Joker vére

Régi ismerős,Új társaságban

Gyorsan magamra öltöttem régi ruhámat majd Barbara lakásának ajtaján kiléptem az éjszakába. Még egy szóra vissza szóltam ami ez volt: - Köszönöm. - mosolygott és egyenest szemembe nézett majd mindketten el fordultunk, én a szemközt levő ház tetejét figyeltem, míg Barbara a konyhája felé vette az irányt. Azonnal felmásztam és rohantam egyikről a másikra. Próbáltam a lehető leggyorsabb hogy hajnal előtt oda érjek. A távolban észrevettem a "denevéreket". Két nőt és két férfit. Akik mint a gyerekek versenyeztek vagy lehetséges hogy a hátsó kergette az elsőket. Árnyékként követni kezdtem őket. Mintha nem is lettem volna ott szokásukhoz híven repültek egy keveset. Ugyanezt én nem vállaltam be tudva levően hogy már régen csináltam és mára nem sikerülne. Egyszerűbb volt futni a tetőkön. A város tényleg sokat változott, egyszerűen nem is ismertem rá. Modernebb mégis búsabb és komorabb lett, amilyennek elképzelni sem tudtam volna. Mikor már megláttam a Wayne birtokot a szemeimbe könny gyűlt. 3 éve egyikőjüket sem láttam. Hiányoztak nekem.
Mikorra a hajnal sugarai be szöktek Gotham utcáira be mertem merészkedni. A barlang ajtaját nyitva találtam, beléptem rajta és két személy veszekedését hallottam.
- Te rontottad el! Miattad szökött meg Pingvin! Kane! Hallgass már meg Kate! - bekukucskáltam volna de helyette egyszerűen oda sétáltam és majdnem ugyanazt láttam mint 3 éve. Bruce ugyanott ült talán ugyanannál a nagy képernyős számítógép mögött, Dick és Damien edzettek a szőnyegen. Ami viszont eléggé ellentétes volt az a lépcsőnél csókolozó Tim. Egy szőke ciklont tartott karjaiban. Ez fogadott.

