Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

27. fejezet

(This is the smile that i am living for...)

ALISON SZEMSZÖGÉBŐL

Az utóbbi időben minden nyugisan telt. Talán túl nyugisan. Azt mondják, hogy minden hosszabb jó korszak után következik egy rossz korszak, és ez így van rendjén. A világnak egyensúlyban kell lennie, különben az egész egy nagy össze-visszaság lenne. Hogy egyet értek-e ezzel? Egyáltalán nem. Miért ne lehetne a jó után még egy jó korszak? Miért lenne ez lehetetlen? Csak tennünk kell érte. Nekünk kell jobbá tenni a saját sorsunkat. Lányok, ne várjátok a szőke herceget, aki majd betoppan a fehér lován, megkéri a kezeteket és happy end... Nem vagytok már gyerekek, hogy efféle tündér mesékben higgyetek. Igenis tenni kell a boldogságotokért, nem fog minden csak úgy az öletekbe hullani. És ne, ismétlem NE keressétek a szerelmet! Majd jön, ha jönnie kell. Vegyünk példának mondjuk engem. Mégis ki gondolta volna, hogy Shawn és én valamikor egy párt fogunk alkotni? Hogy őszinte legyek, én még csak reménykedni sem mertem abban, hogy ő, a nagy Shawn Peter Raul Mendes valaha is szeretni fog engem. De nézz most ránk! Lassan két hónapja együtt vagyunk, megbízunk egymásban. Én kerestem a szerelmet? Nem. Futottam Shawn után, hogy "a barátnőd akarok lenni"? Nem. Viszont tettem azért, hogy a barátnője legyek. Egy kis segítség: A "hosszas beszélgetések a semmiről "  sokat lendít egy kapcsolaton, ugyan úgy mint a közös étkezések, akár társasában, akár kettesben. Bevallom, a mi kapcsolatunkban az is közre játszott, hogy engem elraboltak, így Shawnban erősödött a szeretet, a kitartás, és az aggodalom. Én már jóval előtte szerettem őt, mégis talán az, hogy a halottnak hitt fiú egyszer csak feltűnt és kimentett a pokolból, olyan mély szeretetre késztet, amelyet sosem éreztem ezelőtt. Tipikusan az a szerelem, amit olvashatsz a nyálas tini regényekben, láthatsz a szintén nyálas tini filmekben, hallhatsz a zenékben. Shawn nekem... Többet jelent bárminél. Egy hetet kibírnék étkezés nélkül, de ha még egy napot külön kéne töltenem tőle, abba belehalnék. Ezért is rázott meg a hír, amivel ma reggel fogadott.....

•••  

SHAWN SZEMSZÖGÉBŐL

Fáradtan dörzsölöm meg a szemeimet. Egész éjszaka nem aludtam egy másodpercet sem, hiszen elég sokat kellett melóznom. Persze olyan 2 körül végeztem mindennel, de utána nem bírtam elaludni, végig azon gondolkoztam hogy hogyan tudnám ezt elmondani Alinek. Nagyon ki fog akadni. Az is lehet a dobni fog emiatt.. Nem Shawn, ne gondolj semmi rosszra! Nem te tehetsz róla, meg fogja érteni! Vagy mégsem?

Idegesen felállok, majd teszek pár kört a szobámban, hátha lenyugszok. Már így is elég mérges rám amiért este nem aludtunk együtt. De hát mit csinálhattam volna? Nem várhatom el tőle, hogy éjjel kettőig fent maradjon, ameddig én lerendezek pár ügyet. 

Tanácstalanul nyitom ki az ajtómat, majd átballagva a szomszéd szobához bekopogok az övén.

- Ali, ébren vagy már? - kérdem halkan, hiszen ha alszik, nem akarom felébreszteni. Még csak reggel 7 óra van, szóval nem biztos hogy felkelt már. 

Az ajtó hirtelen kinyílik előttem, mire kicsit visszahőkölök.

- Persze. - mondja mosolyogva, de amint meglátja a karikás szemeim, és a reménytelen arcom, a jókedve egyből átvált aggódóvá. - Baj van?

- Nem, dehogy. - vágom rá megszokásból, de aztán eszembe jut hogy miért is jöttem pontosan. - Vagyis de, méghozzá nem is kicsi. Beszélhetnénk?

Szó nélkül hátrébb lép egy lépést, így én is be tudok menni a szobába. Az ajtót halkan becsukom magam után, majd az ágyon ülő Ali fürkésző szempárjába nézek. Lassan kifújom a levegőt hátha ezzel le tudom vezetni a feszültséget, de persze ez semmit nem használ. Fel s alá kezdek járkálni a szobában, kerülve a lány tekintetét. Mindent alaposan szemügyre veszek, kezdve a falon lógó képektől egészen a legapróbb porszemig a sarokban. Nem tudom hogy hogyan kezdjek bele, vagy hogyan magyarázzam meg. Még az is megfordult a fejemben, hogy nem is szólok neki csak cselekszem, de azt sosem bocsátaná meg. 

- Most azért jöttél, hogy átkutasd a cuccaimat, vagy azért hogy beszélgessünk? - kérdi frusztráltan öt kínos perc után, mire felé fordulok.

- Nézd, Ali én-.... - kezdem, de közbevág.

- Shawn, hagyd a rizsát. Nem a részletek érdekelnek, hanem a kész tények.

Lehunyom, a szemem, és veszek egy mély levegőt. 

- Oké... Ali, le kell lépnem. - kinyitom a szemeim, majd az ő íriszeibe nézek. - Kambodzsába.

Sziasztooook!! Na igen, ez a rész extra rövid lett, amolyan "Ja amúgy én még élek" rész. Viszont ígérem pár napon belül jön a folytatás, és megpróbálok kárpótlásul egy 3000+os részt hozni, jó?

NAÉSAKKORMOSTJÖNAZAPILLANATAMIKORMINDENKIMEGSÜKETÜLNEHAAKÖZELEMBENLENNE!!! Emberek bazeg, 8.5k-nál tartunk. Igen, konkrétan az előző rész végén köszöntem meg 7k-t, erre most, egy résszel később itt vagyunk, másfél ezerrel több megtekintéssel. Számomra ez felfoghatatlan, és WOW, nem  jutok szóhoz, úgyhogy azt hiszem most be is fejezném mielőtt meglincseltek hogy megint regényeket írok a rész végére ahelyett, hogy a részt írnám tovább xd

(a kép meg random, de legalább majdnem szívrohamot kaptam amikor megláttam)