insanity ✨ hemmings

vingt-trois

Szeretném azt mondani, hogy ezek után minden rendbe jött, viszont akkor hazudnék. Akárhányszor könyörögtem azért, hogy keljek fel ebből a rémálomból, ez nem történt meg. Ugyanis ez a valóság volt, ami elől nem tudtam menekülni. Fogva tartott a félelem. Fogva tartott Luke.
Csak az egyetemre mehettem el, aztán haza, ugyanis Luke megfenyegetett, hogy ha bárhova elmerészkedem, akkor ő tudni fogja, és annak nem lesz jó vége.
Azonban az egyik napon Chloe sírva hívott fel, és elmondta, hogy szakítottak Michaellel. Szüksége volt egy barátra, aki megvigasztalja őt, Chloe pedig engem választott. Rosszul tette. Viszont én elég ostoba voltam ahhoz, hogy igent mondjak. Amikor hazaértem, Luke már várt. Tudta, hogy elmentem, és meg is büntett ezért. Azóta szót fogadtam neki.
Szerencsére még a telefonom meg volt, bár nem mentem vele sokra, ugyanis nem hívhattam fel senkit. Attól tartottam, hogy azonnal észreveszik, hogy valami nincs rendben velem, én pedig abban a pillanatban bevallom az igazságot. Nem kockáztathattam, hogy valaki megsérüljön miattam, így tartottam a számat, és nem szegtem meg Luke szabályait. Ez volt az egyetlen dolog, amit tehettem.
Két héttel később, egy szombati napon, végre egyedül voltam otthon. Luke elment edzeni, így kaptam két szabad órát. Mivel nem mehettem el sehova, úgy döntöttem, hogy kitakarítom a lakást. Az utóbbi időben amúgy is elhanyagoltam az ilyesmit.
A konyhában kezdtem, majd a nappaliban folytattam, felmostam, utoljára pedig a mi szobánkat hagytam. Pár percig mozdulatlanul bámultam az ágyat, majd a lehető leggyorsabban levettem a lepedőt, és a szennyeskosárba nyomtam. Igyekeztem visszatartani a könnyeimet, így figyelemelterelés képpen neki láttam a portörléshez.
Luke éjjeliszekrénye mellett térdeltem, komótos mozdulatokkal tisztítgattam le mindent, aztán a szemem a legalsó fiókra tévedt. Luke azt sosem használta. Habozva néztem körbe, attól félve, hogy bármelyik pillanatban megjelenhet, de a kiváncsiságom túl nagynak bizonyult. Azonban mikor próbáltam kinyitni, nem tudtam kihúzni a fiókat, ez pedig még kiváncsibbá tett. Gyorsan felpattantam a helyemről, hogy megkeressem a kulcsot. A lakás minden egyes centiméterét átfésültem, míg végül megtaláltam Luke egyik cipőjében.
Visszasiettem a hálóba, és remegő kézzel a zárba helyeztem a kulcsot, majd elfordítottam. Mielőtt kirántottam volna a fiókat, mély levegőt vettem, ugyanis nem tudtam, mit fogok találni. Aztán megtettem.
És amit találtam, elállította a lélegzetem. Éreztem, ahogy átjárja a testemet a páni félelem, miközben a hányinger kerülgetett. A szám elé helyeztem a reszkető kezem, míg a másikkal a fiókba nyúltam.
Fényképek. Rengeteg fénykép. Tíz, húsz, száz, ki tudja mennyi lapult az éjjeliszekrény mélyén. És mindegyik felvételen én voltam. Én az egyetemen, én, miközben hazafelé tartok, én, amikor Chloeval beszélgetek. Elszörnyedve pillantottam a sok fényképen, melyek körbevettek, mikor elért a felismerés. Luke felfogadott valakit, aki követte minden egyes lépésemet. Fel akartam állni, és elszaladni, amilyen messzire csak lehet, de akkor meghallottam a hangját, amitől a hideg kezdett futkározni a hátamon.
- April? Mit csinálsz?
Reszketve fordultam felé, ő pedig ott állt az ajtóban, és egyáltalán nem tűnt boldognak.