Dance, Football and Other Loves (magyar)

21/2. fejezet

Macy

Még egy dühös pillantást küldtem neki, majd elindultam a padok felé. Akaratlanul is megdörzsöltem a csuklóm, ami hatalmas hiba volt, mert Scott figyelmét is felkeltette, az apró mozdulat. Szinte fújtatva indult meg az utolsó sorból előre, mire amilyen gyorsan csak tudtam az első pad közötti kis folyosó elé léptem, hogy elzárjam az útját. Megtorpant és lenézett rám.

- Mi a helyzet? – próbáltam mosolyogni, hogy kicsit eltereljem a figyelmét, de nem igazán volt hatásos, lenézett rám, mire egy kicsit ellágyult a tekintete, aztán a csuklómra nézett és felemelte a karom.

- Mennyire fáj? – kérdezte és végig simított a hüvelykujjával a csuklóm belső oldalán.

- Miért? – hunyorogtam rá.

- Csak, hogy tudjam mennyire verjem szét a képét. – mondta halk, nyugodt hangon, ami még aggasztóbb volt, mintha dühösen kiabált volna. – Szóval mennyire?

- Semennyire. – néztem a szemébe. Nem igazán akart hinni nekem. Kezembe fogtam az arcát. – Figyelj, Jason egy seggfej, ha most neki mész, akkor csak magadat sodrod bajba. – kicsit mintha leengedett volna. – Pénteken meccs lesz, ha most egy kis balhé miatt felfüggesztenek vagy büntetést kapsz, nem játszhatsz majd. Te vagy a csapatkapitány, szükség van rád a pályán. Szóval nyugodj le. – felvontam a szemöldököm, és vártam, hogy mit fog csinálni.

Leengedte a vállát. – Akkor is megérdemelné, hogy letöröljem a vigyort az arcáról. – szorította össze a száját és a hátam mögé meredt.

- Igaza van a csajodnak, Owens. – Jason hangja közvetlen a hátam mögött hangzott fel. – Menj szépen vissza a helyedre. – újabb gúnyos vigyor. – Azt hallottam, hogy most már a pályán is ő parancsol nektek. Akkor ezek szerint te lettél a csaj ebben a kapcsolatban?

Még mielőtt Scott reagálhatott volna, megperdültem és a kezem Jason arcán csattant. A gúnyos vigyor eltűnt a képéről és döbbenten nézett le rám. A piros folt az arcán pedig egészen hasonlított a kezem formájára. – Én a helyedben inkább megköszönném, hogy megmentettelek egy veréstől, amit már bánok is.

A teremre borult csendet Scott halk kuncogása törte meg, miközben hátulról átkarolt és a hajamba temette az arcát. – Ez elképesztő volt. – mondta, mikor Jason a száját összeszorítva dühösen kivonult az ajtón. Valószínűleg nem akarta megvárni, amíg Scott mégiscsak behúz neki egyet.

- Mi lesz még ma? – suttogtam magam elé. – Még csak most kezdődik az első óra, de ez a nap egy katasztrófa.

- Nekem ez volt a napom fénypontja. – suttogta a fülembe. – Nagyon tetszik, amikor ilyen harcias vagy.

Elpirultam és leráztam magamról a karját. Mérgesen pillantottam rá, mire csak vigyorgott. Jó, hogy ilyen gyorsan változik a hangulata. – Te csak maradj csendben. – mondtam és elindultam a helyemre, miközben próbáltam nem figyelni a döbbent tekintetekre.

- Hé, Macy bébi! – szólt hangosan Cam, az utolsó sorból Scott mellől, aki meglökte, és félbe szakította.

- Kezd újra, haver. – mondta és az egyik szemöldökét felvonta.

- Bocs, tényleg. – válaszolt Cam tettetett megbánással. – Ne haragudj, totál elfelejtkeztem magamról. – aztán felém fordult. – Macy, drágám. – mondta, aztán homlokráncolva Scottra pillantott, aki a másik szemöldökét is felvonta és elkezdett a székén hintázni. – Nem ez sem jó. Értem, tényleg igyekszem, haver, de teljesen leállt az agyam az előbbi kis jelenet miatt. – szórakozottan nagy kört írt le a kezével arra mutatva, ahol az előbb álltunk. - Próbálkozom kedves lenni a barátnőddel, mert nem akarok a következő lenni, akit megpofoz.