Dance, Football and Other Loves (magyar)

33. fejezet

Scott

Mikor Cameronnal visszaértünk a házunkhoz, és beszaladtunk a meleg nappaliba Jesst egyedül találtuk. A tévét nézte és szinte nem is vette észre, hogy betoppantunk. Cam elindult felé én pedig a konyha irányába fordultam. Az ajtóban megtorpantam, mert észrevettem, hogy Macy az üvegfal előtt áll kezében bögrével és a kertet nézi. Halkan közelebb lépkedtem és addig nem is vett észre, ameddig nem fontam köré a karom.

- Nagyon elgondolkodtál. - mondtam és egy puszit adtam az arcára. Nekidőlt a mellkasomnak és jobban befészkelte magát a karjaim közé. Egy kis mosollyal az arcán nézett fel rám.

- Csak gyönyörködtem a látványban. - mondta és a kert felé biccentett, ami az ősz színeiben pompázott.

- Igen? Pedig itt sem voltam. - tettem úgy, mintha nem értettem volna mire érti.

Gyengén belekönyökölt a bordámba, és a szemét forgatta. - Megint nagy az arcod. - majd a levegőbe szagolt és fintorogva elhúzódott. - Te nem érzed ezt a bűzt? - tudtam, hogy viccel, mert a szeme mosolygott, amíg az arcával grimaszolt. Közelebb hajolt és megszagolt, majd felvonta a szemöldökét. - Büdi vagy.

Vigyorogva köré fontam a karom és magamhoz szorítottam. - Szereted, ha izzadt és büdös vagyok. Ezért nem zuhanyoztam még le.

A mellkasomba kuncogott és ő is megölelt. A fejét egy kicsit fentebb emelte és a nyakam aljához szorította az orrát és éreztem, hogy megint megszaglász. - Igazad van, tényleg szeretem az illatod.

Macy

Scott nevetni kezdett és a derekamnál fogva felemelt. Köré fontam a lábam, hogy ne essek le, majd egy kicsit hátra dőltem, hogy a szemébe tudjak nézni. Kivette a kezemből a bögrét és letette a mellettünk lévő pultra. Átöleltem a nyakát és mosolyogva néztem fel rá. A kezeit a fenekemre rakta, hogy megtartson, mire éreztem, hogy kezdek elpirulni a helyzettől. Amint meglátta vigyorogni kezdett. Durcás arcot vágtam és visszabújtam a mellkasához.

- Mondtam már, hogy imádom amikor elpirulsz? - kérdezte, mire csak belemorogtam a mellkasába, amitől megint nevetni kezdett.

Már azt hittem, hogy letesz, amikor megfordult és elindult velem fel a lépcsőn. A kanapé felé néztem és láttam, ahogy Cam és Jess összebújva nézi a tévét.

- Olyan aranyosak, amikor csendben vannak. - suttogtam Scott fülébe, mire ő is oda nézett.

- Ritka pillanatok egyike. - mondta mosolyogva és tovább lépcsőzött. Olyan könnyedén haladt, mintha nem is lennék ott. Még csak a légzése sem változott.

- Mindenhová így kellene vinned. - szólaltam meg, amikor már majdnem elért a szobájához. - El tudnám viselni, hogy nem kell lépcsőznöm.

- Én is hozzá tudnék szokni. - kuncogott és a lábával belökte az ajtót. Odalépett az ágyhoz, mire elengedtem a derekát, amikor egy kicsit megemelt, majd minden további nélkül ledobott az ágyra.

Meglepetten néztem fel rá, de csak kacsintva megfordult és elindult a fürdő felé. - Gyengédebben is bánhatnál velem. - dünnyögtem és elhelyezkedtem kényelmesen a párnákon.

Megtorpant, amikor levette a pólóját és félig hátra fordult. - Ne aggódj, amikor itt lesz az ideje nagyon is gyengéd leszek. - még egyet kacsintott, amikor látta, hogy értem mire gondolt, majd a pólóját az arcomnak dobta. Fújtatva néztem utána, de csak nevetve bevonult a fürdőbe.

Az oldalamra fordultam és egy párnát magamhoz ölelve hallgattam, ahogy megindul a víz csobogása. Bíztam Scottban, így tényleg nem volt semmi kétségem, hogy amikor odajutunk, hogy készen állok lefeküdni vele, nem fog csalódást okozni és tényleg gyengéd lesz.

