Dance, Football and Other Loves (magyar)

16. fejezet

Scott határozottan törte az utat előttem és húzott maga után a táncolók között. Már nem is tűnt, olyan instabilnak a járása és egészen élénk lett a pár perccel ezelőtti viselkedéséhez képest. Nem tudtam mire készül és nem akartam, hogy valami meggondolatlan dolgot tegyen és jelenetet rendezzen a fél suli előtt. Jessicát viszont sehol sem láttam, aminek most ebben a pillanatban nagyon örültem. Hálás voltam Scottnak, hogy így törődik velem, de most négyszemközt akartam Jessicával beszélni.

- Scott! – kiabáltam túl a zenét és megrángattam a kezét, amivel az enyémet fogta. Hátra pillantott, de ment tovább. – Hé, állj már meg! – kiabáltam újra és megtorpantam, amivel őt is visszarántottam. Többen furcsa pillantásokkal figyeltek minket, de nem érdekelt. Körbenéztem, hátha meglátom Jesst, de még a konyhában sem találtam meg. Scott figyelt és, amikor a bejárati ajtóra mutattam bólintott és elindult. Kiakartam szabadulni ebből a hangzavarból és haza akartam menni. Kezdett elegem lenni ebből az egész cirkuszból és titkolózásból. A teraszon nem sokan voltak és, ahogy becsuktam magam után az ajtót, a zene sem üvöltött a fülemben. Kellemes, langyos idő csapta meg a bőröm és kicsit megnyugtatott. Elléptem Scott mellett és leültem a lépcső tetejére, felhúztam a térdeim és a tenyerembe hajtottam a fejem. Nem sírtam, de kedvem lett volna. Egy kéz kezdte el simogatni a hátam, majd átölelt. Belesimultam az ölelő karokba és a fejemet Scott vállára támasztottam, aki időközben leült mellém, és körém fonta karjait.

- Nem értem, miért kell titkolózniuk. Miért nem mondja a nagyi is a szemembe, hogy nem kér már belőlem és boldoguljak egyedül? – mondtam halkan, és felnéztem rá. Egyenesen a szemeimbe bámult és csak egy kis idő után tudatosult bennem, hogy most még közelebb van az arcunk, mint a kertben volt. Nem szóltam és ő sem tette, csak néztünk egymás szemébe. Aztán akaratlanul is megnyaltam a szám, így a tekintete egyből az ajkaimra tért át és egy fél perc sem kellett, megfogta kétoldalt az arcom és megcsókolt. Meglepettségemben szétnyíltak az ajkaim és Scott elmélyítette a csókot. Élveztem, istenem, életemben nem élveztem így semmit, de nem kellett volna. Most Scott volt az egyetlen, akiben megbíztam és számíthattam és ő részeg volt. Talán, ha nem ivott volna, nem is kezdeményez egy ilyen lépést és egy kis hang a fejemben az mondogatta, hogy nem helyes, hogy visszacsókoltam. Elkellett volna tolnom és hazamennem, de nem tudtam megtenni. Nem akartam és mikor ez tudatosult bennem, lefagytam. Nem akarhattam, nem szerethetek belé, mert csak csalódnék és nem veszíthetem el őt is. A szerelem csak veszteséggel jár és nem akarom Scottot elveszteni. A melegség a gyomromban és a bizsergés a bőrömön magamhoz térített és elszakítottam az ajkaimat Scottól. A lehető leghamarabb felugrottam és elszaladtam. Nem néztem hátra, amikor a kocsimhoz értem, hanem beültem és elhajtottam.

Később elalvás előtt egyfolytában visszajátszottam az agyamban a csókot és akárhányszor csak rágondoltam a melegség visszatért és tudtam ez mit jelent. Ahogy rádöbbentem belenyomtam a fejem a párnába és összeszorítottam a szemem. Nem akartam, de beleszerettem és most elfogom veszíteni, ahogy eddig mindenkit, akit szerettem.

***

Szombaton délben keltem fel és egész nap pizsamában mászkáltam. Nem figyeltem az állandóan pityegő telefonomra és a néha állandóan szóló csengőre. Nem voltam kíváncsi senkire. Kellett egy kis távolság, egy kis idő, amit csak egyedül töltök begubózva a szobámban. Mivel a múltkor Scott betudott jönni a bejárati ajtón, most elővigyázatos voltam és ráfordítottam a zárat és még a pótkulcsot is behoztam a virágcserép alól.

Délután három körül viszont megéheztem és a hűtő üres kongással jelezte, hogy a tartalmával én bizony nem fogok jól lakni. Feltúrtam a szórólapokat és megtaláltam egy pizzázó telefonszámát, felhívtam és máris boldogabbnak éreztem magam, amikor leraktam a telefont. Leültem a kanapéra és a tévét nézve vártam, hogy megérkezzen a vacsorám, mivel nem szándékozok ma már mást enni. Nem sokkal később újra megszólalt a csengő, az ajtó melletti kis ablakon kilesve megbizonyosodtam róla, bár csak a pizzás dobozt láttam, hogy nem Scott, hanem a pizzás srác van odakint. Kicsit nyugodtabban, még mindig pizsiben elfordítottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Viszont azzal a lendülettel be is akartam csapni. Scott a lábát az ajtó és a keret közzé dugta, ezzel megakadályozva, hogy kint tartsam, mert a szabad kezével betolta az ajtót és belépett.

