Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

14. fejezet

•••

ALISON SZEMSZÖGÉBŐL

Iszonyú fejfájással ébredek. Mi történt? Semmire nem emlékszem a tegnap estéből. Próbálok valami értelmes emlékképet összekaparni, de nem megy. Percekig csak fekszem az ágyban és gondolkodok. Az utolsó képkocka ami megvan, hogy Shawnnal a konyhapultnál ülünk, és koktélt nyom a kezembe, majd a nappaliba megyünk filmet nézni.. Ezután minden kiesett. De legalább már tudom a fejfájás okát. Soha többet nem iszok! Igaz, minden alkalommal ezt mondom, de ezúttal be is tartom. Utálok másnapos lenni.
Kinyitom az íriszeim. A függönyön keresztül beszűrődő reggeli napfény csaknem kiégeti a retinámat, így hunyorgok, hogy a szemem némileg hozzászokjon a világossághoz.
Mikor megpillantom az éjjeliszekrény tetején a vizes palackomat, áldom az eget, amiért van annyi eszem, hogy mindig tartok magamnál egy üveg vizet. Kinyúlok érte, de próbálkozásom sikertelennek bizonyult, ugyanis nem érem el.  Megpróbálok közelebb kúszni, de nem megy. Először nem értem hogy miért, aztán megérzem, hogy a csípőm le van szorítva. Lefagyok. Nem, nem csak a csípőm van leszorítva. Másnaposságom ellenére elég gyorsan realizálom a helyzetet. Kurvára van valaki mögöttem.
Elkezdek kapálózni, rugdosni, ütögetni a levegőbe, hogy valahogy leszedjem magamról az engem szorongató kezet. A mellettem lévő valaki gyorsan kapcsol, egyből felém kerekedik, és ráül a csípőmre, csuklóimat pedig leszorítja a fejem felett. Tehetetlenül vergődök alatta, próbálom kiszabadítani a kezeimet, de egyszerűen lehetetlen. Túl erősnek bizonyul. Érzékelem hogy beszél hozzám,  de a szívem a fülemben dobog, semmit nem értek abból amit mond. Sikítani kezdek, de még a saját hangomat is távolinak hallom, mintha mérföldekre lennék magamtól. Nem tudom mi történik körülöttem. Végül, bár nagyon halkan, de érteni kezdtem azt amit az illető mondott.

- Ali! Ali! Alison nyugodj le! Nincs semmi baj! - hangja olyan volt, mintha egy dobozból beszélne. Mindtha egy fal lenne kettőnk között. - Ali kérlek nyugodj meg! Nem bántalak. Ne félj!

Most már tisztán, és érthetően hallom. Ez Shawn. Hangja kedves és nyugtató, így abba hagyom a kapálózást. Kinyitom az íriszeim, és egy aggódó szempárral találom szembe magam. A mélybarna szemek olyan melegséget és szeretetet sugároznak, hogy lassan visszaáll a szívverésem a normális tempóba, és teljesen megnyugszok. Próbálok egyenletesen lélegezni, de az adrenalin miatt még mindig csak szaggatottan tudom venni a levegőt.

Lassan Shawn is kifújjal a bent tartott levegőjét, és elengedi a csuklóimat, de még mindig a derekamon ül. Csak ekkor jövök rá, hogy valami eddig elkerülte a figyelmemet. Tekintetem a csupasz mellkasára terelődik.

Nem emlékszem semmire az estéből.
Shawn mellettem aludt.
Félmeztelen.

Ahogy összerakom ezeket a fejemben, leesik az állam. Lefeküdtem vele?!! Jézusom! SOHA, SOHA TÖBBET NEM ISZOK!

- Shawn! Mi-... Mi...? - egyszerűen nem tudom megkérdezni tőle. Mi van, ha ő elvárná hogy emlékezzek rá? Mi van, ha megbántanám azzal, hogy kiesett minden?

- Mi mi? - néz rám értetlenül, és még mindig sokkos állapotban van korábbiak miatt. Szegényt jól megijesztettem.

Nem tudom hogy megkérdezzem-e tőle. A tudat, hogy talán örökre megutál, eléggé megrémít. De akkor is tudom kéne.

- Mi... Öhm... A múlt éjszaka... Mi együtt voltunk? - kissé elpirulok.

- Igen. - a válasz rövid és tömör. Az állam már a földet súrolja. Az nem lehet! Részegen lefeküdtem a testőrömmel. Gratulálok Alison!!! - Mi? Ja, mármint úgy? Nem, Ali jézusom, nem! Soha nem tudnálak kihasználni! Ilyennek ismersz te engem? - tettetett felháborodással mered rám, de végül elneveti magát. - Csak megnéztünk egy filmet, és... És aztán.. - egy szívverésnyi szünetet tart. - És aztán bealudtál, én pedig felhoztalak. Mivel nem akartalak így egyedül hagyni, hátha éjszaka rosszul leszel, ezért itt maradtam. Éjjel már nem volt energiám áthozni a saját matracomat, így hát bemásztam melléd. Aztán én is elaludtam. Ezután arra kelek, hogy őrült módjára kapálózol össze-vissza, ezzel kisebb szívinfarktust okozva nekem. Ráadásul belekönyököltél a gyomorszájamba, és megsüketítettél a sikításoddal, emellett pedig valahogyan megharaptad a vállamat, bár arra még magam sem tudtam rájönni, hogy hogyan hoztad össze, mert félig még kómás voltam.. Mert ugye tudod, valaki nem szeret korán kelni. Úgyhogy most itt vagyok egy harapás nyommal a vállamon, fájó gyomorral, félig megsüketülve, álmosan. Köszönöm ezt a csodálatos ébresztést, Alison McCarthy! - vázolja fel az eddigi eseményeket. Most, hogy jobban megnézem, észreveszem a vállán éktelenkedő fognyomokat, amiket ezek szerint most csináltam. Két mérföldről is látni lehet. Hmmm, elég szexin néz ki vele...😶😇