insanity ✨ hemmings

trente

Fogalmam sem volt arról, hogy épp merre tartok. Megállás nélkül szaladtam, a lábam alig ért az földhöz. Szaladtam, mert azt hittem, el tudok menekülni. Még mindig nem fogtam fel, hogy én soha nem szabadulok ebből a rémálomból.
Mikor már úgy éreztem, hogy a mellkasom menten szétszakad, lassítani kezdtem, aztán levegőt kapkodva siettem tovább. A fejemben megállás nélkül cikáztak a gondolatok, annyi érzelem kavargott bennem, hogy képtelen lettem volna megnevezni mindegyiket. Viszont az egyik nagyon erős volt. Mégpedig a kétségbeesés. Kétségbe voltam esve. Most mégis mihez kezdjek?
A mellettem elhaladó emberek mind elhomályosultak, az arcok tömkölege csak egy nagy masszává vált, ezért sem vettem észre, hogy neki mentem valakinek. Csak akkor tértem észhez, mikor az illető utánam szólt.
- April? Jól vagy?
Chloe nagy szemekkel bámult engem, és láttam rajta, hogy nagyon aggódik. Ilyen rosszul festettem? Amikor nem válaszoltam, Chloe megérintette a vállam, és arrébb húzott, hogy ne legyünk útban, aztán újra rám emelte kék szemeit.
- Hallasz engem? April, mi történt? Mondj már valamit!
- Én, én n-nem tehetem - csóváltam megállás nélkül a fejem. - Nem tudhatsz semmiről, mert bántani fog.
- Ki fog bántani? - ráncolta össze szemöldökét. - April, mi folyik itt? Tudom, hogy valami nincs rendben veled már egy jó ideje. Segíteni akarok neked - mondta komolyan.
Hosszú, örökkévalóságnak tűnő percekig bámultam őt, a legjobb barátnőmet, akit már olyan régóta ismerek, akire mindig is számíthattam, aki olyan aggódva nézett engem. És akkor nem bírtam tovább, kifakadtam. Hónapok megannyi sérelme bukott ki belőlelem, egyszerűen mindent bevalottam neki. Zokogva mondtam el neki, hányszor erőszakolt meg Luke, hogyan vert meg minden alkalommal, ha nem tettem azt, amit megparancsolt, és végül hogy üldözte el Jacobot Sydney-ből.
- A rendőrségre kell mennünk - jelentette ki, miután befejeztem.
- Nem! - kiáltottam, a hevességem pedig eléggé meglepte őt. - Nem mehetünk oda.
- Miért nem? April, a vőlegényed egy pszichopata, nem élhetsz vele többé egy fedél alatt! Hiszen már annyiszor okozott fájdalmat neked, miért nem engeded, hogy megkapja a büntetését? - kérdezte Chloe, és amit mondott, az mind jogos volt.
- Ez nem ilyen egyszerű - próbáltam elmagyarázni. - Luke-nak biztos mindenhol vannak emberei. - Ahogy ezt kimondtam, rájöttem, hogy akár most is figyelhetnek. Megragadtam Chloe kezét, és mélyen a szemébe néztem. - Most el kell menned innen. Nem biztonságos számodra Sydney-ben.
- Dehogy megyek el, nem hagylak itt téged! - csattant fel.
- Muszáj ezt megtenned. Kérlek, Chloe, nem veszíthetlek el téged is. Menj el Skóciába a nővéredhez egy kis időre.
Chloe kételkedve nézett rám, tudtam, hogy nemet fog mondani.
- Könyörgöm, tedd, amit mondok. Én majd megoldok mindent. Van egy tervem. Ha pedig nem működik, akkor azonnal elmegyek a rendőrségre - hazudtam neki. Muszáj volt elérnem, hogy elmenjen.
Sokáig álltunk az utcán, míg Chloe sóhajtva bólintott.
- Rendben, elmegyek.