4.fejezet

2.4K 116 1
                                    


Shawn fél óra múlva bealudt. Lehunyt szempillái néha meg-megremegnek, elnyílt ajkai pedig időnként mozognak, bár semmit sem mond. És úristen, milyen cuki a szuszogása!

Nanana, várjunk csak, mi van? "Nem nem Alison, nem eshetsz bele!" - mondogatom magamban. Ez a srác csak a kísérőm, semmi több. De ah, olyan vonzó, hogy nem bírom róla levenni a szemem. És az arca. Azok a szép telt ajkak... Újra szeretném érezni őket a sajátomon.

Még egy ideig bámulom őt, majd én is elalszok.

•••

Kisebb zörgésre ébredek. Résnyire kinyitom a szemem, és látom, hogy a drága utazótársam a cuccaim között matat..

- Shawn, te meg mi a fészkes fenét csinálsz? - motyogom.

Hangomra kissé összerezzent, (khm... Kissé? Mondhatni majdnem szívrohamot kapott szegény) és rám néz a válla felett.

- Alison McCarthy, a frászt hozod rám! - nevet fel halkan. - Amúgy csak meg akartam nézni hogy van-e valami kajád, mert én elfelejtettem hozni...

Ezen nekem is nevetnem kellett. Mégis ki más lehetne az, aki több tonnás csomagokat hoz, de azt elfelejti, hogy enni is kéne valamit? Persze hogy Shawn.

-Ahj, na gyere ide te kis éhenkórász. - kuncogok. - Mielőtt elindultunk sütöttem muffint.

- Muffint? - a szeme úgy csillog, mint egy öt éves kisfiúnak, aki megkapta a kedvenc rajzfilm figuráját. Irtó aranyos. 

- Tessék. - nyomom a kezébe a teli muffinos dobozt, amit ő ujjongva vesz át.

•••

SHAWN SZEMSZÖGE

Már csak fél óra van hátra az érkezésig. Alison nagyon édes lány, bár azért kissé furcsállom, hogy a ruhái között egy pisztoly lapul. De nem baj, legalább ő is fel van készülve mindenre. Hihetetlen ez a lány! Azt hiszem, még sosem találkoztam hozzá hasonló teremtéssel. Nem tudom őt kiverni a fejemből. Ahogyan a puha ajkai rátapadtak az enyéimre, egyszerűen megőrjített. Sok lánnyal csókolóztam már, de sosem kerestem tartós kapcsolatot. Mindenki csak egy éjszakára kellett, ha értitek mire gondolok.😏 De Alison... Ő más. Az ő csókja olyan érzelmeket keltett bennem, melyeket még soha nem éreztem. Mintha soha nem akarnám őt elengedni. De ekkor elhúzódott és azt mondta, hogy nem akarta. Mérhetetlen dühöt éreztem. Hogy miért? Nem tudom. Gyorsan le kellett nyugtatnom magam, ezért felajánlottam neki, hogy ha szeretné elfelejthetjük az egészet. Ő csak rábólintott.

De persze én nem tudtam elfelejteni. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, mikor a repülő végre átszelte a Kanadai határt, és leszállt Torontóba. A szülővárosomba. Otthon, édes otthon.

•••

ALISON SZEMSZÖGE

Miután leszálltunk, Shawn egy nagy fekete kocsi felé veszi az irányt. Utána ballagok, (végre vihettem a bőröndjeim) majd felnyitom a csomagtartót hogy bepakoljak, de meglepődötten hőkölök hátra. Hát igen. Az autó tele van fegyverekkel.

- Mendes, ez mégis mi a franc? - Kérdezem elképedve.

- Ja, hogy az? Semmi, csak Jonathan aggódig érted. - röhög. - Azt mondta hogy ez mind a tiéd.

Még egy kicsit sokkos állapotban vagyok, ezért Shawn bedobálja a bőröndjeim hátra, majd lecsukja a csomagtartót.

- Indulhatunk? - kérdezi vigyorogva.

Beülök az anyósülésre (hála a jó égnek most nem kell a hátul kuporognom), és egy fél óra kocsikázás után elérkezünk egy hatalmas házhoz. Tényleg hatalmas... Kiszállok, majd tátott szájjal bámulok az épületre. Az udvaron egy óriási medence van, de még nincs benne víz. A házunk két emeletes, plusz van még egy pince szint, garázzsal. A kert gyönyörű, egy kis pavilon található a tó mellett. A tóban aranyhalak úszkáltak békésen.

Mindig is egy ilyen házra vágytam. A régi, családi kuckónkra emlékeztetett, csak ez sokkal nagyobb. Hirtelen emlékek tömkelege futott át az agyamon. A kertben ülök és hintázok, miközben apu hátulról löki a hintát. Anyám szúrós tekintete, mikor apa jó éjszakát kívánva nekem kioson a szobámból. Könnyek szöknek a szemembe.

- Hé, Ali, jól vagy? - ránt vissza Shawn a valóságba. Ránézek. Érezhette, hogy valami nincs rendben, mert szó nélkül odajön és szoros ölelésbe zár. Karjai közt biztonságban érzem magam, úgy védelmez, mintha én lennék a mindene.

Még egy kicsit így maradtunk, majd óvatosan eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Köszönöm - suttogom, majd újra magamhoz szorítom.


Sziasztok! Itt az új rész, ha tetszett kérlek mindenképpen jelezzétek valahogyan, illetve nézzetek rá a profilomra.😊

Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT) Where stories live. Discover now