- Miért nem veszed fel a telefont, Macy? – kérdezte komoran és, ahogy végignéztem rajta egészen megesett rajta a szívem. Az arca fáradt volt és látszott, hogy keveset aludt, és másnapos. Szemei aggódva meredtek rám és kicsit, mintha dühös is lett volna. Én kifejezéstelen arccal néztem vissza rá és kezeimet keresztbe fonva a mellkasom előtt álltam a tekintetét. Ő is végig nézett rajtam. – És mégis miért vagy még mindig alváshoz öltözve? – mikor továbbra sem szólaltam meg lerakta a pizzás dobozt a kisasztalra, majd visszafordult hozzám. – Mi történt, hogy nem állsz szóba velem? Beszélj hozzám, kérlek!

Szóval nem emlékszik. Nem is vagyok meglepve. Nagyot sóhajtottam, talán még jobb is így. Legalább minden megy a megszokott módon tovább. – Semmi. – válaszoltam végül. – Csak kicsit már az agyamra ment ez az egész, ami most folyik. – mondtam a padlót nézve. Végül is nem hazudtam. – A telefonom meg nem hallottam meg, ahogy a csengőt sem, mert zenét hallgattam. – magyaráztam, miközben felkaptam a pizzát és a konyhába vittem. Scott jött utánam, így neki is raktam ki egy szeletet tányérra és leültem az ebédlő asztalhoz.

- Aha. – mondta gyanakvóan és leült velem szemben. – Mondjuk azt, hogy elhiszem. – nem néztem a szemébe, és inkább neki kezdtem enni. Ő is enni kezdett, majd egy kis idő múlva visszadobta a tányérra a pizzát. – Tudom, hogy hazudsz. Mond el mi a baj! – fáradtan a hajába túrt és úgy nézett rám. A gyomrom összezsugorodott és úgy éreztem, mintha bármelyik pillanatban elhányhatnám magam. – Figyelj, csináltam valamit, ami miatt kibuktál? Mert a buli második fele eléggé kiesett... - magyarázta és újra a hajába túrt. Kérdőn nézett rám, mire megráztam a fejem. Ha nem emlékszik, hát akkor én nem fogom emlékeztetni. – Akkor?

- Figyelj, már mondtam, hogy kicsit kiakadtam, hogy Katy és Jess is hazudtak nekem. Kellett egy kis egyedüllét. Nem tettél semmit, amiért haragudnom kellene... - néztem a szemébe és tulajdonképpen igazat mondtam. Nem rá haragszom, hanem magamra és a hülye érzéseimre iránta.

Hosszasan nézett, majd ránézett az órájára. – Rendben. Akkor én most hazamegyek, átöltözök és, mire visszaérek te is legyél kész. – felállt és az ajtó felé közeledett. Egy darabig meredtem a hátára, majd mikor eltűnt a folyosón utána siettem.

- Mégis miért? – kérdeztem értetlenül.

Kinyitotta az ajtót, kilépett és visszafordult, hogy megfogja a kilincset. – Mert nem sokára kezdődik a bál. – mondta és már be is csukta az ajtót.

A csukott ajtóra meredtem és nem akartam hinni a fülemnek. – De nincs is ruhám. – mondtam halkan, de mivel egyedül voltam senki sem hallotta. – A francba! – kiabáltam és hátra fordulva elindultam a szobám felé.

-----------------------------------------------

Szóval, akkor itt lenne az új rész. Kicsit rövidebb lett, de remélem tetszett. Pár dolgot megosztanék veletek, hogy mi minden történt velem az elmúlt hetekben. 
Június 28.-án kezdtem a gyakorlatomat, ami most hétfőn fejeződött be. Voltam szombaton is dolgozni, ami teljesen kimerített, ezért sem sikerült az elmúlt hétvégén befejeznem ezt a részt és sajnálom, hogy megígértem és mégis csak most hoztam. Persze történtek jó dolgok is velem, amíg távol voltam az írástól, mert két hete, vagyis lassan három hete megérkezett a jogosítványom, aminek nagyon örülök. Azóta minden reggel és délután, amikor apával mentünk dolgozni én vezettem és, hétvégén is. Nagyon élvezem és fantasztikus érzés. 
Viszont két nap van az iskola kezdésig. Ne aggódjatok, mert nálam ez nem zavaró tényező, mert elég laza a sulim és ez az utolsó évem a szakmai vizsgához, így majd csak jövő májusba foglalkozom majd vele komolyabban. Sokat nem kell bejárnom és, ha igen, akkor is hamar végzek. Nálam általában ezek az időszakok termékenyebbek az írás szempontjából, mert sok ötletem születik. 
Remélhetőleg a héten még érkezek résszel és további izgalmakban lesz részetek! ;) 
Örültem, hogy olvassátok a történetem és csak úgy megjegyezném, hogy 5,3K-nál tart a megtekintés. :) 
Imádlak benneteket!

Puszi,
Julie
2016.08.30.