32. fejezet

1K 56 6
                                    

OLYAN BÜSZKE VAGYOK ERRE A FIÚRA💕💕💕 SZAVAKKAL KIFEJEZHETETLEN AZ, HOGY MIT ÉRZEK IRÁNTA💕

ALISON SZEMSZÖGÉBŐL

Szerintem senkit nem lepek meg azzal ha azt mondom: Éjszaka nem sokat aludtam.

Noah egész végig ott volt melletem, vígasztalt amikor éjjel felzokogtam. Borzasztóan fájt az, hogy Shawn itt hagyott, és az, hogy most csak úgy felbukkant a semmiből, teljesen össze zavart és nem tudom hogy örüljek-e, vagy mérges legyek. Tudom hogy most boldognak kéne lennem, de ez a két ellentétes érzés olyan érzelmi hurrikánt kavart bennem, hogy a szívem nem volt képes felfogni a történteket, ezért az összes érzelmet és feszültséget sírással vezeti le.

Hálás vagyok Noah-nak azért amit értem tesz. Tudom hogy ő máshogy érez irántam, mint én iránta. A két hónap alatt végig kedves és segítőkész volt, mindenben támogatott. Ha nem tudnám hogy másokkal sokkal bunkóbb, biztos azt hinném hogy ilyen a természete. De nem, ő a hírhedt Noah Centineo, "ő sosem kedves vagy megértő". Velem mégis más volt. Egyszer sem volt lekezelő, arrogáns vagy tapló, mindig mosolyog. Szeretem őt, mint egy jóbarátot, de sosem tudnám viszonozni az érzéseit, mert én még mindig a bunkó, megbízhatatlan, seggfej Mendesért vagyok oda. Egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy ne szeressem őt. A pajkos mosolya, a játékos szemei, a huncut fürtjei mind-mind akkora szerelmet keltenek bennem, amekkorát már szinte lehetetlen elviselni.

Hunyorogva pillantok az éjjeliszekrényen pihenő digitális órára, ami éppen fél nyolcat mutat. Nem tudok már vissza aludni, ezért óvatosan - hogy Noah-t ne ébresszem fel - kikelek az ágyból. A telefonomat kikapom a párnám alól, majd halkan elhagyom a szobát, és lebattyogok a nappaliba. Levágom magam az egyik fotelba, és a távirányítóért nyúlok. Már éppen bekapcsolnám a tévét, amikor megszólal a telefonom, a képernyőn pedig Scott képe virít. Boldogan húzom el a kis zöld ikont.

- Szia Scott! - üdvözlöm. - Rég hallottam rólad.

- Szia Csajszi! - köszön vidáman. Talán túlságosan vidáman. - Igen tudom, elég régóta nem beszéltünk, bocsi. Csak kissé el voltunk foglalva mostanában. Mizu veletek?

- Megvagyunk. - válaszolom röviden. - Kyle hol van? - kérdezem kedvesen, reménykedve abban hogy a fiú valahol a közelben kódorog.

- Itt ül az ölemben. - nevet fel. - Ki vagy hangosítva, szóval hallja amit mondassz.

- Szia Kyleee! - visítok fel. Annyira szeretem azt a kissrácot, egyszerűen elbűvölő és irtó aranyos.

- Szia Alison! Úgy hiányzol már! Mikor jössz el hozzánk? - kérdi a kisebb.

- Mondjuk ma délután? - ajánlom fel.

Scott felszisszen a vonal túlsó végén.

- Bocsi Ali, de ma nem jó. Kyle és én golfozni megyünk.

Hitetlenül felnevetek.

- Te meg a golf? Ember, tíz méterrel a lyuk mellé ütsz.

Felsóhajt.

- Most miért mondod ezt? Mindketten tudjuk hogy őstehetség vagyok! - nem látom az arcát, de tudom hogy önelégülten vigyorog. - Amúgy csak azért megyünk, mert Kyle szeretné kipróbálni. Tudod, a gyogyóban nem vagyon volt rá lehetősége. Igaz Picur?

Picur???

- Ühüm. - hümmögi az említett.

Furcsának tartom ezeket a beceneveket, de végül nem foglalkozva ezzel válaszolok:

Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT) Where stories live. Discover now