Dance, Football and Other Loves (magyar)

20. fejezet

  "Ahhoz, hogy amerikai focit játszhassatok, tűznek kell égnie bennetek."

Macy

Mindenki tudta, hogy a puncs nyolcvan százaléka vodka. Mégis elfogyott. A tanárok nem figyeltek és egy pillanat alatt egy teremnyi részeg diák termett előttük. Én azon kevesek közzé tartoztam, akik nem ittak belőle, ahogy Jess és Scott sem. Cameron már más helyzetben volt. A másnap délutáni edzésen pedig meglátszott, milyen hasznavehetetlen állapotban volt.

Kicsit késve érkeztem meg a vasárnap délutáni edzésre, aminek a forgalom volt az oka és, hogy nem indultam időben. Levegőt kapkodva dobtam le a cuccom a padra és az edzőhöz sétáltam. – Elnézést. - rám nézett de nem mondott semmit. Tekintetét visszafordította a pályára és én is így tettem. A csapat eléggé leharcolt állapotban volt. Nem telt el sok idő az edző sípjának hangja töltötte be a levegőt. A pálya másik vége felé nézett, ahol a felállást és a kezdő indulást gyakorolták. Scott és Thomas, a bal szélső elkapó veszekedtek. Mr. Garrett nagyot sóhajtott, amikor nem akarták befejezni. A többiek is köréjük gyűltek, és tartottam tőle, hogy verekedés lesz a vége.

- Ma már ez a negyedik balhé és még csak húsz perc telt el. – dünnyögte mérgesen, majd ledobta a kezében tartott táblát és indulni akart.

- Hagyja, majd én elintézem. – mondtam és már indultam is a srácok felé. Kocogva siettem oda, majd elfurakodva a többiek között a két vitázó közzé álltam. Ami elég nehéz volt tekintve, hogy tíz centi, ha lehetett köztük. A hátam Scott mellkasának vetettem, kezeimmel pedig Thomast toltam arrébb a mellkasánál fogva. – Mi lenne, ha lenyugodnátok? – kérdeztem, amikor megéreztem Scott dühös fújtatását a fejem tetejénél. Thomas hunyorogva nézet el a fejem felett, egyenesen a mögöttem álló fiú szemébe. – Egyáltalán mi a fene bajotok van? – kérdezősködtem tovább.

Thomas rám pillantott. – Nem rád tartozik. Ne szólj bele. – vetette oda lenézően. Éreztem, hogy sosem kedvelt.

Scott teste nekem feszült és attól tartottam bármelyik pillanatban arrébb rak és Thomasnak esik. – Jól gondold meg, hogy szólsz hozzá. – szinte morogta, úgy szorította a fogait.

Thomas felhúzta a szemöldökét, amitől nekem is kedvem támadt bemosni neki egyet. – Mert mi lesz? Kiraksz a csapatból? Vagy rám uszítod a csajod és ő fog kirakatni? – kérdezte gúnyos vigyorral az arcán.

Mögöttem Scott torkából fura morgó hang tört fel, ami - ha más helyzetben lennénk - vicces lett volna, de most kicsit ijesztőre sikeredett. Megfordultam. – Nyugi, ne csinálj semmit, mert csak te kerülsz bajba. – mondtam halkan, mire rám nézett és már kevésbé tűnt úgy, mint egy időzített bomba. Visszafordultam Thomas felé és kifejezéstelen arccal meredtem rá, majd mikor felhúzta a szemöldökét közelebb léptem és az ujjaimat a sisakja rácsaiba akasztottam és magam felé húztam. Nem ellenkezett. Mikor egy szintre került az arcunk hunyorogva néztem rá. – Nem kell itt senkinek sem uszítania a másikat. Látom magamtól is mekkora seggfej vagy. – halk kuncogás hallatszott a srácok felől, mire Thomas állán elkezdett rángatózni egy izom. Remek. Komor hangon, kicsit fenyegetően folytattam. – Az edző segédje vagyok, így feletted állok a listán. Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak, de én neked igen. Szóval jól figyelj rám, Thomas. – mélyen a szemébe néztem. – Jobban teszed, ha nem hibázol, mert figyelni fogok rád. Egyetlen hiba és repülsz. Egyetlen balhé, vagy csak nem megfelelően játszol másnap már nem kell jönnöd. Scott a csapatkapitány és azt fogod tenni, amit ő mond. Ha neked ez nem felel meg, már most mehetsz és nem pocsékoljuk egymás idejét. – elengedtem a sisakját, mire kiegyenesedett. Mind a két keze ökölbe szorult. Dühös volt, ahogy én is. – Ez nem csak rá, hanem rátok is vonatkozik. – szóltam hangosan, hogy mindenki hallja. – Szedjétek össze magatokat, és ne idegesítsétek feleslegesen az edzőt. Pénteken újabb meccs lesz, gondolom nem akartok egy rakás szerencsétlennek tűnni. – végig néztem rajtuk. Egyetértő dünnyögést kaptam válaszul. – Most pedig, amiért ezzel a szarakodással húztátok az időt, öt büntető kör a salakpályán teljes felszerelésben. – mutattam a pálya szélén körbe futó vörös csíkra és mielőtt visszaszóltak volna folytattam. – Ha valakinek nem tetszik, mehet az edzőhöz panaszkodni. – keresztbe fontam a kezem a mellkasom előtt, amikor dünnyögve az orruk alatt motyogva elindultak. Elégedett voltam magammal.