A másik nő akivel veszekedett szerintem Damien ő visszajött. A vörös hajú nő hasonló ruhát viselt mint jó magam.
- Már is visszajöttél Kane! - szólt be Damien "Kane-nek" aztán bekapott egy jó kisebb balost.
Ezek után én jöttem a képbe. Észrevettek. Kane Bruce vállat bökdöste hogy végre figyeljen oda. Alfred a háttérben a teákat majdnem elejtette ám mégis csak stabilan tartotta. Meglepődött mindenki amikor aztán Bruce is rám nézett na az felejthetetlen. Maszkomat letéptem arcomról és akkor történt meg velem a csoda. Bruce oda rohant hozzám könnyes szemmel és átölelt. Úgy szorított magához ahogy csak tudott.
- Amelia... nem hiszem el! Te élsz! - a következő pillanatban Damien ölelését is meg érezhettem.
- Hogyan? - kérdezte az előbb említett.
- Hosszú történet. - Bruce és Damien szorításából kiszabadulva azonnal Dickre vándorolt tekintetem aki mosolyogva Kane mellé állt. A nő elé viszont én siettem ugyanis be akartam neki mutatkozni.
- Amelia Smith. - nyújtottam kezemet a vöröskének.
- Kate Kane. Te voltál az előző Batgirl. Jól tudom. - mosolyogva, bólogatva hangzott el számból az igen.
- Ahogy látom meg vannak az örököseim. Ugye te lettél a következő? - felnevetett aztán a háttérben lesokkolt Tim mellett ácsorgó szőkét hívta maga mellé.
- Stephane Brown. Én vagyok az utódod. - az utolsó szóra mint egy gyerek elnevette magát.
- Akkor? - tettem fel hangosan a kérdést és Kate felé fordultam.
- Batwoman. - meglepetten egy Áh szökött ki a számon amire a tekintetem a magasba figyelt. - Nyugi, a szobádat megőrizte Bruce úgy ahogy hagytad. - ismét meglepődtem jó mondjuk Jason-nek is megtartotta de azért nekem. Kate elindult a lépcsőn mutatva az utat amit úgy is ismertem. Mikorra a szobák felé érkezdtünk egy kérdés jutott eszembe sőt tobb is. Sajnos ezeket nem tettem fel Kate-nek. A régi szobámat meglátva egyszerűen eszembe jutott minden. Harley-val az ablakban néztük a lehulló leveleket, Charles és a szüleim utáni sírás a sarokban egyszerre minden emlék megcsapott. Kate az ajtóban állt és egy kérdést muszáj volt neki feltennem.
- Te hogy kerültél ebbe a csapatba? Ha megkérdezhetem. - leültem a régi székemre az asztalom mellette, neki pedig az ágyamat mutattam ülőhelynek.
- Tudod amikor azt hitték rólad hogy meghaltál, rá néhány hétre Bruce bűntudatból eltűnt. Én pedig segítettem Dicknek és Damiennek megkeresni őt. Tim maga alá zuhant és Jason Todd próbálta valamivel fel dobni. Amiért nem sikerült neki Harley Quinn után indult valahová. Harley azt hiszem jó barátnőd volt? - bólintottam aztán ennyit tettem hozzá.
- A háttér történeted mi? Mindenki valamiért bújt a maszk mögé. Hát te? - meglepte kérdésem de ő így válaszolt.
- Apám katona. Egyszer engem és az ikertestvéremet anyámmal együtt elraboltak. Én éltem túl csak. Ezek után keményebb és érzékenyebb lettem majd beléptem a seregbe ahonnan aztán kirúgtak. Inni kezdtem és egyszer meg akartak erőszakolni az utcán. Bruce mentett meg. Utánna pedig minden csak úgy jött és én lettem Batwoman. Neked mi okod volt itt lenni? Köztük. - kissé lenézően beszélt a fiúkról és Stephane-ról(akit nem akarok ember számba venni).
- Én más vagyok mint a többiek. A bátyámat jöttem ide megkeresni, de Joker elrabolt. A kísérletei után eldobott én pedig halál helyett az életet választottam amit néhányszor azóta megbántam. Tim talált rám és utánna Bruce befogadott. Mindenkit egyesével megismertem majd fejlesztettem a képességeimet. Mindenkinek látom hol a jövőjét, hol pedig a múltját. Egyre több sorscsapás történt velem ezek után. A szüleimet Joker a házunkkal együtt felrobbantotta, Pingvin pedig megölte a bátyámat. Sajnálom a testvéred és az édesanyád halálát de tudd hogy nem vagy egyedül. Én is átéltem már ezt. - majd felálltam és az ablakhoz sétáltam ahogy annak idején. Kate mellém sétált és egyik kezével át ölelte a távolabbik vállamat.
- Értem. Te is számíthatsz rám, de csak hogy tudd van barátnőm. - nevettünk fel mindketten és ezzel tudtam meg az ő szexszualitását. Én elfogadtam.
- Ez a Brown. Stephane. Mióta van a csapatotokba? - nézett rám Kate két szemével és kijavított.
- A Mi csapatunkban.... talán 2-3 hónapja és Timmel összesen 2 hete járnak.
- Kösz az utóbbira nem voltam kiváncsi. Holnap meg keresem Harley-t és Nygmát is. - Kate nagy szemekkel majdnem elájult.
- Nygmát? Edward Nygmát? - bólintottam amire ő felnevetett. - Arkhamban ül. Ismét. - meglepődtem és azon csodálkoztam leginkább hogy Bruce miért nem szedte ki onnan.
- Ki fogom hozni onnan. - elhatároztam magamat és az ajtó felé indultam. - Várj meg itt! Mindjárt jövök. - le siettem azon a rozoga lépcsőn és egészen a barlangig viharoztam. Bruce mellé leültem és elég volt hozzá érnem hogy megtudjam miért ilyen mogorva Damien. Meghalt Talia. Az anyja. Bruce is sajnálta de ő másra fókuszált.
- Még mindig nem hiszem el. Hogyan? - nem volt kedvem megmutatni neki inkább beszéltem hozzá.
- Diana mentett meg. Rajta kívül még Miss Marsi, Oliver és Roy tudta ezt. - a háttérben hallottam Dick és Tim hallgatózását de őszintén... nem érdekelt. - Később Superboy és Clark is megtudta. Neki egy "csomagot" is adtam. Az évek többi részét meg azzal töltöttem hogy felújítottam a régi házámat vagy házunkat. - fél mosolyra húzta a száját én pedig követtem példáját.
- Egy fontos kérdést kell feltennem. Miért zárattad be Nygmát az Arkhamba? - felálltam mert kényelmetlenné vált számomra a szék. - Hisz segített nekünk.
- Azért segített mert az adosod volt.
- Nem... ez nem igaz. - fel rohantam az emeletre és az ajtoig meg sem álltam. Ki fogom hozni Nygmát. Ő tudhatja hol van Harley. Az Arkham messze helyezkedett el a Wayne birtoktól. Nappal nem mehettem Batgirlként gyorsan a tetőn, így a sétálásra kényszerültem.
Néhány óra múlva

