dix-huit

458 50 1
                                    

Liz és anya rengeteg embert hívott meg. A vendégek felét nem is ismertem. Minden vendég felénk fordult, és megtapsoltak minket. Zavarban voltam, így alig hallottam azt a sok embert, akik gratuláltak nekünk. Legalább fél óráig tartott, míg mindenki jókívánságát végig hallgattuk. Luke egész végig magához szorított, és nem engedett el. Csak ezután mentünk oda a szüleimhez.
- Szia kicsim - ölelt meg azonnal anya, aki szokás szerint gyönyörű volt és sugárzó, míg apa és Luke kezet fogtak. - Csodásan festesz!
- Köszönöm - mosolyogtam. - Találkoztatok már Lizzel?
- Még nem, fel-alá rohangál az egész házban. Azt hiszem, egy kicsit túl pörgött a parti miatt - mondta anya.
- Igen, ez teljesen rá vall - helyeselt Luke, azonban mielőtt bárki más válaszolt volna, az emlegetett szőke nő megjelent mellettünk teljesen kipirulva, és nagyon szétszórtnak tűnt. Azonnal üdvözölt mindenkit, majd két puszit nyomott a kis társaságunk összes tagjának az arcára.
- Hogy tetszik a parti, April? - kérdezte meg csillogó szemekkel, s úgy festett, mint egy kisgyerek.
- Minden tökéletes lett. Remek munkát végeztetek - néztem mindkét nőre, akik nélkül az egész ünnepség nem valósult volna meg. - Nagyon hálásak vagyunk az egész ünnepségért.
Ezután elmentünk, hogy megkeressük az italokkal teli asztalt. Útközben sokan megállítottak minket, így kénytelenek voltunk egy-két szót váltani velük. Próbáltam mindvégig kedvesen mosolyogni és nevetni az ismeretlen emberek viccein, amik nem is voltak viccesek. Az ilyen eseményeken elkerülhetetlen volt a színlelés.
Aztán, mikor már fogyatkozni kezdtek a vendégek, belebotlottam Jacobba, az osztálytársamba.
- Elég puccos ez a hely, nem? - kérdezte, miközben beletúrt a sötétbarna hajába. - Nem gondoltam volna, hogy April Hall ilyen sznobokkal lóg - nézett rám felvont szemöldökkel. Szavai gúnyosak voltak, de ismertem Jacobot, és tudtam, hogy csak viccelődik.
- Nos, az egyik sznob a vőlegényem, szóval vigyázz, hogy mit mondasz - löktem meg játékosan a vállát, mire felnevetett.
- Rólam beszéltek? 
Luke hirtelen bukkant fel, és azonnal a derekam köré fonta a karját, de sokkal szorosabban, mint máskor.
- Azt hiszem, hogy mi még nem találkoztunk - mondta Luke.
- Jacob Wesley - nyújtotta a kezét. - April már sokat mesélt rólad.

- Luke Hemmings. April semmit nem mesélt rólad. Csodálkozom, hogy miért nem tette - felelte, és olyan tekintettel mérte végig Jacobot, mint a cipőre tapadt rágógumit szokás. A levegő feszültté vált, ők ketten pedig még mindig nem engedték el egymás kezét. Attól féltem, hogy valamelyikük majd összezúza a másik jobbját.
- Azt hiszem, most jobb ha megyek - szólalt meg végül Jacob. - Jó kis parti volt - intézte felém a szavait, majd kirántotta Luke szorításából a kezét, és elsétált.

insanity ✨ hemmingsDove le storie prendono vita. Scoprilo ora