Dance, Football and Other Loves (magyar)

28/2. fejezet

 - Akarsz elsőnek menni zuhanyozni? – kérdezte Scott, miután megnéztünk még egy filmet, és fáradtan ásítottam egyet.

- Ühüm. – motyogtam és feltornáztam magam ülő helyzetbe.

- Gyere. – nyújtotta felém a kezét és bevezetett a saját fürdőjébe. – Itt van egy tiszta törülköző. – adta a kezembe, majd felvett egy flakont és a homlokát ráncolva tartotta felém. – Vaníliás tusfürdő.

- Akarjam tudni, hogy miért van ilyen a fürdődben? – húztam fel a szemöldököm kérdőn.

Scott lazán vállat vont, közben elővett egy bontatlan fogkefét és a fogkrémjével együtt a mosdó mellé tette. – Néha szeretek csajos kencéket használni.

Felpattintottam a tetejét és beleszippantottam. A vanília kellemes illata felkúszott az orromban. – Aha, a múltkor is ezt éreztem rajtad. – vigyorogtam rá.

Mosolyogva nézett rám és nekitámaszkodott a mosdónak. – Anya hozta át, hogy ne az enyémet kelljen használnod.

Elé álltam és két oldalt a derekára tettem a kezem. – Szeretem az illatod.

Átkarolta a vállam és magához húzott, hogy adjon egy puszit a homlokomra. – Tudom, imádsz engem. – vigyorgott le rám. – Szinte rajongsz értem.

Megforgattam a szemem és elkezdtem az ajtó felé tolni. – Jobb, ha mész, mert kezd egy kicsit szűkös lenni a hely, a hatalmas arcodtól. – nevetve lépte át a küszöböt, de még visszafordulva rám kacsintott. Grimaszolva ráztam a fejem és bezártam az ajtót, majd elfordítottam a kulcsot is.

Megfordulva előrehajoltam és felkötöttem a hajam a fejem tetejére, már épp kezdtem volna le öltözni, amikor kopogást hallottam.

A résnyire nyitott ajtó mögött Scott arca jelent meg, aki mosolyogott és a ruháimat tartotta a kezében. – Köszi. – mosolyogtam rá hálásan, hiszen teljesen elfelejtettem behozni, és most elkerültem egy nagyon – számomra – kínos, Scott számára pedig élvezetes jelenetet.

Rám kacsintott. – Csak szólj, ha segítsek, és már jövök is.

- Ne aggódj sikerül egyedül is. – motyogtam és újra bezártam az ajtót.

****

Miután végeztem leültem Scott ágyának közepére, amíg ő is lezuhanyozott. Unalmamban a telefonomat nyomkodtam, és közben egy üzenetem is jött.

Jess

Azt csiripelték a madarak, hogy nem otthon alszol... :P

Macy

Csak nem Cameron a neve a palimadaradnak?

Elvigyorodtam, ahogy végig olvastam a saját válaszom még egyszer, közben hallottam, ahogy Scott elzárja a vizet. Lepillantottam a megrezzenő telefonomra.

Jess

Szerintem, ahogy meglátott téged ott, körsms-t küldött mindenkinek.

Macy

Ebben nem kételkedem. Mi a helyzet, amúgy?

Jess

Semmi, viszont ha már így alakult csinálhatnánk valamit holnap négyesben..

Felpillantottam, amikor nyílt a fürdő ajtaja. Scott a haját dörzsölte egy kisebb törölközővel, közben csak egy rövidnadrágban közeledett az ágy felé. Amikor meglátta, hogy bámulom kidolgozott felsőtestét elvigyorodott. Mielőtt megjegyzést tett volna, visszafordítottam a fejem a képernyő felé.

- Jess azt írta, hogy holnap csinálhatnánk valamit négyesben, szerintem jó ötlet. – mondtam és felé fordítottam a telefont. Scott leült mellém, közben ledobta a törölközőt a íróasztala melletti székre.

