insanity ✨ hemmings

trente-quatre

Sokat gondolkoztam azon, hogy mihez kezdjek. A legegyszerűbb az lett volna, ha elmegyek, ahogy eleve terveztem. De ezt mégsem tehettem meg. Meg kellett tudnom, hogy mi történt Chloeval. Ez volt a legkevesebb, amit megérdemelt. A kedvéért ki kelllett derítenem, mi az igazság.
Ezért kipakoltam a bőröndömből, és az összes holmit visszatettem a helyére, két dolog kivételével. A kendőt és a pisztolyt az ágyon hagytam. Azokra szükségem volt, hogy meg tudjam valósítani a tervemet, amit kieszeltem. Egyébként semmi nyoma nem volt annak, hogy pár órával ezelőtt még el akartam hagyni a kontinenst.
Ezután bevonultam a konyhába, hogy vacsorát készítsek. Hosszú hónapok után végre kitettem magamért, és valami rendeset főztem. Miután az asztal is meg lett terítve, úgy döntöttem, hogy lezuhanyzok, és az sem ártott volna, ha kisminkelem magam, mert a szemeim még mindig karikásak és vörösek voltak. Amikor minden a helyén volt, már csak vártam. És Luke rövid időn belül meg is érkezett.
Láttam rajta, hogy meglepődött, de mielőtt megszólalt volna, odaléptem hozzá, és köszönésképpen megcsókoltam
- April, mi ez az egész? - kérdezte, mikor elváltunk.
- Mindketten eleget idegeskedünk mostanában az esküvő miatt. Úgy éreztem, szükségünk van egy kis kikapcsolódásra - mondtam mézes-mázas hangon, kicsit túl játszva a szerepemet.
Luke egy ideig bizonytalanul méregetett, majd legnagyobb meglepetésemre elmosolyodott. A vacsora jól telt, és talán még élveztem is  volna, ha nem az az ember ül velem szemben, aki megölte a legjobb barátomat.
Miután a desszert is elfogyott, egy hosszú csókkal ajándékoztam meg Luke-ot, aztán a fülébe suttogtam.
- Van számodra egy meglepetésem. A hálószobában várlak.
Ezzel elsétáltam, majd a szobánkba érkezve nagy levegőt vettem, és magamhoz vettem a pisztolyt. Ha minden jól sikerül, akkor Luke már ma este börtönbe kerül.
De mikor sikerül valami valaha jól?
A pulzusom az egekbe szökött, mikor meghallottam Luke közeledő lépteit. Reszkettő kezekkel bekapcsoltam a diktafonom, amit aztán a nadrágomba süllyesztettem, s próbáltam egyenletesen lélegezni, majd összeszedtem minden bátorságomat, és vártam. Néhány másodpercen belül Luke már az ajtóban állt, és éretetlenül nézett.
- April, mi folyik itt? - kérdezte meg, mikor látta, hogy nem mozdulok, hanem csak bámulom őt.
- Ez nem ismerős számodra? - emeltem fel a kendőt, mire Luke arca hirtelen elsötétedett, a keze pedig ökölbe szorult. Azonnal felismerte a ruhadarabot.

folytatás következik...