Joker vére

Pingvin esernyője

Bizonytalanul de beléptem a barlangba. Csurom vizesen és ijedten megálltam ott ahol éppen el helyezkedtem. Dick látott meg először aki azon nyomban odasietett hozzám és magához szorított. Szokatlannak tartottam ezt az érzést de mégis így történt. Perceken belül Damien Alfred társaságában lesétált a lépcsőn majd tőlük is megkaptam a várva várt ölelést. Összeszorítottak ami egy fantasztikus érzésnek bizonyult. Szerettek engem aminek örültem. Bruce jutott eszembe aki ilyenkor ébren szokott lenni. Éjfél után voltunk fél órával. Kiszabadulva szorító kezeik közül Waynet akartam megkeresni.
- Amelia a szemed! Még mindig olyan. - mondta rám mutatva Damien.
- Az most mellékes. Hol van Bruce? - nézték akkor Alfredre.
- A hálószobájában. - tisztába voltam vele hogy van vele valaki. Csak akkor lehet a szobájában. Nem akartam zavarni hisz mindig elfoglalt és akkor lehetett arra ideje. Erről eltekintve leültem a nagy képernyő mögé és közben csevegésre volt szükségem.
- Hogy vagytok? Mi történt ezidáig? - furcsa viselkedés és hangulatváltozásomat Grayson is észrevette és ok nélkül letelepedett mellém. Közben Tim a háttérben felment a lépcsőn és ahogy hallottam a szobájáig meg sem állt.
- Pingvin? Hogy jön ő most a képbe? - tette fel a mögöttem kiterülő Jason. A fáradtságtól vagy Timtől lehetett.
- Emlékszel Dick, arra amikor Fagyhoz mentünk el Bruce-szal? Egy ilyen jeges ügynek néztem elé. Igen, megkaptam. - fel sóhajtottam egy pillanatra. - Fries nem gyanúsított azóta, mivel a fegyvere Cobblepotnál van. Értitek? - Mint egy őrült ki letépte láncát, vágtattam a ruhámhoz a barlangon át.
- Most akarsz menni? Hajnali 2 van. Mellesleg még csak most jöttél vissza. 1 hónap után vagyis 31 nap után végre itt vagy. - ismét megölelt Grayson ami eléggé meglepett. Viszont jól esett.
- Rendben halaszthatjuk. Akkor viszont Bruce-t fogom megvárni itt. A szemem miatt. - Dick egy széket húzott mellém és mintha jelzett volna a többieknek. Mindenki felment az emeletre. Ketten maradtunk én pedig megragadt az alkalmat.
- Miért viselkedsz így velem? - oldalra nézett majd visszaemelte tekintetét rám.
- Mert már tudom hogy ki vagy. Amelia H. Smith. Én vagyok az egyetlen aki tudja a teljes nevedet. - fel neveztem amire ő értetlen arcot vágott.
- Mit takar a H? - gondolkodásba esett majd találgatni kezdett.
- Hannah... - csóváltam a fejemet. - Helena... - a nem szócska hagyta el a számát. - Harleen, Henriett? Esetleg Holly? - folyamatosan kinevettem ami már idegesítette. - Jó feladom, csak azt nem értem miért nem mondtad el? - ezen én is elgondolkodtam amit ő is látott. - Tudod mit, hagyjuk! - felfelé indult volna a lépcsőn de én utána szóltam.
- Hiányoztál illetve ti. Te és Tim. - visszanézett rám és megtámasztva magát a korláton ismét egy kérdéssel bombázott.
- Akkor miért mentél el? - erre azonnal tudtam válaszolni.
- Mert nem akartalak belekeverni titeket ebbe. Végül viszont Harley-t átállítottam a mi oldalunkra. Azt hiszi Joker meghalt.... - itt összezavarodtam és a ruhákig sétáltam. - ...már én se tudom hogy igaz-e vagy nem. Mivel eltűnt a holtteste így... - belefáradtam a gondolatba és elindultam felfelé. - Majd lesz valahogy... - felmentem a két nagy lépcsőn és a szobák felé értem. Mindenkiét láthattam. A sajátomba belépve ugyanazt éreztem mint minden egyes alkalommal. Békét, ami örökké tart. Nyugodtabb lettem és a kis tükröt amit felfedeztem az asztalomon, kezembe vettem. Szemem még mindig azt a szürke árnyalatot szereti, hisz olyan maradt. Letelepedtem az ágyamra és összekucorodtam. Pont úgy mint amikor először jártam a birtokon. Azóta sok minden változott. 3-4 hónapja történhetett.
Hangokat hallottam órák múlva viszont én csak a plafont bámultam. Amikor a lépések megálltak az ajtó előtt már tudtam hogy hozzám jön valaki. Timre számítottam volna de ő aludt. Helyette Bruce  nyitotta ki az ajtót majd lépett be a szobába.
- Örülök hogy újra itt vagy. Van hír Pingvinről. - hirtelen rá néztem és felkeltem az ágyamról.
- Én is örülök hogy látlak. - az a komor férfi akit ismerek, eltűnt. Megölelt, szorítása kellemesnek mondható.
- A szemed... - különös viselkedésére szerintem egy dolog jellemző. Megijedt. Átfogok változni. Joker vére fel emészt. Reakciójára elsétáltam az eddig megnyugtató ablakhoz. Sírni akartam de helyette csak leültem a párkányra.
- Bruce? - kicsit nyugodtabbá vált de még mindig csak az ajtónál állt. - Félsz tőlem? - válaszul közeledni kezdett felém. - Mindenki félni fog tőlem? - ismét magához szorított.