- Én is benne vagyok. – adta vissza és végig feküdt az ágyon. A szemem megint a felsőtestére tapadt és csak nehezen tudtam más felé nézni.

- Akkor megírom neki, hogy egy körül jöjjön ide és akkor kitaláljuk, hogy mi legyen. – mondtam el az ötletem, mire Scott bólintott.

Macy

Egyre gyere a pletykás barátoddal Scottékhoz és kitaláljuk mi legyen.

Jess

Oké, akkor holnap. Jó éjt és csak okosan! ;)

Megráztam a fejem és lezártam a billentyűzárt, félre raktam a telefont és Scott felé fordultam. Kezeit a feje alá tette, így észre vettem egy apró tetoválást a bicepsze belső felén.

- Hát ez? – kérdeztem és végig húztam az ujjam rajta. Lucy. Ez az egy szó állt ott.

Scott kicsit megrezzent az érintésemre és mintha már elfelejtette volna, hogy ott van a tetoválás úgy nézett a karjára. – A húgomat hívták így. Az emlékére csináltattam.

Szomorúan néztem az arcára de ő nem nézett rám. – Miért pont ide?

Leengedte a karját és megfogta a derekam közben maga felé húzott, hogy ledőljek mellé. – Hogy ne lehessen látni.

Szorosan mellé feküdtem az oldalamra és a fejem alatt lévő keze – ahol a tetoválás is volt – párnaként helyezkedett el. – Anyukád miatt? – kérdeztem és közben átöleltem a derekát, végig simítva kockás hasán, amitől az izmai összehúzódtak, majd újra elernyedtek.

Nem válaszolt egy darabig, de szorosabban ölelt. - Igen, részben miatta.

- Ezért nincsenek képek az albumban, amit ma megnéztünk? – fordítottam a fejem felé egy kicsit, hogy lássam az arcát. A plafont bámulta és szinte alig pislogott.

- Igen, amik vannak, azokat máshol tartjuk, de majd valamikor megmutatom neked. – mondta és egy puszit adott a fejem tetejére. Imádtam, amikor ezt csinálta.

- Rendben. – mondtam és mosolyogva a mellkasára hajtottam a fejem. – Tudod, egyszer én is akartam egy tetoválást, a szüleim miatt, de az utolsó pillanatban beijedtem. – emlékeztem vissza a két évvel ezelőtti ötletemre, amire még a nagyi is bátorított, de ahogy megláttam a tetováló gépet, lesápadtam és visszakoztam. – Mindig is nagyon szép gesztusnak gondoltam, az ilyen dolgot.

- Talán egy nap elég bátor leszel hozzá. – motyogta és ásított egy nagyot. – De most már szerintem aludjunk. - Bólintottam és fészkelődtem egy kicsit, hogy mind a kettőnknek kényelmesebb legyen. – Nem felejtettél el valamit?

Kérdőn néztem rá, mire az ajkaira mutatott a szabad kezével. Kuncogva támaszkodtam a könyökömre és adtam egy puszit a szájára, majd vissza is feküdtem. Helytelenül mormogott, mire vigyorogva adtam egy puszit a mellkasára is. Nem válaszolt, csak kinyújtotta a kezét és lekapcsolta a kislámpát az éjjeli szekrényén.

- Jó éjt. – mondta halkan és megint megpuszilta a fejem tetejét. – Szeretlek.

- Én is téged. – motyogtam még álmosan, majd szép lassan mind a ketten elaludtunk. 

-------------------------------------------------------

Halihó! :) 

Itt az előző rész folytatása, ha egybe olvassátok a kettőt, akkor kiadnak egy egész fejezetet. A következőt szerintem már egyben, egy hosszú részben fogom felrakni, de még ez is változhat.
Remélem tetszett!

Jóéjt!
Puszi,
Julie

2017.08.26.