***

Másnap reggel ébren feküdtem a hátamon és hallgattam Scott egyenletes szuszogását mellettem. A hasán feküdt karjait a feje mellett elnyújtva. Hátán az izmok jól kirajzolódtak és nagy akaraterő kellett, hogy visszafogjam magam és ne érjek hozzá. Nem akartam még felkelteni. Ránéztem az órára és láttam, hogy még csak hat óra múlt pár perccel. A konyhából felszűrődő tompa zajok ébresztettek fel, Liz valószínűleg már el is kezdte a készülődést a Hálaadásnapi menühöz. Hálaadás. Magamban mondogattam és végiggondoltam a dolgokat, amikért hálás lehetek. Az elmúlt pár évben szinte nem tudtam volna semmit felsorolni, most viszont elég magam mellé néznem és már is van valaki, akiért hálás lehetek. Van egy fantasztikus barátom, remek barátaim és egy család, aminek én is a részese vagyok még, ha csak Scott által is. Régóta nem gondoltam, hogy talán boldog is lehetek egy nap és elfelejthetek mindent. Mély levegőt vettem és eldöntöttem. Végig csinálom a napot, mintha az elmúlt pár év meg sem történt volna. Boldog leszek. Nem csak magam miatt, Scott miatt is így kell tennem.

Oldalra fordultam. Az első dolgom pedig az lesz, hogy felkeltem. Felültem, majd Scott hátára feküdtem. Az arcom az arca mellett volt és láttam, ahogy megrezzen a szemhéja. Adtam egy puszit a halántékára.

- Scott. – suttogtam, majd adtam még egy puszit, most az arcára. – Scott. – szólongattam suttogva, majd minden ismétlés után adtam egy puszit, mindig más-más helyre.

Még mindig nem nyitotta ki a szemét, de megszólalt. – Minden nap így kellene ébresztened. – csukott szemmel mosolygott, majd egy gyors mozdulattal a hátára gördült, de én ugyanúgy rajta maradtam, csak most szemtől szembe simult össze a testünk. Kezdtem zavarban érezni magam, mert tényleg minden részét éreztem és ez teljesen más volt, mint mikor én feküdtem alul. Oldalra fordította a fejét és megnézte mennyi az idő. – Helyesbítek, mindennap így kellene ébresztened emberi időben, nem ilyen korán. – újra lehunyta a szemét.

- Scott. – szóltam megint suttogva, de nem nyitotta ki a szemét, így adtam egy puszit a szájára. – Boldog Hálaadást. – mondtam halkan és széles mosollyal néztem rá.

Csak az egyik szemét nyitotta ki, miközben körém fonta a karjait és magához szorította. – Neked is boldog hálaadást. – mondta és homlokon puszilt. – Most pedig aludj még egy kicsit.

Vártam, de nem nyitotta ki újra a szemét. – Scott. – próbálkoztam újra, majd megböktem az ujjammal az arcát. – Scott.

Nyöszörgött. – Mi az Macy? Miért nem akarsz még aludni? – mondta még mindig csukott szemmel és lefogta a kezem.

- Fel kell kelnünk. – mondtam nevetve. – Nem aludhatunk egésznap.

- Te kelj fel nyugodtan. – mondta és legurított magáról, majd a másik oldalra fordult nekem háttal. – Én még alszom egy kicsit.

Törökülésben a hátához ültem. Nem adom fel ilyen könnyen. – Scott. – szóltam újra és megint megböktem, de most az oldalát, egészen közel a bordáihoz, mire összerezzent. – Scott. Kelj fel.

Morogva a hátára gördült, már nem tűnt álmosnak. – Nem adod fel, ugye? – vigyorogva megráztam a fejem. Megdörzsölte az arcát, majd felült. Az orra alatt motyogva felkelt és elindult a fürdő felé, de utána szóltam, mire felém fordult.

- Ha bármilyen másik nap lenne, nem keltettelek volna fel. De Hálaadás napja van és szeretném a nap minden lehetséges percét veled tölteni. Mert hálás vagyok, hogy rám találtál és, hogy bármikor magam mellett tudhatlak. – a takaró szélét piszkálgattam, majd nagy levegőt vettem. – Szeretnék anyukádnak segíteni készülődni, és megsütni a pulykát, de azt szeretném, ha te is ott lennél mellettünk, mert jó érzés, hogy újra egy család része vagyok és nélküled nem megy.

Nem szólt semmit, de ellágyult a tekintete és visszalépett az ágyhoz. A lábam mellé támaszkodott, és megcsókolt. Nem értünk sehol máshol össze csak az ajkaink, de mindent elmondott ezzel az egyetlen csókkal.

Elhúzódott és adott még egy puszit a homlokomra. – Adj öt percet és kész vagyok.

Mosolyogva néztem rá. – Nagyon szeretlek Scott.

- Én még annál is jobban. – mondta majd újra elindult a fürdőbe. 

----------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!
Az első kis részlet után be is fejeztem a részt, így nem várattalak benneteket tovább. 
Remélem tetszett! 

Puszi,Julie2018.07.19.