Joker vére

Megtalálni végre őt

   Napok óta csak Jasonről szóltak az álmaim. Életben volt minden egyes percben. Szólnom kellett volna Brucenak ezekről, de nem hittem, hogy örülne az Arkham City-s akcióm miatt. Igen, Alfred elmondta neki, azóta nem engedett a barlang közelébe elméletileg. Ezért egyedül csak Damiennel tudtam tölteni az ebédet, majd az edzést is. Három hét telt el közel Barbara sérülése óta, Jason-t pedig meg kellett találnom.
   Tim mindig ott volt nekem, de lehet Alfreddel kellett ezt az egészet megbeszélnem. Délután kettő körül a kertbe hívtam sétálni. Sokat mesélt Jason kalandjairól.
– Alfred maga szerint Bruce örülne, ha Jason itt lehetne? - tettem fel egy olyan kérdést, amin eléggé elgondolkodott egy ideig.
– Hát, Jason úrfi halála óta nagyon nehéz Bruce úrfinak. Tim úrfi is csak a zseniális detektív tudománya miatt került ide. Ő maga megfejtette hogy Batman, Bruce úrfi személyesen. Na, de eltértem a tárgytól. Ha újra felbukkanna Jason úrfi először azt hinné Bruce úrfi, hogy álmodik. Örülne neki. Megfelelő válasz Amelia kisasszony? - elképesztő mennyit tudott az itt történtekről.
– Alfred, ha nem veszi tolakodásnak, megkérdezhetem mióta él itt a Wayne Kastélyban?
– Régóta. Eleget kérdezett már Amelia kisasszony?
– Elnézést, de muszáj tudnom ilyen dolgokat - ezzel lehet túl sokat árultam.
– Van, amiben nagyon is hasonlít Bruce úrfira. Ezt ő maga is tudja.
Csak mosolyogtam majd visszafutottam a házba. Ismét Jason hangja szólalt meg a fejembe. Joker. Mi köze lehetett ehhez az egészhez? Meg kellett tudnom valahonnan. Alfred kivolt zárva, Dick Barbarával foglalkozott, Damien beárult volna. Csak Timre számíthattam. A szobájánál vártam ötig, mikor pedig megjelent, úgy nézett rám, mintha eltiltották volna tőlem. Az ajtót félig nyitva hagyta tudva, hogy utánna megyek. Mivel rég találkoztam már vele, így megöleltem. El sem akart engedni.
– Sajnálom! - suttogta a fülembe.
– Mit? - értetlenkedtem.
– Bruce folyamatosan programokkal bombáz. Egy nap több mint három óra edzés. Ha meg nem az akkor meg éjszaka Vörös Robinként. Jaj! - dőlt le az ágyra. Leültem mellé majd magához húzott.
– Nekem se volt jobb, de majd az lesz. - súgtam a fülébe.
– Miről álmodozol mostanában? Rólam vannak már?
– Te vagy az egyetlen, akiről nem volt még. Viszont... - ültem fel ismét. – információ kellene. Jó, hogy eszembe jutott. - kissé meglepte kérésem.
– Kivel kapcsolatban?
– Jason - erre már ő is feltámaszkodott.
– Megint bajba akarsz jutni? Bruce eltiltott a barlangtól, ezek után a szobából sem teheted ki a lábad.
– Te félsz tőle?
– Lehet - bizonytalanul válaszolt.
– Segítesz? - boci szemekkel néztem rá, amire persze rögvest beleegyezett.
   A barlangba indultunk minél gyorsabban. Alfredet kikerültük majd Bruce helyzetét mértük fel. Valami Wayne vállalati konferencián volt. Tisztának látszott a terep. Leültem a nagy képernyő mögé és kerestem.
   Jason Peter Todd. Apja egy piti tolvaj, mellette csaló, akit börtönbüntetésre ítéltek. Tudomásom szerint ott halt meg. Drog függő anyjára hagyva gyermekét, aki szétszedte az autókat. Többek közt az én Batmobilomat is - írta le Bruce majd így folytatta.
– Alkalmas Robinnak gondoltam, ám agresszió lakozik a lelkében. Túlságosan elevennek tartom, sőt Alfred is. Haláláról csak annyit szándékozok írni, hogy az én hibám volt.
– Azt hiszem két-három éve történt - szólalt meg Tim mögöttem.
– Nem tudja. - kérdőn nézett rám.
– Beavatnál engem is?
– Életben van... - majd oldalra néztem és megláttam azt az új bűnözőt. Vörös Sisak. Tud valamit róla - ráadásul Gothamben van.
– Mit tervezel Amy? - meglepetten pillantottam felé a nevem becézéséért.
– Amy? Na mindegy. Mellesleg nem ismersz? - azon nyomban a Batgirl ruhaért siettem. Tim meg a sajátjáért.
– Bruce meg fog ölni. Ez biztos. - aggályoskodott mellettem. Felöltözve álltunk majd szembe fordultam Timmel.
– Nem lesz baj - kisujjamat tartottam.
Mi után fogadalmat tettem neki a motorokhoz indultunk. Vörös Sisak koordinátáit bemérve fókuszáltam a "küldetésünkre." Megérkezve csak egy zsákutcát láttunk ahol a "célszemély" üzletelt. Droggal? Nem tudtuk, bár engem nem az érdekelt, amint viszont lebonyolította felnézett. Tisztában volt vele, hogy ott tartózkodtunk a tetőn. Tim hirtelen elrántott majd a fülembe súgta:
– Rossz elő érzésem van - csak a szememet forgattam, ám igaza volt.
A helyzet ott romlott meg, amikor Sisak nem azt adta a csávónak, amit akart. Fegyvert fogtak majd tűzharc keletkezett. Vörös egyedül a másik tíz-tizenöt ember ellen. Tim kezéből kiszabadultam majd segíteni indultam.
– Batgirl! - kiáltottak fel rám célozva a pisztolyaikkal. Sisak mellé siettem a fedezékbe. Bekerítettek minket. Fegyverével próbálta az utat tisztítani, ám Tim megelőzte. Hárman kifutottunk a szűk utcából és a motorjaikért mentünk. Türelmetlen lettem, tudni akartam, hol van Jason.
– Köszönöm a segítséget, de nem szorultam rá - mondta majd felült mögém a motorra.
– Hallottad már azt a nevet, hogy Jason Todd? - lehajtotta fejét és bizalmasan levette maszkját.
– Igazad volt - vallotta be Tim.
– Miért? - tettem fel azt a kérdést ami éppen eszembe jutott.
– Ra's al Ghul mentett meg. Szívességet tett Brucenak, viszont nem tette meg azt, amit a legjobban vártam - szavába kellett vágnom.
– Megölni Jokert. Jól gondolom? - válaszul bólintott. – Brucenak látnia kellene téged. A gyász elöntötte a fejét. Kérlek Jason! - könyörögtem neki.
– Rendben, de ha elküld engem akkor... - ismét bele kellett vágnom.
– Elmehetsz és soha többé nem mutatkozol a sisak nélkül - elég volt csak a motorra ülnie és várnia. Azonnal elindultunk az éjszakába. Megint egy látomás gyötört, ám akkor először Bruce boldog arca miközben Jasont ölelte sírva viszont engem lefog az elején szidni bár ez várható.