Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

11. fejezet

- Mondd meg neki, hogy ameddig itt lakik, minden kívánságunkat teljesítenie kell. Úgymond egy kis cselédlány lesz. - vigyorog. Hirtelen milyen jó kedve lett!

- Mi van? - tettetem a hülyét, de végül elnevetem magam, ahogy elképzelem Scottot cselédlány ruhában. - Te is tudod hogy ebbe nem fog belemenni. Ahhoz túlságosan egoista.

- Hmmm. - hümmög. - Ez igaz. Akkooor. Helyettesítheted te. Ez egyfajta büntetés lesz számodra, amiért hagytad hogy tapizzon. - kacsint perverzen.

- Idióta! - boxolok bele a vállába. - Ne hülyülj már, inkább mondj valami normális feltételt.

- Én nem hülyülök. Ezt teljesen komolyan mondom. Ameddig Scott itt lakik, minden kívánságom teljesítened kell. Nincs kifogás vagy visszabeszélés.

Kijelentésére a szememet forgatom.

- És ezt sem csinálhatod!

- Mit?

- A szemforgatást. Nem tetszik. Hanyagold!

- Esetleg még valami? - kérdezem unottan.

- Scottnak még ma berendezzük az egyik üres szobát a FÖLDSZINTEN. - hangsúlyozza ki az utolsó szót. Mivel mi az emeleten vagyunk, így a lehető legtávolabb akarja költöztetni szegényt. Bunkó.

Megadóan sóhajtok. Végülis megértem. Én sem szeretném hogy a ma reggeli dolog megismétlődjön. Jobb a biztonság.

- Rendben. - emelem rá a tekintetem. - De csak ha a nagyobb szobát kapja. - teszem hozzá gyorsan.

- Ez megoldható. Akkor megyek, és elkezdem pakolni a cuccait. A pincében még van egy rakat bútor, szólj neki hogy válassza ki melyiket szeretné! - egy puszit nyom a homlokomra, és a kilincsért nyúl. - Ohh, és Ali! - fordul vissza az ajtóból. - Azt akarom, hogy innentől apucinak hívj, ha ketten vagyunk! Ez az első kívánságom. - mosolyog perverzen, majd elhagyja a szobát.

Meglepettségemben egy szót sem tudtam szólni, csak bámultam magam elé. Mi a franc?

•••

Még mindig nem tértem magamhoz a kezdeti sokkból, mikor a tűzhely előtt állva csokiöntetet készítek a gofrihoz.

Valaki belefúrja a fejét a nyakamba, amitől ijedtemben összeugrok.

- Szia kiscica! Na mi volt?

Hirtelen megfordulok, és ellököm magamtól, a kezemben lévő fakanalat pedig fenyegetően magam előtt tarom.

- Ne gyere a közelembe! - kiabálok rá, a kelleténél talán kicsit hangosabban. Már nem vagyok rá mérges, de nem fogom egyhamar elfelejteni, hogy a legjobb barátom kikezdett velem. Ha most sértődöttséget tettetek, talán nem fog újból tapizni. Nem vagyok sem haragtartó, sem hirtelen haragú, de ma reggel túllőtt a célon.