Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

6. fejezet

SHAWN SZEMSZÖGÉBŐL

Az agyam őrült sebességgel kattogott... Egy tized másodperc alatt pörgettem végig az összes lehetőséget. Kórházba nem vihetem, mert akkor könnyebb lenne kinyomozni hogy hol vagyunk. Senkinek nem szabad megtudnia hogy ide költözött Alison. Mexikó egyik legveszélyesebb drogbárója üldözi jelenleg is, mert Ali apja megölte a fiát az egyik bevetés során. Ezért a kórház nem jó ötlet. De akkor mit csináljak?

Van egy ismerősöm, aki a közelben lakik, és orvosi végzettsége van, de szinte soha sincs otthon.. Túl sok idő lenne őt felhívni. Ha Johnatannal beszélnék, ő talán értesíteni tudná a Torontói bázist, de mire ezek a beszélgetések lezajlanak, és küldenek érte valakit, talán el is vérezhet.

Gyorsan kellett cselekednem. Óvatosan felültetem Ali-t, és neki döntöm egy szekrénynek, hogy a vér ne szivárogjon túl gyorsan a fejéből. Szörnyű látvány volt. Eszméletét vesztette, a fejéből folyt a vér, végig az arcán, a pólóján pedig egy hatalmas folt éktelenkedett.
Az elsősegélyes fiókhoz rohanok, morfium után kutatva. Persze hogy ilyenkor soha nincs meg az, amit keresek. Minden másodperc egy örökkévalóságnak tűnik. Mikor végre megtaláltam, még kötszert, fertőtlenítőt, és tiszta alkoholt (megjegyzés: a tiszta alkoholt fertőtlenítésre használják, nem ivásra - a szerk.) vettem ki, majd bevizeztem egy törlő ruhát, és Ali mellett termek. Az agyam teljes elsötétült, csak egy dolog érdekel. Alison. 

A morfiumot belenyomom a kezébe, hogy ha közben felébredne, ne érezzen fájdalmat. A vizes ruhával letörlöm a seb körül lévő vért, így már látom az ellátandó részt. Kicsikét megkönnyebbülök. A seb nem akkora, mint hittem, csak egy másfél centis repedés, ami hamar meg fog gyógyulni. Lefertőtlenítem az alkohollal, majd a kötszerre kis fertőtlenítőt öntök, aztán elkezdem rácsavarni a fejére. 

Ezzel készen is vagyok. Amilyen óvatosan csak tudom, felemelem, és felviszem a szobájába. A véres pólót levágom róla, és ráadom a pulcsimat. Leültetem az ágyra úgy hogy a háta neki támaszkodjon az ágyrácsnak (persze mögé tettem a párnáját). Miután betakartam, mellé húzok egy széket és nézem. Már csak idő kérdése és minden rendben lesz... Remélem.

      •••
     ALISON SZEMSZÖGÉBŐL

A fejembe óriási fájdalom nyilalt. Mi a fene történt? Lassan kinyitom a szemem. A szobát sötétség borítja, és teljesen egyedül vagyok. De már megszoktam. Vagy várjunk... Mi ez a szuszogás? Mégsem vagyok egyedül? Egy ülő férfi alakja rajzolódik ki az ágyam mellett. Hallom a légzését. Olyan megnyugtató. De ki ez az ember? Próbálom összeszedni a gondolataim, de nagyon nehezen megy. Szinte semmire nem emlékszem. Aztán hirtelen beugrik. Éppen Mendesre vetettem magam, mikor eltaknyoltunk. Innentől minden kiesett. Lehet hogy jobb is.

- Shawn! - suttogom. Semmi. - Shawn!!! - mondom már egy kicsit hangosabban. Egyből kipattant a szeme, és amint felfogta a helyzetet, felugrott és szorosan a karjaiba zárt. Olyan biztonságot nyújtó ölelése van. Egy pillanatra még a fájdalomról is megfeledkeztem. De sajnos csak egy pillanatra.- Hééjjj Shawn, szétmegy a fejem. Könyörgöm engedj el.

- Ohh bocsánat Alison, csak annyira megörültem. Ne haragudj.

- Tudod hogy sosem haragudnék rád. De mi történt?

A fiú egy pillanatra elgondolkozik, majd elkezdi mondani:

- Hát, éppen a nyakamba akartál ugrani, én pedig elvesztettem az egyensúlyom, és a földre estünk. Te közben beverted a buksid a konyhapultba. - Aha.. szóval ezért fáj. - Ezután elkezdett ömleni a vér a fejedből, és mivel nem akartalak kórházba vinni, elláttam. Utána felhoztalak és letettelek az ágyra. Nagyjából ennyi.

- Aham. - mondtam tettetett közömbösséggel. Nem akartam hogy megtudja, mennyire hálás vagyok neki azért, amit értem tett. - És mit keres rajtam a te pulcsid?- kérdezem csak úgy mellékesen.

- Hát. - kezdi, és még így, sötétben is látom, ahogy elpirul egy picit. - Hát izé.. Azt én adtam rád. Remélem nem baj.

Erre nem tudtam mit mondani. Valószínűleg soha nem fogom megtudni, hogy ez tényleg csak egy póló csere volt, vagy csinált-e valami mást is. Csak annyit tudok tenni, hogy bízom benne, és hiszek neki. 

Hirtelen ötlettől vezérelve odébb csúszok az ágyon, helyet csinálva neki, majd magam mellé mutatok.

- Kérlek, aludj velem! Nem akarok egyedül maradni, azt meg nem hagyhatom, hogy azon a széken aludj. - néztem rá boci szemekkel. Shawn lassan kifújta a levegőt, aztán hitetlenkedve megrázta a fejét, amolyan "nem hiszem el" stílusban, majd bemászik mellém. Karjaival szorosan, mégis gyengéden ölel, teste csak úgy árasztja a forróságot. A fejem miatt még egy darabig nem tudok aludni, de végül az egyenletes szuszogása és a falióra monoton kattogása hallatán elnyom az álom. 

Hát ez lenne az új rész, ha tetszett mindenképpen jelezd egy kommenttel😏😉😉❤