiről. Még Alfredről is. - fel nevettünk és elhatároztuk hogy haza megyünk. A motorról hátranézve észrevettem hogy a távolban már nincs ott Joker teste. Akkor nem foglalkoztam vele annyit és inkább Dickkel és Timmel versenyeztem. Amint visszaértünk eléggé elfáradtam és mivel Vöröske látta rajtam így felkapott a hátára. Még utoljára Bruce aggódását hallottam meg, de Tim csak annyit felelt:
- Pihenni-e kell. - persze mindenki megértette őt.