insanity ✨ hemmings

ving-et-un

Bíztam benne, hogy ha másnap felkelek, akkor kiderül, hogy mindez csak egy rossz álom volt. De nem volt az. Minden egyes másodperc valóságos volt. Tisztán emlékszem arra, ami az éjszaka történt. Undorodtam magamtól. Meg akartam halni.
Luke nem volt mellettem, amikor magamhoz tértem. Örültem neki, ugyanis képtelen lettem volna ránézni. Legalább fél órát feküdtem az ágyban néma csendben mélyen a gondolataimba temetkezve. Csak akkor vettem észre, hogy könnyezem, amikor felkeltem, hogy a fürdőszobába menjek. Le akartam mosni magamról azt a sok mocskot, ami a múlt éjjel rám tapadt. Azonban ezt a fajta mocskot a víz képtelen volt lemosni. Akárhányszor dörzsöltem át a testemet, továbbra is piszkosnak éreztem magam. Egyenesen romlottnak.
Amikor már nem tudtam mivel húzni az időt, elhagytam a hálószobánkat. Abban reménykedtem, hogy Luke elment otthonról, de nem volt ilyen szerencsém. A konyhában foglalatoskodott, gondolom reggelit készített, viszont nekem nem volt étvágyám. A hányinger kerülgetett. Mikor észrevett, mosoly jelent meg az arcán, és odajött, hogy egy csókot nyomjon a számra, azonban én elfordítottam a fejem. Semmi kedvem nem volt ehhez. 
- Látom, ma nincs jó kedved - jegyezte meg Luke, aztán folytatta az ételkészítést. - Foglalj helyet, a reggeli mindjárt kész.
Szótlanul leültem az egyik székre, és vártam. Luke néhány percen belül egy tányért tett le elém, amin rántott volt, majd ő is helyet foglalt az asztalnál. Neki látott az evésnek, ám én hozzá sem értem az ételhez. 
- April, egyél! - szólt rám egy idő után, mikor látta, hogy nem fogok enni. Mozdulatlan maradtam. Pár másodperc múlva összerezztentem, ugyanis Luke az öklével az asztalra csapott. - Azt mondtam, hogy egyél! Most azonnal!
Remegő kézzel fogtam meg a villát a kést, aztán enni kezdtem. Alig bírtam legyűrni egy falatot is a torkom, de már nem kíséreltem meg ellent mondani Luke-nak. Amikor befejeztem, el akartam menni. Luke-ra pillantottam, aki megértette, mit szeretnék, és bólintott. Felálltam, készen arra, hogy elhagyjam a fojtogató helyiséget, azonban mielőtt megtettem volna, Luke utánam szólt. 
- April, nem szeretném, hogy ha bárki is megtudná, mi történt tegnap éjjel. Megbánod, ha eljárad a szád, mert nem félek attól, hogy bántsak valakit. Elég világos voltam? - nézett rám felvont szemöldökkel, amire én csak remegve bólintott, miközben igyekeztem visszatartani a könnyeimet.
Mégis mibe keveredtem?