Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

3. fejezet

Mikor odaérek a kocsihoz, már mindketten bent ülnek. És Shawn természetesen Jonathan mellett foglalt helyet. Remek. Akkor én mehetek hátra. 😒
Az út viszonylag csendben telt, mindenki el volt foglalva a saját gondjaival és gondolataival. Egy óra kocsikázás után - mivel belekerültünk egy dugóba, de ez már megszokott - elérünk egy hatalmas, fegyveres emberekkel védett falhoz. A kapunál két, fekete ruhát és sötét napszemüveget viselő férfi áll. Johnatan megáll mellettük a kocsival, felmutat egy kártyát, az őrök pedig szó nélkül kinyitják a kaput. A bejárattól körülbelül 500 méterre egy le- és felszálló pálya van.

- Hát fiatalok, megérkeztünk - mondja Jonathan, majd felnyitja a csomagtartót, és elviszi a bőröndjeim a repülőhöz, ami már ott vár.

- Ezt nem hiszem el! - durcizok magamban. - Sosem vihetem már a cuccaimat?

- Nyugi hercegnő, megígérem, hogy ha megérkeztünk, majd cipelheted ameddig akarod. - válaszolja Shawn, aki közben valahogy mellém került.

Hitetlenkedve nézek rá.

- Először is, nem vagyok hercegnő. Ezt meg ne halljam még egyszer, mert utálom azokat a nyávogó disney ribiket. Másodszor pedig: Köszönöm a megtiszteltetést, hogy hozzá nyúlhatok a saját cuccaimhoz. - mondom szarkasztikusan, de végül elnevetem magam.

Hanyagul megvonja a vállát (mi ez a váll vonogatásos mánia?) majd elvonul a saját bőröndjeivel. Mivel már mindketten a repülőnél vannak, gyorsan behajolok a hátsó ülésre a muffinos dobozért, aztán utánuk megyek. Magassarkúm tipegése furcsán hat egy katonai bázison, de már nincs időm átvenni. Mikor odaérek a géphez, épp mennék fel a fedélzetre, de valaki elkapja a karom, és vissza ránt. Megilletődötten fordulok a "tettes" irányába. Jonathan aggódó pillantásával találom szembe magam. Nem tehetek róla, de egyből eszembe jutott apa. Basszus, nagyon hiányzik. Azt hiszem még fel sem fogtam, hogy mi is történt pontosan.

- Alison, kérlek vigyázz magadra, és ne csinálj semmi hülyeséget! - a kezembe nyom egy telefont. - Tessék. Ebben benne van a számom, ha bármi gond van hívj, és azonnal indulok. Megígértem az apádnak, hogy nem engedem hogy bajod essen. Ha pedig olyan sürgős a helyzet, Shawn úgyis mindig melletted lesz, és elég profi az ilyenekben. De ha jól tudom, az apád téged is jól kiképzett, és önvédelemben is jártas vagy... De ne felejtsd el. A veszély mindig követ, mint az árnyék, és sosem tudjuk hogy mikor támad hátba. Mindig legyél felkészülve! - nagyot sóhajt, majd legnagyobb meglepetésemre megölel, amit kissé tétován viszonzok. Ugyan olyan illata van, mint apának... Kicsi lőpor, kicsi izzadság, kicsi kölni... Ettől ismét legördült egy könnycsepp, amit egyből felszív Jonathan fekete ruhája. Pár másodperc elteltével hirtelen elenged, majd egy szó nélkül hátat fordít, belül a kocsiba és elhajt. Egy percig még néztem az autó helyét. Hogy történt minden ilyen gyorsan? 5 órával ezelőtt még egyedül ültem a szobában azt a pisztolyt szerelve, az életem a sok szar ellenére is jó volt, most meg... Kiderült, hogy az utolsó családtagom, az egyetlen ember akit valaha is szerettem, meghalt, mert titkos ügynök volt. A gimis haverja, aki szintén titkos ügynök, felbukkant egy aktatáskával és egy csomó infóval. Aztán megtudtam, hogy egy 19 éves tag lesz a kísérőm, aki ezek szerint innentől velem fog élni.

Az említett "tag"  hirtelen megkocogtatja a vállam, amitől kissé megijedek.

- Hé, Alison. A gép 5 perc múlva indul... Fel kéne szállnunk. - figyelmeztet.

Engedelmeskedek a kérésének, és leülök az ülésre, ami mellesleg nagyon kényelmes. Esküszöm nekem is kell egy magán repülő.

Shawn levágja magát a mellettem lévő ülésbe, majd rám mosolyog. Mosolya lágy, úgy érzem, mágnesként vonz. Meg tudna ölni ezzel a nézéssel. A tekintete lángol, mintha a lelkembe akarna hatolni vele. A testem egyre forrósodni kezd, ezért elkapom a fejem, és kinézek az ablakon. A repülő már a magasban jár, míg én paradicsom pirosan bámulom az alattam elterülő tájat. Akaratlanul is eszembe jut milyen lenne, ha most apa ülne mellettem Shawn helyett. Elhessegetem a gondolatot, majd újból a fiúra vezetem tekintetem. Még mindig engem néz, szemeiben még nagyobb tűz ég mint annak előtte, ajkai elnyílnak, nekem pedig végem van. Teljesen elveszem az irányítást a testem fölött, arra eszmélek fel, hogy ajkaimat az ő párnácskáinak nyomom. Bizsergés fut végig a gerincemen. Érzem, hogy először meglepődik, de aztán lassan visszacsókol, mire behunyom a szemem. Viszont mikor megérzem a nyelvét az alsó ajkamon, ahogy bejutásért könyörög, villámcsapásként ér a tudat, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk. Gyorsan elhúzódok, aztán elkezdek magyarázkodni.

- É-Én nem akartam, csak néztél én meg... Ahj, ne haragudj, nem tudom mi ütött belém. - hadarom zavartan, lehajtott fejjel.

Shawn az állam alá fog, és lassan felemeli a buksim, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Hé, Ali, semmi baj. - fogja meg a még mindig reszkető kezem.  - Ilyenek bárkivel előfordulnak... Ha szeretnéd, elfelejthetjük az egészet.

- Oké, köszi. - mondom megkönnyebbülten, de legbelül azért csalódott vagyok. Egyáltalán miért csókoltam meg? És ő miért csókol ilyen kibaszott jól? És miért nem tudom kiverni a fejemből?