Sokszor megálltam enni,inni stb. Na ezt félre téve az Arkham elmegyógyintézet a legijesztobb dolgok köze tartozott amit valaha is láttam. A nagy kapun belépve félelem helyett izgatottsag csapott meg. Az épület hasonlított egy iskola és egy kollégium összetételére. Az ajtó után hosszú folyosó vezetett a végtelenbe tőlem jobbra pedig a titkárnő látványa fogadott.
- Segíthetek? - kérdezte kedvesen tőlem.
- Igen. Egy bizonyos Edward Nygma miatt vagyok itt.
- Menjen egyenesen és beszéljen Hugo Strange -dzsel. - ő mit kereshet itt. A titkárnő utasításait követve beléptem Strange ajtaján és talán egy kevés félelmet vagy ijedtséget éreztem.
- Amelia Smith. Jó újra találkozni! Mit parancsolsz? - kedvességén eléggé meglepődtem de én csakis egy valamit akartam.
- Hugo Strange. Engedje szabadon Edward Nygmát! Papírom is van róla. - hamisítvány de neki ezt nem szabad tudnia.
- Rendben. - beleszólt egy mikrofon szerűségbe és annyit mondott. - Hozzátok ide! - röpke néhány percen belül itt is volt két őrrel mellette. Mikor megjelent úgy nézett rám mintha szellemet látott volna. Megköszöntem Strange-nek hogy elengedte majd kiléptem az ajtón. Mögöttem Nygma még mindig azzal a két őrrel. Mikor már a látókörön kívülre estünk lassítottam és nagy erővel orrba vágtam mindkettőt. Hátra estek majd megragadtam Nygma karját és futni kezdtem. Gotham városába menekültünk, elvegyültünk a kisebb, zsúfoltabb utcákban habár nehéz volt Ed ruhája miatt. Az egyik utcai üzletből loptam neki ruhát és ismét szaladnunk kellett. A Wayne birtok körüli erdő részen mentünk pont ahol a történetem elkezdődött. Meg is álltam azon a helyen ahol aznap éjszaka aludtam. Nygma mintha félt volna tőlem, távolságtartóan ácsorgott és támasztotta az egyik fát.
- Hogyan lehetsz életben? - ránéztem ő pedig választ várva fürkészte arcomat. Nem mutattam felé érzelmet.
- Van egy őrangyalom. Diana. - értetlen tekintetébe ütköztem bele. Az utolsó szót visszafordulva halkan ejtettem ki számon. Bilincsét csak úgy tudtam levenni hogy ha hozzá nyúlok kezéhez. Nem engedtem. Nem mutathatott nekem semmit.
- Már tudod irányítani. Örülök. - mosolyogni próbált és akkor vettem észre fehér fogait.
- Próbálom. - fél mosolyra húztam ajkaim egyik felét. A barlangba indultam mögöttem kullogó Nygmával. Nappal nincs nyitva de akkor kivétel volt. Kate és Steph edzettek éppen a szőnyegen.
Meglepődve figyeltek minket.
- Bruce ennek nem fog örülni. - aggályoskodott Steph.
- Már értem miért jöttök ki olyan jól Timmel. Egyformák vagytok. Féltek Bruce-tól. Én nem. - állítottam magabiztosan aztán Kate rávágta.
- Na ezért csíptem mindig Dick és Tim meséit rólad. - vele ellentétben Steph az idegtől majdnem kipukkadt.
- Ed gyere ülj le oda! - utasítottam kedvesen Nygmát. Ő megtette én pedig leakartam nyűgözni őket. Steph persze nem hagyta annyiban.
- Attól hogy nagy hatalom van a kezedben attól még nem kaphatsz meg mindent. Joker vére! - szidalmazását megszoktam már a második szavánál.
- Tudd meg Stephane Brown! Nem érdekel amit mondasz 3 éve nem voltam ITTHON és te nem tudod mi történt abban az időben! Ja és csak hogy tudd az sem érdekel ha gyereked lesz Timtől! - sértetten felfutott a lépcsőn és e szavaimat soha nem bántam meg. Nygma elé ültem le.
- Tudod igazad van. - mondta Kate aztán csöndben a nagy képernyő mögé kuporodott.
Megnyugtattam Edet hogy nem lesz semmi baj.
- Ha nem mondod el hol van Harley akkor nem kell. Nem fog fájni. Tudod tudom kontrolálni. - mosolyogtam rá aztán beadta a derekát. Bőréhez lágyan, gyengéden értem hozzá. 
- Most mi lesz velünk Ed? Amelia védett meg minket attól hogy ne vigyenek Arkhamba. Wayne hagyni fogja. - kétségbe esett Harley ott járkált előtte. Ed gondolkodóan nézte a plafont.
- Én visszamegyek, bízom a Wayne családban! - Harley kérdőn nézett Nygmára aztán kisétált a teremből. Ezek után azt gondoltam vissza ment a Wayne birtokra. Tévednem kellett csak Ed tért ide vissza. 
Kezeimet leszedtem Nygmáról és nyugodtan tekintettem rám hisz jól, egészségesen ült az előttem levő székben. Világító,zöld hajam hátam alját verte bőröm pedig egyre feherebb lett. Ennyi volt. Nygmát elengedtem. Hagytam futni. Arra viszont rájöttem.
"Kell egy csapat nekem"
Hogy megtaláljam Harley Quinn-t.

Köszönöm ha elolvastad! Ha tetszett csapass egy kis vote-ot a rászorulónak és kommentben várom a véleményeteket! Jövőhéten hétfőn találkozunk! Apropó mindenkinek jó bolondok napját kívánok! (Nekem nem lesz az ezért is)